A szeptemberi betelelés után, mely a méhek megfelelő mennyiségű élelemmel való ellátását jelenti, a következő fontos esemény a méhész és főleg a méhek számára a fürtbehúzódás.
Amikor a hőmérséklet 7-8 fok alá süllyed a méhek fürtbe húzódnak a mézzel telt lépek között, hogy így vészeljék át a telet. A méz nagy mennyiségű szénhidráttartalma miatt fűtőanyagként szolgál a számukra.
Míg a fürt közepén a méhek 20-25 fok hőmérsékletet tartanak, addig a köpenyben 12- 15 fokot lehet mérni. 12 fok alá ritkán megy a köpeny hőmérséklete, mert ha a méh testhőmérséklete 12 fok alá süllyed, akkor hidegkómába zuhan, melyet néhány óráig túl tud ugyan élni, de a feléledéshez újra melegre van szüksége.
A fürt fűtését a méhek szárnyizomzatukkal végzik. A szárnyukat nem, csak azok izomzatát hozzák működésbe, rezegtetik úgy, hogy egy „kuplungrendszer” segítségével a szárnyaikat lekapcsolják az izomzatról.
A hő termeléshez a szárnyaikat tehát nem kell mozgatniuk, csak a szárnyizomzatukat. Nem véletlen, hogy szárnyizmaik testtömegük 20%-át is kiteszi, mely más rovarok szárnyizom tömegével összehasonlítva jelentős nagyságrendű.
A megfigyelések során egyértelművé vált, hogy a méhek nem a kaptárt vagy az odút fűtik, hanem csak a telelőfürtöt. Egyidejűleg, főleg a fürt középső részén pusztán 15 százalékuk termel hőt, egymást csoportokban váltják ebben a tevékenységben. A hőtermelés kifelé haladva egyre csökken. A fürt „köpenyében” található méhek csak extrém esetben termelnek jelentős hőt, amikor például a méhek léputcát váltanak.
Hogy miként képesek a fűtőméhek eldöntetni, mikor és mennyit fűtsenek ahhoz, hogy az állandó 12-25 fokos hőmérsékletet biztosítsák a maguk és társaik számára, arról csak feltételezések vannak. Lehetséges, hogy a fűtőméhek közül többen bejárják a fürtöt és az ő jelzéseik szabályozzák ezt. Mindenesetre ezt még tényszerűen nem sikerült bebizonyítani.
A méhész számára fontos lehet a fürtbe húzódás ténye. Azt jelzi, hogy egyelőre minden rendben van., semmi nem zavarja méheinket.
Illetve ez az atka elleni zárókezelésre is jelzés, például oxálsav csurgatása esetén, mely ilyenkor a fürtben 90-95%-os hatásfokkal működik (egyébként pedig csak 40-50%-os).
A méheket télen illik nyugton hagyni, és vigyázni arra, hogy közvetlen zaj ne zavarja meg őket a telelésben és a kaptár szellőzése folyamatos legyen, a hó pl. ne zárja el teljesen a kijárót.
Ezzel együtt kisebb „zaklatásokat” – mint a fólia és kartonpapírok kaptárba tétele vagy oxálcsurgatás, szublimálás, szükség esetén óvatos pincézés vagy zárthelyiségbe szállítás, ha az nem jár a fürt megbontásával -, minden további nélkül elviselik.
Amikor viszont a fiasítás már beindul, jó esetben tél végén, lehetőleg ne zaklassuk őket tavaszig, mert az végzetes lehet számukra.
