A gomba és a kultúrnövények egyaránt előnyhöz jutnak a kapcsolatból: a gomba kész tápanyagot, cukrokat vételez, a fa vagy bokor pedig több tápelemhez és vízhez jut a segítségével.
Különösen a foszfor, a kálium és a magnézium felszívódása lesz jobb, de számottevően javul a mikroelemek és a víz felvétele is. További előnye a kapcsolatnak, hogy jobban viselik a növények a magas sótartalmat és kevésbé fertőzik meg őket a talajlakó kórokozók és fonálférgek. A gombafonalak révén javul a talajszerkezet, több oxigén jut a gyökerekhez, kisebb hatású a talajuntság az új ültetésnél. Ezek a kedvező hatások annál erősebbek, minél kisebb tápanyagtartalmú, vagy „leromlottabb” talajba ültetünk.
Zömmel a legszorosabb kapcsolat alakul ki a két fél között, vagyis a gombafonalak behatolnak a gyökér sejtjei közé és a sejtekbe, és különféle tápanyag-felvételt segítő szerkezeteket hoznak létre. A legtöbb termesztett növényre jellemző ez a kapcsolat, amit különböző Glomus fajokkal és más gombákkal alkotnak. Mikorrhizagombák számos faja található szinte minden bolygatatlan talajban szerte a világon. A városi, intenzíven művelt és gombaölő szerekkel szennyezett talajok ugyanakkor lassan elveszítik az összes kedvező hasznos mikroszervezetet.
A gyakori ásással mi magunk is fölszabdalhatjuk a gombafonalakat, megszakítva ezzel a két fél közötti szimbiózist. Ha túl sok foszfort adagolunk vagy túlöntözzük a területet, az is a gombák pusztulásához vezethet.
A különböző fajok közül érdemes azokat választani, amelyek őshonosak nálunk. Ilyen például a Glomus intraradices, amely Közép- és Dél-Kelet Európában és a Földközi-tenger medencéjében él. Különféle készítményekben lehet hozzájutni, kijuttatásával csökkenthetjük az ültetéssel járó stresszt, a megnövekedett gyökérfelület több nedvességet képes felvenni.
