A kis- és középkenguruk tartása nem kíván különösen nagy odafigyelést, ám az óriásoké igen. Így nem véletlen, hogy ez utóbbiak tartását a törvény szigorú feltételekhez köti, hiszen a jogalkotó is veszélyes állatnak nyilvánította.
Nálunk a bennett kenguru a legelterjedtebb a ritka állatokat tartók portáján, mivel ez a hazai klímát igen jól bírja, olyannyira, hogy a XIX. század végén, XX. század elején Európa több pontján is megpróbálkoztak honosításukkal.
A bennett kengurunak egyébként igen vastag a bundája, a legnagyobb hazai fagyokat is jól tűri, s a meleg erszényben a fiatalok sem hűlnek meg. Viszont ez nem jelenti azt, hogy egy fedett, száraz helyiségre ne lenne ilyen időben is szükségük.
Takarmányozásuk sem ördöngösség: leginkább fűféléken és lágyszárú növényeken tarthatók, de emellett főtt burgonyával, almával, répával és egyéb zöldségfélékkel, főtt rizzsel tápláljuk erszényesünket. Óvakodni kell a zab és a kemény széna etetésétől, mivel ezek gyakran okozói az úgynevezett kenguruk állkapocsbetegségének, mely nálunk is megtizedelheti az állományt.
A bennett kenguru mindössze 30 napi vemhesség után egy csupasz és igen fejletlen utódot hoz világra, mely ezután mintegy 280 napot tölt az erszényben. Ausztrália ezen érdekes állata jó tartás mellett akár két évtizedig sok-sok örömöt okozhat családok aprajának, nagyjának is.
