A telepigazgatási feladatok ellátása mellett a genetikai szelekció lehet az egyik eszköze a betegségek kockázatának visszaszorítására, így csökkentve az állatok fájdalmát és szenvedését.
A sertések vágási mutatói alacsony, de pozitív genetikai kapcsolatban állnak mind a végtermék előállítással, mind a hasított testek minőségével kapcsolatban.
A világon számos vágóüzemben általános gyakorlat a vágási húsvizsgálat során az állategészségügy és állatjóllét felügyelete. A szakemberek a hasított testek vizsgálatát követően információkat gyűjtenek a különböző betegségekről, sérülésekről és egyéb rendellenességekről. A feljegyzett adatokat ritkán használják fel a betegségek megelőzése és az állatok jóllétének növelése céljából, holott ilyen szempontból is értékesek lehetnek. A legfrissebb kísérleti eredmények betekintést nyújtanak abba, hogy a genetikai szelekció útján hogyan lehet kezelni a legelterjedtebb egészségügyi problémákat és az állatjólléti kérdéseket. A kutatók ezzel párhuzamosan kiemelték azokat a nem genetikai tényezők hatásait is, amelyek segíthetnek a gazdálkodásban.
A vizsgálat
A kutatók 140 375 végterméknek szánt sertés hasított testének vágási adatait elemezték, hogy kivizsgálják a genetikai szelekció azon lehetőségeit, amelyekkel képesek visszaszorítani a legelterjedtebb betegségek kialakulásának kockázatát és mérsékelni az optimális állatjólléti körülményeket alul múló tényezőket. A kutatás részeként néhány nem genetikai eredetű faktor, mint például a telepek, a nemek és a növekedési arányok közötti különbségeket is vizsgálták.
A vágás után a leggyakoribb elváltozások a tüdőgyulladás, az ízületi rendellenességek, a mellhártyagyulladás, a szívbetegségek és a májkárosodás voltak. A genetikai elemzés 14 különböző gazdaságból származó, 142, 324 sertés nyilvántartási adatait használta fel.
Vizsgálati eredmények
Az eredmények alapján kiderültek ,melyek a leggyakoribb egészségi és az állatjólléti rendellenességek a különböző telepeken.
Kiderült, hogy a feljegyzett vágási mutatók kategóriáinak előfordulásában a telepek között különbségek vannak. Ezek a különbségek talán segíthetnek megérteni a malacok bizonyos egészségi és jólléti rendellenességekre való hajlamait. A tüdőgyulladás és az ízületi elváltozások a leggyakoribb problémák.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a soványabb malacok érzékenyebbek az ízületi betegségekre. A genetikai vizsgálat is arra utal, hogy a gyorsabb növekedésű sertéseknél nagyobb az esély az ideális egészségi és állatjólléti körülmények kialakítására.
A nemek közötti különbségek
A tanulmány arra is kitér, hogy a tüdőgyulladást kivéve az előbb felsorolt betegségek kialakulásának mértékékében eltérés mutatkozik a nemek között. Az ízületi rendellenességek legmagasabb számban a kanoknál jelentkeznek, majd a heréltekben, legkevésbé a kocákban. Hasonló mintát fedeztek fel bármelyik vágási mutató jelenlétének vagy hiányának tekintetében.
Vágási mutatók és a növekedés
Azonban az is kiderült, hogy a gyors növekedés és az ízületi problémák közötti kapcsolat a telepvezetéstől is függ. Azokon a telepeken, ahol jobb az úgynevezett farm management és az átlagos növekedési arány magasabb, kevésbé fordulnak elő ízületi rendellenességek.
Állatjólléti rendellenességek
A következő felsorolás a rossz egészségi állapotra és az optimálistól eltérő állatjólléti mutatókra utaló öt betegséget mutatja be.
Tüdőgyulladás, vagy más néven pneumonia a tüdő szövetének gyulladása, leggyakrabban fertőzés miatt alakul ki. Főleg vírusok, baktériumok vagy gombák okozzák.
Mellhártyagyulladás. A mellhártyagyulladás a tüdő és a mellkas belső falán található szövetrétegek (pleura) gyulladását okozza, ami légzési rendellenességeket okoz a malacoknál.
Pericarditis. A pericarditis a szívet körülvevő rostos váladék, a perikardium gyulladása. Az egészséges szívműködés érdekében ez a zsákszerű képződmény tartja helyén a szívet.
Májkárosodás. A májkárosodásokat elsősorban parazita fertőzések okozzák. Az érintett sertések májában fehér foltok jelennek meg.
Ízületi rendellenesség, ami lehet bursitis vagy más, az ízületi gyulladáshoz vezető rendellenesség. A bursa egy folyadékkal teli zsák, ami a csont, az izom, az inak és bőr között található. Feladata, hogy csökkentse a dörzsölést, a súrlódást és az irritációt az ízületekben. Az ízületi rendellenességek fájdalmat és járási nehézséget okoznak az állat számára, ami rossz állat-egészségügyi körülményeket és az állati jóllét hiányát jelenti.
