Több kísérlet bizonyította, hogy a borjak életének első 45-60 napja 22 százalékban felelős a későbbi termelésbeli különbségekért, ami többszöröse a szelekció alapján vártnak (epigenetikai hatás). Ezt azért is érdemes figyelembe venni, mert a szakirodalom szerint a tehenészet életében a növendéknevelés a tej önköltségéhez mintegy 20 százalékkal járul hozzá. Összegezve a számokat arra a következésre juthatunk, hogy a borjúnevelésünket megéri átgondolnunk, sőt akár új alapokra helyeznünk.
Nem szabad elfelednünk: a növendéknevelés korai időszakában elkövetett hibák, illetve a fellépő hiányosságok a későbbiekben nem pótolhatók, azaz nincsenek kompenzációs mechanizmusok!
November 20-án, Bólyban megrendezett szakmai tanácskozásunkon Nathan Upah amerikai szakértő tartott előadást a borjúnevelés technológiájában rejlő lehetőségekről. Előadása bevezetőjében rögzítette a tényt, hogy a magas termelés elérésének alappillérei a takarmányozás, a megfelelő környezeti feltételek, a menedzsment és genetika mellett egy új kifejezés, az úgynevezett magzati programozás. A borjúnevelés ugyanis már a vemhesség időszakában megkezdődik a tehén megfelelő tartásával és takarmányozásával. Danny McKilliganre hivatkozva a szakember megállapította: gyakran az állati termelés körülményei kényszerítik a gazdasági haszonállatot az alkalmazkodásra, ahelyett, hogy azokat alakítanánk az állat igényeinek megfelelően!
A borjú- és növendéknevelés sok helyen azért nem kap kellő törődést, mert a termelők elsősorban az azonnali költséget látják benne, nem pedig a majdani nagyobb bevételi lehetőséget. Ráadásul számos téves hiedelemmel, gyakorlattal kell megküzdeni a vízitatással, az elektrolit-alkalmazással, a borjúabrak-adással vagy akár a napi itatások számával kapcsolatban.
Az elletésnek szintén kiemelt jelentősége van az állat életében. A szakszerű segítségnyújtás és a higiénikus környezet biztosítása elengedhetetlen tényező, ha egészséges, jól termelő állományt szeretnénk. Az eredményes borjúnevelés érdekében nagyon fontos a jó minőségű (50< g/l IgG), megfelelő mennyiségű (a születési súly 10%-a), tiszta kolosztrum (<100 000 CFU/ml) 1-2 órán belüli itatása. A sarokszámok mindenki számára rendelkezésre állnak. A kolosztrum minőségét könnyedén lehet értékelni kolosztrométerrel vagy refraktométerrel, viszont a nehezebben megfigyelhető tisztaságra is nagy figyelmet kell fordítanunk! A nem megfelelő tisztaságú föcstej itatása ugyanis a későbbiekben magas szomatikus sejtszámhoz vezethet. Nem publikált mérések szerint a borjak fele nem jut kellő mértékben a passzív immunitást biztosító anyagokhoz.
A bendő korai fejlődéséhez nagymértékben járul hozzá a szemesabrak. Látványos felvételek bizonyítják a különbséget a bendő morfológiai fejlődésében, kellő arányú abrak adása esetén. A bendő működése 4-8 hetes korban indul meg, és 10-12 hetes korra fejlődik ki teljesen. Egyhetes kortól már célszerű adni abrakot és rostot (széna vagy szalma) az ecetsav és propionsav termelődéséhez. A borjú egyhónapos korától már jelentős mennyiségű abrakot és szénát kell felvennie! Az abrakból vajsav szabadul fel, ami energiát ad a bendőfal fejlődéséhez. A rostos takarmányból (és részben az abrakból) keletkező ecetsav és propionsav energiája a borjú növekedését szolgálja.
Az ideális széna a borjak számára 2-3 cm hosszúságú! Amennyiben ehhez a paraméterhez nem tudunk közelíteni, inkább csak tejpótlót és abrakot adjunk állatainkat, ugyanis a nagyobb méretű széna sok helyet foglal, az emésztése pedig több időt vesz igénybe.
Nagyon fontos tényező a víz mennyiségének és minőségének állandó megléte. Télen adjunk borjainknak langyos vizet! Minden 1 kg starterfelvételre 5 liter vizet igényel a borjú (amelybe a tej nem számít bele)! Minden évszakban gondoskodjunk a megfelelő szellőzésről és tiszta helyről! A kisebb borjak sok energiát használnak fel arra, hogy testüket melegen tartsák. Ha száraz helyen neveljük állatainkat, jobban viselik a huzatot.
Elvárás, hogy a borjú választásig legalább megduplázza születési súlyát, csípőmagassága 10-12 cm-rel nőjön, az elhullás 5 százalék alatt maradjon, és a kezelést igénylő borjak aránya se érje el a 10 százalékot.
Nathan Upah előadásában bemutatott egy modern technológiát, melynek során a természetes neveléshez hasonlóan táplálják a borjakat. A robotetetés segítségével nem csak a munkaerőhiányt tudjuk orvosolni, de a borjak számára lehetővé teszi a többszöri itatást, és könnyebben fokozatossá tudjuk tenni az elválasztást a kevesebb stressz érdekében.
Az előadó néhány mondatban szólt a kezdettől fogva csoportos borjúnevelésről is, ahol pozitív eredményeket értek el súlygyarapodás szempontjából, és kísérleteik alapján csökkent a hasmenés és a légzőszervi megbetegedések száma. Ebben a technológiában a borjak 2-4 hetet töltenek együtt. Fontos, hogy egyszerre valósuljon meg a ki- és betelepítés (all-in all-out), amely alapos tisztítást jelent és mérsékli a borjak közti verseny mértékét.
A két hónapnál fiatalabb borjak elhullásáért 60 százalékban a hasmenés, illetve az általa okozott kiszáradás a felelős, melynek hátterében anyagforgalmi acidózis áll. Minőségi elektrolittal helyre tudjuk állítani a pH szintet, és pótolni tudjuk a nélkülözhetetlen mikroelemeket (Na, K, Cl). Első lépésként a hasmenés első tüneteinek megszüntetésére ajánljuk a Calf Renova kapszulát, amely természetes összetevőket tartalmaz, így egyben csökkenteni tudjuk a nagyfokú antibiotikum felhasználást is.
Második lépésként nagyon fontos a rehidratálás! Erre fejlesztette ki a Techmix a BlueLite Replenish és HydraTabs nevű termékeit, melyek helyreállítják az elektrolit és sav-bázis egyensúlyt, megszüntetik a negatív energiamérleget, segítenek megelőzni a kiszáradást, és hozzájárulnak a kórokozó (Gram-negatív) baktériumok szaporodásának megelőzéséhez.
Harmadik lépés pedig az emésztőtraktus – benne a fejlődő bendő – bakteriális egyensúlyának biztosítása, melyet a Calf RD termékben találhatunk meg a TechMix borjúprotokolljában. Naponta etetendő mikrobákat (DFM) tartalmaz a jobb immunitás és teljesítmény elérése érdekében.
Összegezve az imént említetteket, a szaporulat veszteségmentes felnevelése kulcsfontosságú szerepet játszik a majdani tehenek termelése szempontjából. Fordítsunk figyelmet a borjúnevelés apró részleteire; a legfontosabb ezen a területen is a prevenciós szemlélet!
Filler Zsófia
További írások a Holstein Genetika Hírlevél 2018/2 számából
