0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. április 1.

Paradicsombetakarító gépek

A szántóföldi paradicsomot általában ágyásban termesztik, hogy könnyebb legyen betakarítani. Abban az időszakban a paradicsom szára még erős, szétterül a termőterületen, és betölti az erőgép, illetve a betakarítógép járószerkezete számára helyet adó vezetőbarázdát is. Gépi betakarításra az együtt érő fajták az alkalmasak, hiszen az egész állományt letarolják.

A paradicsombetakarítók legfőbb elemeit taglaló cikket a Kertészet és Szőlészet 2018/28-as számában találják. Ezek az elemek a legtöbb gépen előfordulnak, de akadnak eltérések is közöttük, ezért célszerű a legfontosabb gyártók gépeivel részletesebben megismerkedni.

Az amerikai gyártmányú Pik Rite gép vázlatrajza látható az 1/a ábrán. A gépen elöl megtalálható az indaterelő csillagkerékpár (1), a függőleges tengelyű szárterelő láncpár (2), valamint a vágó tárcsapár. A kivágott és középre terelt termény földdel együtt a ferde felhordó rostélyláncra (3) jut. A bogyók visszagördülését részben a láncon haladó szár, részben a felhordó fölött elhelyezett és azzal egy irányban mozgó szárleszorító lánc (4) akadályozza meg. A bogyók egy része már a felhordó rostélyláncon leválik. A bogyóleválasztóra érkező termény egyes gépeknél tárcsás kiválasztón halad át, ahol az egymás melletti síktárcsák távolságát úgy határozzák meg, hogy a megfelelő méretű paradicsomok átgördüljenek köztük, a kisebb méretűek, a túlérett bogyók, valamint a kisebb rögök, kövek pedig a tárcsák között átessenek és a talajra hulljanak, ezzel csökkentve a bogyóleválasztó terhelését.

A leválasztószerkezet, amelyből egyet, vagy egymást követően kettőt helyeznek el a gépen (5, 6), levélzetet is szaggat le a szárról. Azokat, valamint egyéb kisebb sűrűségű részeket ventilátor (7) távolítja el.

A bogyóktól elválasztott szár a talajra jut vissza. A leválasztott bogyók a rostélyláncon áthullva keresztszállító szalagra, majd onnan a szín szerinti elektronikus válogatóra kerülnek, majd a kézi válogatóasztalra (8). Ott munkások választják ki az ép bogyók közül az éretleneket, sérülteket, a szárrészeket és egyéb szennyeződéseket, amelyek szintén a talajra jutnak. A szín és méret szerint is megfelelő bogyókat a ferde felhordó (9) a gép mellett vontatott szállítójárműbe juttatja.

A szárterelő csillagokról, a szárterelő láncpárról és a felhordó rostélyláncról munka közben látható felvétel (1. ábra, b).

A tárcsás vágószerkezet mellett gyakran alkalmazzák az ellenpengés, álló pengék nélküli alternáló kaszát, amit szintén a talajfelszín alatt néhány centiméter mélyen járatnak, vagy száremelő esetén a talaj fölött vágják el a szárakat.

Ezekkel a vágószerkezetekkel rendelkeznek az amerikai gyártmányú CTM (California Tomato Machinery) paradicsombetakarító gépek különböző változatai (Commander, Johnson, Star NTD, I-Star NTD).

A CTM eredeti változatánál talajszint alatt járatott alternáló kaszát használtak (2. ábra, a). A levágott terményt meredek felhordórostély szállította a bogyóleválasztóba, visszagördülését leszorító rostélylánc akadályozta meg. A fejlesztések során a vágószerkezetet kiegészítették sűrű osztású, lengő rudakból álló száremelővel. A száremelők nemcsak az indát emelik meg, hanem a talajon lévő bogyókat is, így a kasza az eredeti helyzetéhez képest magasabbra kerülhet és a terménnyel kevesebb föld kerül a gépbe.

A CTM gépcsaládhoz tartozó berendezések leválasztórendszere megegyezik a korábban ismertetett vibrációs, műanyagpálcás rázószerkezettel, amelyből egyet vagy kettőt alkalmaznak.

Az elektronikus, szín vagy anyag szerinti elválasztóból szintén egy vagy két egységet használnak. A gépek mindkét oldalán kézi válogatásra alkalmas munkafelületet alakítottak ki (2. ábra, b).

A többsoros gépeknél is egy rendre kerülő, rendkívül nagy mennyiségű szár miatt száraprítót alkalmazhatnak.

Hasonló felépítésű gép az FMC, vagy annak továbbfejlesztett MTS jelű változata, működési elvüket vázlatrajz (3. ábra, a) segítségével ismertetjük. Az alternáló vágószerkezet (1) által elvágott bokrok, bogyók és a kihasított talajszelet rostélyláncra (2) jut. A bogyók visszagördülését a meredek felhordón a paradicsomszár akadályozza meg, amelyet leszorítólánc (3) tart a rostélylánc felületén.

A pontos vágási mélységet határolókerék (4) szabályozza. A rostélylánc a terményt továbbítószalagnak adja át. A felhordó- és a továbbítószalag közötti résen (5) a rögök, kövek és a már leválasztott bogyók áthullnak, és keresztszalagra (7, 10) jutnak, míg a bokrok a még rajtuk lévő bogyókkal továbbítószalag (6) segítségével láncos rázószerkezetre (9) kerülnek. A keresztszalagról a bogyók és a rögök a ferde rögkiválasztó szalagra (8) esnek, amelyik a kevésbé gördülékeny rögöket a nyíl irányába szállítja, és a talajra szórja, a gördülékeny bogyók pedig a (11) és (12) szalag segítségével a szín szerinti válogatóba (13) kerülnek. A válogatóból kilépő anyag szállítószalagra jut (14), amely fölött szívóventilátor (15) távolítja el a könnyű részeket. Szívó- vagy nyomóventilátorokból többet is elhelyezhetnek a gépen.

A szín szerinti válogatás után még meglévő éretlen bogyókat a selejtezőálláson (20) dolgozók távolítják el. A munkaállásokat mindkét oldalon árnyékolóval (19) fedik.

A piros bogyókat a kocsirakó szalag (18) juttatja a mellette haladó szállítójárműbe. A gép erőforrását (16) és hidraulikus erőátvitelét (17) a gép hátsó részén helyezték el.

A gép MTS jelű fejlesztett változatát (3. ábra, b) aktív rendválasztóval, lengőrudas száremelővel látták el. Munkaállás csak a gép egyik oldalán található. A motor és a hajtás a vezetőfülke mögé került.

Elterjedten alkalmazzák az olasz gyártmányú Guaresi paradicsomkombájnt, működését vázlatrajzon (4. ábra, a) mutatjuk be. Az alternáló vágószerkezet (1) által elvágott bokrokat, a bogyókat és a kihasított talajszeletet száremelő (2) juttatja a rostélyláncra (3). A bokrok visszagördülését terelőlánc (4), a bogyókét a bokrok akadályozzák meg. A rostélylánc és a továbbítószalag (5) közötti résen a rögök, kövek és a már leválasztott bogyók áthullnak, és tisztító tárcsasorra (6) jutnak. A kisebb rögök, kövek és a túlérett bogyók a tárcsák közeibe kerülnek és visszahullnak a talajra. Az ép, egészséges bogyók, valamint a tárcsaosztásnál nagyobb rögök, kövek a tárcsák felületén legördülve a bogyófelfogó rostélyláncra (7) esnek. A bokrok a továbbítószalagon át a szárterelő villasorra (9) jutnak, ahol a pálcás-hengeres rázószerkezet (8) lerázza a még kötődő bogyókat, amelyek a villa résein keresztül a bogyófelfogó rostélyláncra esnek. A bokrokat a kihordószalag (10) a talajra juttatja.

A bogyófelfogó rostélyról a bogyók a keresztszállítóra (11) kerülnek, miközben a könnyű részeket ventilátor (12) kifújja. A keresztszállító selejtezőszalagra (13) továbbítja a bogyóáramot és a még közte lévő szennyeződéseket, amelyet selejtező munkások távolítanak el a sérült bogyókkal együtt.

Az ép bogyók közül a szín szerinti válogató (15) csak a pirosakat engedi tovább, a zöld és sárga bogyók a talajra hullnak. A második selejtezőszalagon (16) kézzel távolítják el a még meglévő éretlen bogyókat. A piros bogyókat a kocsirakó szalag (17) juttatja a mellette haladó szállítójárműbe. A munkaállásokat és a szín szerinti osztályozót árnyékolóval (14) védik.

A gép terményfölszedő szerkezetét (4. ábra, b) jobb oldalán csigás, aktív rendválasztóval (1), bal oldalán passzív rendválasztóval (2) szerelték föl. A bokrokat és a talajon fekvő bogyókat sűrű osztású, lengőrudas száremelő (3) emeli föl és az indákat alternáló kaszaszerkezet (4) vágja el.

A bokrok, bogyók és egy kevés föld a rostélyláncra kerül. A bokrok visszagördülését a rostélylánccal azonos irányban haladó gumiujjas leszorítólánc akadályozza meg, a bogyó visszagurulását pedig a bokrok gátolják. A gép munka közben látható a 4/c ábrán. A Guaresi legújabb fejlesztése, a Super G 48 DS (4. ábra, d) számos újdonságot tartalmaz. A fölszedőszerkezet mindkét oldalán aktív rendválasztót alkalmaznak. A termény folyamatos rostélyláncra terelését a leszorítólánc két oldalán, elöl elhelyezett gumilapátos kerék segíti.

A pontos fölszedési mélységet a fölszedőszerkezet mögött haladó talajhenger tartja. A gépen két szín szerinti válogatót alkalmaznak, ezzel csökkentették a kézi válogatás igényét. Ennek megfelelően csak a gép egyik oldalán helyeztek el munkaállást, és a válogatószalag mellett mindössze egy munkás dolgozik.

Az olasz gyártmányú P. Barigelli paradicsombetakarító gépet (5. ábra) azért tartottuk fontosnak több képen is bemutatni, mert néhány, az üzemeltetés szempontjából fontos jellemzőre hívjuk föl a figyelmet. Az ábrán tanulmányozható a rostélyláncok kialakítása, elrendezése, állítási lehetőségei.

Az optimális leválasztáshoz és tisztításhoz fontos a betakarítógép szintszabályozása, amely elektrohidraulikus úton megoldható.

Ebben az esetben a gép kereszt- és hosszirányú lejtőn is kedvező feltételek mellett üzemelhet, meghatározott lejtőszögig. A táblaszéli kezdősor betakarításához a gép oldalirányú helyzete módosítható. A gép működésének egyéb részletei az eddigi ismertetők alapján az ábrán könnyen követhetők.

Forrás: Kertészet és Szőlészet