A tavalyi intézkedés nyomán megindult az egyeztetés a felek között. Az idén finomítottak a rendszeren és a hét régió helyett
22 borvidékre dolgozzák ki a fő fajták irányadó középárát.
A tavalyi adatokból összeállított adatbázis jó alapot adott ehhez, és rendkívüli készletfelmérés is indult. Az intézkedés tervezetét, mint minden piacszabályozási intézkedést, a Bizottság hagyja jóvá.
Alapvető szabály, hogy a felvásárlók nettó árat kell hirdessenek,
ez már nagy előrelépésnek tekinthető. Az árprognózisnál a hektáronkénti jövedelmet is számításba veszik, ugyanis az utóbbi években uniós támogatásból telepítettünk olyan fajtákat, amelyek olcsó tömegbort adnak, ezekért értelemszerűen nem fizetnek annyit, mint a prémium borok alapanyagáért. A végső cél az, hogy a borpiaci szegmensekben tapasztalható árkülönbségeket a termelőkig le lehessen vezetni, hangsúlyozta Brazsil Dávid.
Háromféleképpen lehet szőlőt értékesíteni: a termelő maga is meghirdetheti a termését a fajta és a mennyiség meghatározásával. A felvásárlók árat hirdethetnek fajtára és minőségre tekintettel, az üzletkötést a HNT mintaszerződése segíti. A felek egy vagy több évre is köthetnek szerződést, amiben eltérhetnek az alapértelmezésként hazánkban érvényes 30 napos fizetési határidőtől.
A borászatoknak az utóbbi három évben feldolgozott szőlőmennyiség 60 százalékát kell szerződés alapján fölvásárolni,
ebben az esetben minden paraméter a két fél alkujától függ. Ha nem így járnak el, a meghirdetett árnál olcsóbban nem vásárolhatnak. Ha nem hirdettek árat és nem kötöttek szerződést, akkor a HNT által meghirdetett középár az érvényes a vásárlásukra.
A szerződést a szőlő beszállításáig kell megkötni, ami azt jelenti, hogy a vásárlóhoz megérkezett a szőlő származási bizonyítványa is, emelte ki a főtitkár. Ez a rendelkezés kizár egy lehetséges vitapontot.
Brazsil Dávid elmondta azt is, hogy az egy főre eső éves borfogyasztás 33 literről 24 literre esett vissza Magyarországon, ezért nagy jelentősége lenne a közösségi marketingnek a borfogyasztás élénkítésében.
