A nemzetséget az Észak-Afrikát beutazó híres francia botanikusról, René Louiche Desfontaines-ről (1750–1833) nevezték el. Algéria és Tunézia vidékeinek egyik úttörő felfedezőjeként számos növényt és állatot gyűjtött, utazásai nyomán megírta a Flora Atlanticát.
A kőrisfagyalok lombhullató cserjék, megjelenésük a közönséges fagyalra (Ligustrum vulgare) emlékeztet, innen származik magyar elnevezésük is. Gyors növekedésű, terebélyes hajtásrendszerükön a levelek a családra jellemző módon, keresztben átellenesen állnak. A kis-ázsiai kőrisfagyal (F. phillyreoides) hazája Szicília, Törökország, Szíria. Sűrűn ágas bokra 1,5-2,5 méter magasra nő, hajtásai négyélűek. Hosszúkás, kihegyezett csúcsú levelei szélesen lándzsásak, 2-7 cm hosszúak, a szélük finoman vagy kissé érdesen fűrészes, a levelek színe matt zöld. A levelei az olajfagyalok (Phillyrea nemzetség) leveleihez hasonlók, innen kapta a cserje a fajnevét, faji jelzőjét. Lombozatának értéke, hogy késő őszig zölden díszlik a cserjén.
Látványos a májusi virágzása: a zöldesfehér, kellemesen illatos, apró virágok a hajtások végén rövid fürtökbe vagy bugákba rendeződnek. Virágosan nagyon emlékeztet a fagyalokra. Közeli rokonságban állnak, hiszen a fagyalok és a kőrisek is az olajfafélék családjának tagjai.
| A magkérő leveleket a SZIE KETK Dísznövény termesztési és Dendrológiai Tanszék címén, 1518 Budapest, Pf.: 53, Sütöriné dr. Diószegi Magdolna várja. A 120 forinttal fölbélyegzett válaszborítékra írják rá: „Magot küldünk”. |
A Kína keleti vidékein honos alfaj, a kínai kőrisfagyal (F. phillyreoides subsp. fortunei) nagyon hasonló az alapfajhoz, de annál valamivel nagyobbra nő, öt méteres is lehet. Levelei is eltérőek, mivel épszélűek, alakjuk lándzsás, ékvállú, hosszúságuk 3-7 cm. A levelek színi oldala élénk, csillogó zöld. Ugyancsak májusban, dúsan nyíló, illatos virágai nagyon szépek, fehérek vagy zöldesfehérek. Termései az alapfajéhoz hasonlók.
A kínai kőrisfagyal még az alapfajnál is edzettebb, mutatósabb, a mostaninál jóval nagyobb figyelmet érdemelne.
