Sorozatunk előző részét itt olvashatja el.
Gyakori kérdés, hogy milyen vállalkozási formát válasszak tejtermelő állattartóként, sajtkészítőként. Kezdjük a legegyszerűbbel! Munkanélküliként vagy munka mellett és élelmiszeripari/tejipari végzettség nélkül az őstermelői státusz ajánlható. Ez az egyetlen forma, ami mellé nem kell végzettség.
Az ügyintézés első lépéseként a Magyar Államkincstárnál (MÁK, korábban MVH) kell regisztrálnunk magunkat. Ezt levélben a megfelelő nyomtatványon megtehetjük. Amint megkapjuk válaszlevélben az ügyfélazonosító számunkat, a területileg illetékes NÉBIH kirendeltségen a hatósági állatorvost kell megkeresni, és tenyészetkódot, valamint tartásihely-azonosítót igényelni az állatfaj, létszám, istálló és legelő méreteinek megadásával. Amint ez megvan, a falugazdásznál kell az őstermelői igazolványt kiváltani a végezni kívánt tevékenységek megadásával. Pár ezer forintból ez is megvan. Ezután a hatósági állatorvosnál regisztráljuk magunkat kistermelőként, és kérjük a termék előállítására szolgáló helyiség kialakításához a hivatalos iránymutatását. (Ne higgyünk neki, ha azt mondja „á, azt nem lehet!” vagy „egy jól tisztán tartott családi konyhában is megoldható”!)
Ha van az embernek főállása, amellett érdemes lehet egyéni vállalkozói igazolványt igényelni, akkor mellékállásban vállalkozóként is lehetünk kistermelők. Fontos, hogy ehhez már mindenképp kell legalább egy sajtkészítő OKJ-s végzettség, ha nem véletlenül élelmiszeripari mérnök az ember. Annak éri meg jobban az EV státusz, aki esetleg pályázatok beadásán gondolkodik. Több jogcím áll ugyanis nyitva, mint az őstermelőknek, és a bankszektor is jobban tekint ránk, ha esetleg hitelre van szükségünk. Kisüzemi körülmények közt kistermelőnek lenni ezen vállalkozási formákkal van lehetőségünk.
Fontos tudni, hogy kistermelőként a feldolgozás és értékesítés kérdésében korlátozva vagyunk! A feldolgozás kapcsán napi 400 liter tej és 40 kilogramm sajt értékesítését engedélyezik, valamint napi szinten 5000 liternél több tejet nem dolgozhatunk fel. Persze ezt a mennyiséget kevesen érik el saját termelésből, ugyanis értékesítésre szánt élelmiszert kistermelő csak saját termelésű alapanyagból állíthat elő. (Itt vannak kivételek, amikre most nem térnék ki.) A termékértékesítést nézve csak saját gazdaságában a végső fogyasztónak vagy saját megyében és Budapesten vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva az ország területén legfeljebb 40 km távolságra lévő piacon, vásáron, rendezvényen és engedélyezett ideiglenes árusítóhelyen a végső fogyasztónak, illetve kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítménynek értékesíthetünk. Fontos kiemelni, 40 km-en belül is csak Magyarország területén! Aki nagyüzemben, exportban gondolkodik, annak más ügymenetet kell követnie. Ez esetben a területileg illetékes NÉBIH-et keresse fel, ahol minden tájékoztatást megkaphat.
Miért adunk számlát és blokkot mindenről?
Ez a következő gyakori kérdés. Hogy miért? Egyrészt a vállalkozásunk átláthatósága miatt, mert az adókerülést bizony büntetik. Kistermelőként 10-20-50 tejelő állat tartásának példájánál maradva nem fog annyi adóterhünk keletkezni az éves árbevételünk után, mint amennyit egy rosszul időzített fekete eladásért kapnánk büntetés gyanánt.
Másodsorban saját értékesítéseink pénzbeli nyomon követése miatt. Ugyan a termelésről (fejt tej, feldolgozott termékek, csomagolás, tárolás, eltarthatóság) úgyis kötelesek vagyunk nyilvántartást vezetni, de kit ne érdekelne, hogy mennyi bevétele volt az egyes termékekből éves szinten? Esetleg havi vagy negyedéves bontásban? Mivel a bevételszerzés, a megélhetés megteremtése a legtöbb esetben az állattartás célja, ezért a bevételi oldal karbantartása, dinamikájának megfigyelése is érdek.
A vevő azzal tudja igazolni, hogy a terméket nálunk vette, ugyanis közvetlen értékesítésnél nem vagyunk kötelesek címkével (és azon elérhetőségeinkkel, cégadatainkkal) ellátni azt. Ha bármilyen egészségügyi következménye lenne a termék elfogyasztásának, akkor a nyugta az egyetlen támpont, amivel a termék hivatalosan nyomon követhető egészen a termelőig, a termelőnél pedig a nyilvántartásai alapján az alapanyagig. Gondoljunk bele, milyen nagy a felelősségünk, amikor élelmiszert adunk ki a kezünk közül!
A következő, de manapság szintén nem elhanyagolható indok, hogy hivatalos bevételünk keletkezzen, az a pályázati lehetőségek rendszere.
Ebből csak az látszik, hogy termel, de nincs jövedelme. Az ilyen termelőt se a bankok, se a pályázati rendszer nem támogatja.
Hova adjátok el a sajtot, kecskét, macskát?
A válasz egyszerű a sajtnál: háznál, illetve főleg Budapesten adjuk el. Kecskénél még egyszerűbb: az ország minden tájáról eljönnek hozzánk a kiváló tenyészállatokért. Macskánál még hihetetlenebb, mivel Észak-Borsodban lakunk: főleg Budapestre kerülnek a kicsik, de gazdára találnak a cicáink Nyíregyházától Hollandiáig. Amennyire gyorsan és egyszerűen meg tudom válaszolni ezt a kérdést, annál bonyolultabb a válasz a rögtön ezután következőre: tényleg? Igen, tényleg! Felismertük, hogy az információs társadalomban, ha Budapest kellős közepén állítanánk elő a termékeinket, akkor sem vennék többen. Ma már nemcsak a földrajz számít, hanem az igényes, reprezentatív és aktív internetes jelenlét is. Ennek jelentőségét is kétfelé osztanám:
Egyrészt tejtermékeink és az állataink olyan minőséget képviselnek, amiért érdemes autóba ülni és eljönni hozzánk. Az általunk előállított értékek a hozzájuk illő igényes internetes platformra juttatva hűen szemléltetik, hogyan gondoskodunk az állatainkról, és milyen precíz odafigyeléssel készítjük sajtjainkat.
Viszont ha nem találnak meg minket az interneten, akkor soha nem jutnak el hozzánk.
Másrészt észre kell vennünk, hogy a 21. századba léptünk. Mi falun élünk, alig 100 lakossal, és házhoz jön minden. A mobilposta, a kecsketápos, az élelmiszerárus és minden a termeléshez és az élethez szükséges eszköz és alapanyag, amit az internetről lehet rendelni.
És így van ezzel a többi fogyasztó is, aki otthon a reggeli kávé mellett, munkába menet a buszon vagy hétvégén a medence mellől, esetleg egy külföldi útja közben hív fel vagy ír egy érdeklődő e-mailt. Ezt a lépcsőt meg kell lépni, ha egy mai fiatal gazdálkodni kezd.
Hogy meg lehet-e belőle élni? Két év távlatából nehéz még ezt megválaszolni, mert a forrásaink nagy részét fejlesztésre fordítjuk, de mellette magunkra is jut (ha nyaralni nem is voltunk három éve). Úgy gondolom, panaszra nincs okunk, és kiválóak a kilátásaink mind a három fent említett tevékenységünk kapcsán.
Amit e mellé még el kell mondani, bár biztos nem újdonság senkinek: próbáljuk meg több lábra állítani a gazdaságot, hogy a szezonalitás és a nem várt negatív események ne lehetetlenítsék el vállalkozásunkat!
Szabados Vivien Bianka, Szabados Andor
Kecsegtető Kecskefarm
www.alpesikecske.hu
www.esbbengalcat.eu
