A rizspinty mintegy 17 centis madár, melyet hatalmas erős, piros csőre miatt szinte biztos, hogy nem tévesztünk össze más rokonfajokkal. Akik ismerik a díszpintyek népes világát, az amandinákét és az asztrildokét, azok számára szinte hihetetlen, hogy ezt a fajt is ide sorolják.
Madarunk angol neve Jawa Sparrow, azaz szó szerint jávai veréb. A veréb elnevezés, bár a madár csak távoli rokon, mégis találó, mivel a mi háziverebünkhöz hasonló életmódot folytat. Jellemzően a lakóházak ereszei alá építi fészkét, mely csak végső szükség esetén épül faágra; akkor, ha madarunk végképp nem talál megfelelő épületet. A verébhez hasonlóan az udvarokon is színesen csipeget, összegyűjti az ott elszórt takarmányszemeket, ételmaradékot. A környezetében található sokféle építőanyagból válogatás nélkül mindent fölhasznál, így a szénától kezdve a madzagdarabkán át a papírfecniig semmi nem megy kárba.
A tojó testméretéhez képest apró, 4-8 fehér tojást rak, melyet mindkét szülő ül, s 15 nap elmúltával kelnek ki a fiókák, akik 3 hetes korukra már el is hagyják a fészket.
A tojó és a hím közti különbség elenyésző, általában a hímek csőre erősebb, legbiztosabb jel az, hogy ők énekelnek. A hajdan Jáva és Bali szigetén honos madár ma már nem csak Délkelet-Ázsiában, hanem Délkelet-Afrikában is elterjedt, mivel mint kedvelt díszmadarat sokfelé tartották és tartják ma is a nagyvilágban, s a fogságból kiszabadult madarak gyakorta jól szaporodó populációt alkotnak új hazájukban, ami veszélyeztetheti adott a helyi faunát. Hazánkban azonban ez a veszély nem áll fenn, mivel a mi telünket a szabadban nem tudják elviselni.
