A 17. század végén „felfedezett” pezsgő – készítésének bonyolultsága, illetve a szállításának nehézségei miatt – még sokáig ritkaságnak számított. Onnantól kezdve, hogy Dom Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén „csillagokat ivott”, nagyon sokáig csak a leggazdagabbak kiváltsága lehetett, ezért is érdemelte ki a királyok itala elnevezést.
Az 1850-es évektől végbement fejlődésnek köszönhetően – a tankpezsgőkészítéssel – már lényegesen szélesebb körben válhatott hozzáférhetővé, ám még mindig a luxus és a jólét szimbólumának számított.
A pezsgő messze nem csak a szilveszter itala: családi ünnepek, gyerekszületés, névnap, házasságkötés kísérője, kiváló aperitif, sőt, ma már teljes menüsorok párja is lehet. De milyen különbség van pezsgő és pezsgő között, milyen érlelési, készítési eljárások vannak, hogyan lehet megtalálni a legjobb minőséget, és mire figyeljünk a vásárlásnál?
Elsőként fontos tisztáznunk, hogy mit is nevezünk pezsgőnek. Egy olyan szénsavdús bort, amelyben a szén-dioxid másoderjedés útján képződik, zárt palackban vagy tartályban, biológiai úton.
A palackos technológiát is ketté lehet választani, az egyiknél a palackos erjedés minimum 9 hónapig tart, és utána a tisztítás történik, tehát a palackból kiveszik a terméket, egy tartályba átpumpálják szénsavnyomás alatt, megőrizve a szén-dioxidot megtisztítják, leszűrik és egy ellennyomásos töltőgépen letöltik, hogy ne legyen a pezsgőnek szénsavvesztesége.
Ez a leürítéses-szűréses technológia.
A tankpezsgőgyártásnál ez az egész folyamat úgy történik, hogy lefejtik a tartályba a pezsgő alapbort, hozzáadják az édesítő cukrot, az élesztőt, és adott hőmérsékleten erjesztik a tartályban, utána tisztítják egy másik tartályba átfejtve, hozzáadják az ízesítő vagy édesítő bort, és utána lepalackozzák.
Ez egy gyorsabb technológia, 3-6 hónap alatt kész a pezsgő, ezt hívják tankpezsgőgyártásnak.
A pezsgő univerzális ital, elsősorban azért, mert nem túl magas alkoholtartalom mellett nagyon finom, elegáns savtartalommal párosul,
Ugyanakkor ízvilágában, zamatanyag-tartalmában egy száraz pezsgővel végig lehet kísérni egy egész menüsort. A pezsgő minősége és az étel párosítása külön művészet:
Ezeknél minimális a cukortartalom, és a bor jellege, íze mutatkozik meg.
Ne tévesszen meg senkit a palack díszes formája és az elegáns címke: meg kell nézni, hogy mi van ráírva. A másik fontos szempont, hogy honnan származik és milyen technológiával készült.
Nagyon sok habzóbor is úgy van dekorálva, olyan elegánsan van öltöztetve, hogy megtévesztően pezsgőnek tűnhet,
de intő jel, hogy arra nincs ráírva, hogy tradicionális vagy klasszikus technológiával készült.
Igyekezzünk olyan termelőket keresni, akik már évek óta foglalkoznak a pezsgőkészítéssel, mert ez a munka komoly technológiai felkészültséget követel. Válasszunk érlelt száraz pezsgőket.
Nem minden pezsgő, ami pezseg, sokszor nehéz lehet megkülönböztetni a gyöngyöző- vagy épp habzóborok palackjait a minőségi pezsgőktől. A jó hír, hogy elég a címkén – vagy a hátcímkén – a pezsgő szóra koncentrálnunk. Ha ezt megtaláljuk a palackon, egy dologban máris biztosak lehetünk: a buborékok természetes úton, a másoderjedéskor születtek.
Bár a kifejezés megtévesztő, az extra dry nemhogy extra száraz, de nagyobb cukortartalmú, mint egy brut (ejtsd: brüt), vagyis száraz pezsgő. A brutnél szárazabb pedig az extra brut és a brut nature (nyerspezsgő). Utóbbi kivételével minden pezsgő tartalmaz némi cukrot, amit a likőrözéskor (sokszor mustsűrítmény formájában) adnak a pezsgőkhöz.
Az öblös, pereménél szűkülő pohárból ugyanis sokkal jobban élvezhetőek a pezsgő finom aromái. A legszerencsésebb pohár mindkét előnyt ötvözi, a tulipán formájú pezsgőspohár megtartja a flőték karcsúságát, de az aromákat is szépen gyűjti
A palack szájába tett kiskanál mítosza már rég megdőlt, de mindössze egy pezsgőzáróra van szükség, ha nem szeretnénk azonnal kitölteni a palack teljes tartalmát.
Jó megoldás akkor is, ha pezsgőzés közben védeni szeretnénk a buborékokat, de ennek a profi kis kelléknek a segítségével másnapra is eltehetjük a bontott palackot.
