Mit jelent a mesterséges termékenyítés?
A mesterséges termékenyítés szakember által végrehajtott, művi úton történő termékenyítés, a párzás elhagyásával. A szakember, vagyis az inszeminátor a szaporító anyagot az anyákba fecskendezi speciális katéter segítségével.
Miért nem megtermékenyítés?
A laikus emberek gyakran követik el azt a hibát, hogy a mesterséges megtermékenyítés kifejezést használják, holott az inszeminálásra gondolnak. Ilyenkor a szakmában jártas emberek égnek álló hajjal kikérik maguknak, hogy az nem „meg”! Hogy miért is?
Mit csinál egy inszeminátor?
A termékenyítés előtt a szaporító anyagot be kell szerezni. Hogy történik mindez? Az ondó levételéhez a hím állatokat az úgynevezett fantomra ugratják fel, de a juhok esetében például a kosokat másik hímre ugratják, ugyanez igaz a bikáknál. A fantom egy nőivarú egyedet egyszerű leképezése. Az eszköz váza általában fémből készül, állítható dőlésszöggel és magasság szabályozással. Létezik bőrrel fedett, gumiborítású, illetve műanyag változata is. A libidó fokozása érdekében van, hogy bőrrel vonják be az állványt. Manapság a fantomok egyszerű kialakításúak, kevésbé törekszenek az anyák küllemének utánzására. A különböző fajú állatoknál eltérő módszerekkel gyűjtik be az ondót. A bikáknál, kosoknál, illetve a bakkecskéknél az állat műhüvelybe ejakulál, míg sertés esetében egy felmelegített pohárba.
Ondóvétel után a spermát egy speciális laborban átszűrik, majd vizsgálatok alá helyezik a felhasználás előtt. Az ondóvizsgálati módszerek közé tartozik a makroszkópos-, mikroszkópos- és biológiai vizsgálat, továbbá a video-mikrográf módszer. A vizsgálat során a nem megfelelő mennyiségű és minőségű ondót termelő tenyészállatok kizárhatók a tenyésztésből, a sperma időszakos minőségváltozása nyomon követhető, így a szaporítás hatékonysága növekszik. A vizsgálatok után a szaporító anyagot feldolgozzák. Miért van erre szükség? A spermának is van úgynevezett „szavatossági ideje”. Bizonyos idő elteltével – ez minden állatfajnál más- a spermium sejtek elhalnak és többé nem képesek megtermékenyíteni a petesejtet. Ezért az ondót tartósítani kell, ami első lépésként hígítással történik. Ezt követően a spermát lehűtik, illetve fagyasztják.
Miért is lehet előnyös ez a módszer?
A mesterséges termékenyítéssel időt lehet spórolni. Elsősorban, a tenyésztés az első számú haszonélvezője, ugyanis egy-egy kiváló apaállattól rövid idő alatt sok utód születhet, akár több száz anyát képesek egyszerre az inszeminátorok beondózni. Ezáltal nagy a szelekciós lehetőség, gyorsabb a genetikai előrehaladás, az állomány hamarabb egységesedik. Lecsökken az apaállatok száma, így kisebb a telepen a férőhelyigény, javul a kihasználtság, csökkennek a tartás- és takarmányozási költségek és kevesebb állatnak kell a karantént biztosítani. A fedezési baleseteket nem nehezítik tovább a munkát, így nagyobb súlyú apaállatok is tenyésztésben maradhatnak, illetve eleve hosszabb ideig tarthatók tenyésztésben.
A sperma mélyhűtési technológia új utakat nyitott a tenyésztéstechnológiában. Az eljárás elterjedésével az apa- és anyaállat földrajzilag elkülönül, így a tenyészállat kereskedelmet szinte teljes mértékben a sperma és zigóta kereskedelem váltotta fel.
Milyen hátrányokkal kell számolni?
Az eljárás nagyfokú szakértelmet és szervezettséget igényel, ami a speciális felszerelés és anyagok miatt komoly költségeket jelent.
Az ejakulátum több részre osztásával lecsökken a szaporításban szerephez jutó apák száma. Ezzel nő a szelekciós nyomás. A szelekciós nyomás fokozásával gyorsabban változik az állomány minősége, így a különböző genetikai hibák is gyorsabban elterjednek. Ha csak egy- egy tulajdonságra irányul a szelekció vagy nagy nagyobb fokú a rokon- illetve beltenyésztettség a DNS állomány leromolhat, az állat szervezete kevésbé lesz ellenálló, ennek következtében nagyobb arányban jelenhetnek meg a különböző betegségek, továbbá az állat termelési teljesítménye csökken.
