Amit nem tudnak maguk előállítani, azt igyekeznek minél nagyobb arányban környékbeli termelőktől beszerezni. A fő szempont az, hogy jó minőségű alapanyagból főzzenek.
A külvilág minden negatív ingerétől, a civilizáció zajától elzárva, az Örvényes-patak és erdők szomszédságában fekszik Örvényeshegy, páratlan természeti szépséggel övezve. Ennél jobb helyet nem is választhattak volna egy olyan fogadónak, amely természetes alapanyagokból készíti az ételeit.
– Olyan helyet kerestünk annak idején, ami nekünk és leendő vendégeink számára is nyugalmas, emellett a környékben sok látnivaló és kirándulási lehetőség található – idézte fel a kezdeteket Eekhof Adriana, hozzáfűzve: már akkor tervezték, hogy a területen valamiféle termelői-gasztronómai tevékenységet folytatnak majd. –
Ehhez terület kellett, és lényeges volt a fekvése is. Örvényeshegyen megtaláltuk mindezt. Hamar rájöttünk, hogy mindehhez bevétel is kell, ezért a vadregényes táj adta lehetőségeket kihasználva kempinget nyitottunk. A kemping ment is, hiszen megvoltak a kapcsolatok. Aztán kiderült, hogy a vendégeknek enniük és inniuk is kell. Kezdetben én főztem, és bár nem szakács a szakmám, ízlett a vendégeknek. Ahogy bővült a létszám, úgy fejlesztettük a konyhát, az előírásoknak megfelelően.
Az elejétől fogva tudtam, hogy nem egy hagyományos helyet szeretnék, hanem különlegeset, olyat, amelyben a természetesség dominál, minél több saját, helyi és környékbeli termék felhasználásával. Közben elváltunk, én pedig Farm Inn Fogadó néven beindítottam az éttermet.
Úgy próbából két hónapra megnyitottam 2014-ben. Érkeztek a vendégek, és jó volt a véleményük. Egy évvel később aztán folyamatossá vált a nyitva tartás. A sokasodó teendők közepette felmerült a kérdés: ki főz majd úgy, ahogy én elterveztem? Éppen én főztem, amikor egyszer egy úr a teraszon ülve végigkóstolt mindent, amit aznap készítettem. Mindenből kért egy fél adagot. A végén nyilatkozott: finomak az ételek.
Bernhard Lindemer Németország egyik legfiatalabb konyhamestere volt. Neves éttermek séfjeként dolgozott, ismert személyiségeknek főzött, a nagy hajtás azonban nem tetszett neki. Örvényeshegyen viszont a legjobb érzésekkel töltötte és tölti el ma is az „örömfőzés”. Azt mondja, a természetesség a filozófiája. Amit maga termel, azt sokkal nagyobb értéknek tartja, mint amit az üzletekben megvásárolhat.
– A klasszikus receptek mellett tettem le a voksom, és úgy, hogy minél több hozzávaló a saját kertünkből és a környékről – megbízható helyekről – származzon. Ezek értékét pénzben nem is lehet kifejezni.
Ugyanígy vagyok például a kacsával – még akkor is, ha egy termelőtől is vásárolom. Mennyivel jobb érzés azzal dolgozni, mint az üzletben vásároltat kibontani!
Eekhof Adriana szerint sokan fel tudjuk idézni azoknak az ételeknek az ízét, amikkel nagyanyáink asztalánál ülve találkoztunk. Akkoriban a főzéshez használt alapanyagok még igaziak voltak: a gazdák kitartó munkájának, a természet erejének köszönhettük őket. Ma is fontos lenne tudni, hogy mit eszünk:
– A terület adottságai lehetővé teszik, hogy sokféle zöldséget és gyümölcsöt saját kezűleg termeljünk, itt helyben. Ezzel nagyrészt magunk tudjuk biztosítani a kiváló alapanyagokat az éttermünk konyhájára. Eleinte ez nem így volt, számos zöldség- és gyümölcsfélét, amiket hosszas keresgélés ellenére sem találtunk, külföldről kellett beszereznünk. Természetesen, amit tudunk, azt helyben vagy a régióból szerezzük be, már csak azért is, hogy itt tartsuk a tőkét, és hogy így egymást erősítsük a termelőkkel. A hozzánk betérők ennek köszönhetően kóstolhatnak házi sajtokat, kolbászokat, szörpöket, gyümölcsleveket, finom borokat és a közeli pálinkafőzdék különleges italait. A vendégek elé kerülő limonádéink is különféle helyben termett növényekből készülnek. A vendégek két kedvence a tárkony- és a csalánlimonádé.
– Sok időbe telt, mire kiderítettük, hogy a környéken kiktől tudunk minőségi alapanyagokat beszerezni. Ez ma már egyre jobban megy, mert már előre tudunk egyeztetni velük, hogy a következő időszakban mire lesz szükségünk.
Saját termelésünkre visszatérve elmondhatom, hogy nem könnyű a helyzet. A napi elfoglaltság mellett sajnos kevés idő jut a zöldségek gondozására, pedig ez fontos teendő volna. A munkát nem hanyagoljuk el, megcsináljuk, hiszen szükség van a saját termelésű zöldségekre, fűszernövényekre, de jól jönne a szakképzett munkaerő, valaki olyan, aki szeretettel gondozza a növényeket. Sajnos nehéz ilyen dolgozókat találni. Próbálkozások voltak ugyan, de mivel különleges növényekről van szó, még olyan is előfordult, hogy kivágtak egy sor fontos fűszernövényt. A szakemberhiány égető probléma. Ráadásul mi azt szeretnénk, hogy olyan ember dolgozzon nálunk, aki teljes mértékben azonosulni tud a koncepciónkkal.
– Kialakult a törzsvendégek köre, és nagyon kicsi a fluktuáció, elvégre ezt a fajta konyhát viszonylag szűk kör szereti. Azt is tudjuk, hogy ha egy nagyobb településen, városban foglalkoznánk ezzel, akkor más lenne a helyzet.
Mi azon dolgozunk, hogy ez az elvárás egyre erősödjön. Ez mindenkinek jó, a vendégeknek és a termelőknek egyaránt. Nálunk nem volt és továbbra sem lesz fix étlap: ami alapanyagunk van, abból főzünk. A lényeg az, hogy minden friss és természetes legyen. Kiírjuk, hogy a hozzávalók honnan származnak, és akár el is mondom a vendégeknek: ismerjék meg és vásároljanak ők is a termelőtől. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy van igény arra, amit csinálunk. Reméljük, így lesz ez a jövőben is.
