A víz védelmére megszületett 91/676/EK uniós irányelv, a nitrátdirektíva az egyes nitrogénvegyületek koncentrációját hivatott az emberi szervezetre káros mérték alatt tartani, valamint csökkenteni azt a felszíni és a felszín alatti vizekben. Szakmai elemzések és információk alapján, a környezetbe kerülő nitrogénvegyületek körülbelül fele mezőgazdasági eredetű, így ennek szabályozása mindenképpen indokolt volt. A nitrátdirektívát még az uniós csatlakozásunkat megelőzően, 2001-ben bevezettük a magyarországi jogrendszerbe. A probléma és a szabályozás tehát koránt sem új keletű, és annál kevésbé elhanyagolható a kérdés, mivel ma hazánk közel 70 százaléka nitrátérzékeny besorolású, ahol az irányelv előírásait kötelező betartani.
A nitrátdirektíva a mezőgazdaságot érintően alapvetően a szerves eredetű nitrogénformák (például szerves trágya, hígtrágya, szennyvíziszap, biogázgyári zagy) kijuttatható mennyiségét szabályozza, de 32 növény esetében a tápanyag-gazdálkodási számításoknál alkalmazandó, és az egyes termőhelyi kategóriákat is figyelembe vevő maximálisan kijuttatható összes nitrogén-hatóanyagot is rögzíti (Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat 3. számú melléklet).
Hazánkban több jogszabály foglalkozott és foglakozik a nitrátkérdéssel. A nitrátérzékeny területen gazdálkodókra vonatkozó betartandó követelményeket a 27/2006 (II. 7.) kormányrendelet, valamint az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet, illetve annak 1. számú melléklete, a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat (HMGY) előírásai tartalmazzák.
Ezek közül a legfontosabbak:
– Nitrátérzékeny területen a gazdálkodó évente hektáronként legföljebb 170 kilogramm szerves nitrogén hatóanyagnak megfelelő trágyaféleséget használhat fel, és ebbe beletartozik a legeltetett állatok által elhullajtott trágya is.
– A HMGY 3. számú melléklete tartalmazza, hogy az egyes növények termesztése során összesen mennyi nitrogén (szerves+szervetlen eredetű) hatóanyagot lehet kijuttatni.
– Az állattartónak legalább 6 havi trágya tárolásának megfelelő tárolókapacitással kell rendelkeznie.
– A szerves trágya a tábla szélén (ideiglenes trágyakazal) legföljebb 2 hónapig tárolható.
– Október 31-től február 15-ig általános a trágyázási tilalom (kivéve a kalászosok fejtrágyázása február 1. után).
– Lejtős, vízjárta, valamint felszíni vizek közelében lévő területekre további korlátozások vonatkoznak.
– Nitrogénműtrágyát csak 5 évnél nem régebbi talajvizsgálatra alapozottan szabad kijuttatni.
– A naptári évet követő március 31-ig kötelező az elektronikus adatszolgáltatás benyújtása.
A nitrátérzékeny területeken történő gazdálkodást, valamint az egyes jogszabályokban foglalt előírások betartását a termőföldön a megyei hatáskörrel rendelkező növény- és talajvédelmi osztályok ellenőrzik. A hatóság saját hatáskörben is ellenőrizhet (például kölcsönös megfeleltetés ellenőrzése), vagy szakértő társhatóságként bekapcsolódhat más hatóság ellenőrzési eljárásaiba – ez utóbbihoz tartozik az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) ellenőrzés.
Milyen hibákra derítenek fényt a leggyakrabban az ellenőrző hatóságok?
– Szervetlen nitrogén felhasználásakor nem rendelkezik 5 évnél nem régebbi talajvizsgálati eredménnyel a gazdálkodó.
– Semmilyen nyilvántartást nem vezet a gazdálkodó. Bár jogszabályok nem írják elő a gazdálkodási napló vezetését, de a gazdálkodónak mindenképpen rendelkeznie kell olyan dokumentummal, ami alátámasztja a tevékenységét (legeltetési nyilvántartás, trágyázási nyilvántartás, megállapodás a felhasznált, vásárolt, vagy eladott szerves trágyáról, hígtrágya bejelentési igazolás stb.).
– Nem megfelelően, illetve 2 hónapnál tovább tárolják a szerves trágyát a tábla szélén
– Elmulasztják az adatszolgáltatási kötelezettségüket.
A nitrákérdéssel összefüggő előírások be nem tartása nem csupán hatósági figyelmeztetést, vagy esetleg bírság szankciót vonhat maga után, hanem a területalapú támogatási rendszerből járó összegek csökkentéséhez, vagy az AKG támogatások részleges megvonásához is vezethet.
A jogszabályok betartására azonban nem csak az egyes szankciók elkerülése, valamint a támogatások visszatartása miatt van szükség, a gazdálkodó saját anyagi érdeke is, hogy kellően ismerje területének adottságait, a művelt talajok tulajdonságait, különös tekintettel azok tápanyag-ellátottságára.
