– foglalta össze Ruppert László, mit is jelent a SVÉT. Mint elmondta, „csak” véletlenül lett séf, ám ha már a fakanálnál ragadt, igyekezett minél többet tanulni a szakmából. Éppen ezért fordult meg jeles hazai és nemzetközi szállodák, éttermek konyháiban.
Évek alatt sok konyhát ismert meg az országban – s mindegyiknél felfedezett valami különlegességet -, úgy gondolta össze kellene kötni őket. Első körben az Őszinte Magyar Konyha Társaság alakult meg, s ebből nőtte ki magát a SVÉT. Terveik szerint az eddig szinte kizárólag éttermekből álló tagságot ki szeretnék terjeszteni, jelenjenek meg benne a beszállítók és a kereskedelem képviselői is.
– Éttermi barátságból váltunk komolyabb szervezetté, amely az igényes vidéki gasztronómiát tűzte zászlajára – fogalmazta meg az elnök, hogy a nagyvárosokon kívül nehéz megmutatni a szakácsművészetet.
Mint a szakember az alapanyag fontosságával kapcsolatban kifejtette, kicsi ország vagyunk, szinte egy régió, ahol legfeljebb 1-2 generációs beszállítókkal számolhatunk. Ahogyan fogalmazott,
Mint a szakember elmondta, hazánkban a csúcsgasztronómia már megtalálható, viszont szinte légüres térben mozognak. Az új alapanyagok megjelenése kihívás elé állítottak a szakácsokat, most viszont már elkezdték a helyi igényekhez – és adottságokhoz – igazítani az étlapokat. Előkerültek újra a hagyományos ételek, melyeket új elemekkel színesítettek. A cél, hogy a séf és a vendég igénye a tányéron találkozzon.
A SVÉT nem csak itthon, hanem a határon túl is képviseli a magyar gasztronómiát, magyar és nemzetközi rendezvényeken mutatják be elképzeléseiket. A képzésről kérdezve a szakember elmondta, egyik legnehezebb feladatnak látják, amihez elsőként jó oktatókat kellene kinevelni.
A budapesti Pannonia Gasztrohajón havonta egy-egy vidéki tagjuk mutatkozik be menüsorával, amihez az adott táj borait kóstoltatják. A közeljövőben tervezik elindítani a SVÉT asztal online piacfelületet, hiszen sok kiváló alapanyagot találunk az országban, ahol a termelő és a séf egymásra találását szeretnék elősegíteni.
– Nagyon nehéz a logisztika, azon gondolkodunk, hogy a konyhánkban felhasznált alapanyag egy részét magunk termeljük meg – csatolt vissza az előző előadásra Gere Andrea. Mint elmondta, a borhotelükhöz kapcsolódó éttermük kínálatában elsősorban a helyi termelők áruira támaszkodnak.
Hazai és nemzetközi szakemberek véleménye szerint a fajta bora kedvesebb és kerekebb, mint a világ más termőhelyén. Nem csak az volt a céljuk, hogy Villányt a nagy, testes vörösborairól ismerjék fel, legyen valami különlegesség, ami megkülönbözteti másoktól. Így esett a választás a Cabernet francra. Pályázatot írtak ki a megfelelő névre, de évek teltek el, mire a Villányi Franc mellett tették le a helyi termelők a voksukat.
A villányi eredetvédelmi rendszer alapjait 2006-ban rakták le, s a változó igényeknek megfelelően azóta is csiszolják. Első körben két minőségi kategóriát – klasszikus és prémium – fogalmaztak meg, amelyről a kéthetente tartandó eredetvédelmi kóstolókon döntenek. Ám 2014-ben megszületett a Villányi Franc, s szükségét érezték a szuper prémium kategória bevezetését is. A szigorú besoroláson az 50 fős bíráló bizottságon belül is alig tízen kaptak jogosítványt a legmagasabb minősítés eldöntésére.
Kérdésünkre Gere Andrea elmondta, egyelőre nem tisztázott, egy-egy pincészet zászlós bora legyen-e a Villányi Franc. Mint kifejtette, náluk továbbra is a Kopár fémjelzi a borászatot, ezen nem szeretnének változtatni. A szakember felhívta a figyelmet, hogy
