• Ön az a típusú ember, aki a hideg hónapokban alig várja a tavaszt, és legszívesebben átaludná ezt az időszakot, vagy megéli a telet, megtalálja a szépségét?
– Most, hogy a Reviczkyvel az erdőben című többrészes sorozatot forgatjuk, újra közvetlenül találkoztam a téllel. A természetben járva sokkal könnyebb megtalálni, megélni a szépségeit.
Nemrég Kaszópusztán voltunk, és a Mecsekben, tegnap a Zselicben forgattunk, Kardosfán.
Csodálatos élmény volt a kilátóból körbenézni a Zselicen. Tiszta időben a badacsonyi hegyektől ellátni Horvátországig. Olyannyira lakatlan az a terület, hogy csillagvizsgálót is telepítettek oda. Az érintetlen téli táj varázslatos látvány volt. Ráckevén, ahol élek, nem ilyen szép a tél.
• Ha a tél nem is olyan szép itt, ám csodálatos kert várja a tavaszi ébredést. Kinek az ízlését tükrözi ez az örökzöldekkel keretezett, sok füves részt is tartalmazó rendezett udvar?
– A feleségem mesterfokú lakberendező, igazi otthont teremt számunkra mindenhol, ennek szerves része a kert is. Ő tervezte, a kivitelezést persze kertészre bíztuk, aki egyre ritkábban jön, mert szépen kialakult minden. A füves területtel egyedül is elbírok. Funkcionális elemei a kisház, a sütőhely és a medence, amiben – mivel a gyerekek felnőttek – már alig fürdik valaki.
• Mire használják leginkább?
– A hölgytagok napoznak és szeretünk kint sütni-főzni is, itt főzöm a halászlét például. Én magam nem eszem belőle, mert csak a süllőt, a harcsát, a kősüllőt és a csapósügeret szeretem, a halászlét viszont nem lehet ponty nélkül megcsinálni. Bunyevác bográcsban készítem, ami rézlemezből van kiütve, így közvetlenül kapja a hőt. A halászlének az a titka.
• Milyen volt az ön ősi, szülői, nagyszülői édenkertje, hatalmas gyümölcsfák, gazdag veteményes, esetleg romantikusan elvadult udvar?
– Különös „lakáscsere” folytán a családom lakótelepi lakásból egy nagy villába költözött, aminek hatalmas kertje volt. A tatabányai Liget sor gyönyörű épületeit korábban az akkor még magánkézben lévő bányák jómódú mérnökei építtették. A mi házunk, mint később kiderült, kifűthetetlen volt, ezért is kerülhettünk oda. Olyan lakást adtunk érte, amilyen ma már nem létezik: gőzzel fűtötték, télen is tárva-nyitva voltak az ablakok a meleg miatt. A nagyapám elment diszpécsernek a szénbányászati tröszthöz, hogy szénhez jussunk, de a havi 200 mázsa fűtőanyaggal sem tudtunk meleget teremteni az új házban. A csodálatos kert azonban kárpótolt minket.
1938-ig egy olyan bányamérnök lakott a villában, akinek a növénynemesítés volt a hobbija, húsz évvel később is csodálatos ritkaságokkal burjánzott a kert. Azóta sem láttam olyan gyönyörű rózsákat. A legnagyobb különlegesség a két magnóliafa volt, az egész megyében nem akadt több olyan. Minden évben június elején virágzott, egészen picik voltak még a levelei. A tanárok alig várták, hogy megkapják a rózsaszín virágait. Az év során még egyszer nyílt, akkor már kisebb virágokkal és nagyobb lomblevelekkel, és akkor már nem szedtük le őket. Volt egy japán díszcseresznye is, nem hozott termést, viszont minden egyes virága olyan volt, mint egy dús fehér szegfű.
• Akadt azért gyümölcs is a kertben?
– Gyönyörű gyümölcsfáink voltak. A kajszi például háromévenként kevés, de hatalmas méretű termést hozott, a köztes években pedig sok aprót, abból mindig pálinkát főzött a nagypapám. Gazdag volt az egres- és a ribizlibokrok termése is, egy idő után rájöttünk, hogy egykor a kertész kinti házikójának árnyékszéke szolgáltatta a trágyautánpótlást…
• Állataik is voltak?
– Mindenféle volt, kacsa, pulyka, tyúkok, a kedvencem pedig egy Mucus nevű őzbak volt, amit Homoki Nagy István akkor nagy sikerű Cimborák című filmje miatt kellett beszereznünk. És ott volt Pletyka, a tacskó, és Fickó, a magyar vizsla. De a kutyák mit sem értek a Mucushoz képest. Kis agancsával nekiment a kapunak, és darabokra szedte, ha jött a postás.
• Felnőttként is kedveli a kutyákat?
– Most spánielünk van, korábban pulink volt, legutóbb egyszerre három is. Nagyon szeretem a pulit, borzasztó okos, egyiket se kell tanítani, mindent megcsinálnak, amit az ember kér tőlük. A spánielek is őrzik a házat. Ők eredetileg vízi kutyák, érthetetlen módon tartják őket a városban.
Amikor Krisztina, a feleségem lakásban tartott kutyáját először vittem el horgászni az őscsatornára, vissza se lehetett hívni. Úgy űzte a madarakat, hogy azok felhőben szálltak föl, amerre járt. Fölismerhetetlen állapotban jött vissza.
• Nagy kávérajongó hírében áll, ezért készül Dél-Amerikába?
– Kávészüretre megyünk a tervek szerint, de végül nem Dél-Amerikába, hanem Ruandába. Egy különleges kávéfajtának, a Berger & Co kávénak lettem a nagykövete, ezért kaptam a meghívást.
• Melyik volt a legszebb kert, amit a nagyvilágban valaha látott?
– A legszebb kerteket itthon láttam, nagyon szeretem a hazai kastélyparkokat és arborétumokat, a gazdagságukat, a történeteiket. Nemrég jártam a kecskeméti arborétumban, amelyet azért hoztak létre, mert olyan homokviharok voltak arrafelé, hogy a hívek vagy nem tudtak bemenni vagy nem tudtak mise után kijönni a templomból, mert 60 centiméter magas homoktorlasz állt a kapu előtt.
