Érzékenyebb gumifák: a szobafikusz károsítói

Az élettani betegségek közül a nem fertőző levélparásodás a levelek fonákán, a levél szélén öltésszerű parás foltokat okoz, amelyek körül gyakran sárga elszíneződés is látható. Erősebb károsodás esetén a látszólag egészséges levelek lehullanak a növényről. A növényeket 12-15 ^oC hőmérséklet fölött tartsuk, és ne változtassuk hirtelen a hőmérsékletet. Ha kénytelenek vagyunk a növény helyét megváltoztatni, előtte szoktassuk hozzá az új körülményekhez.

A nem fertőző levélhullás először az alsó leveleken következik be, majd fokozatosan fölfelé haladva a többiek is sárgulnak, érintésre lepattannak. A kiváltó ok a tartási körülményekben keresendő, pl. rossz minőségű vagy túlöntözött talaj, a gyökerek pusztulása, túl száraz levegő. Jó minőségű talaj használata és megfelelő páratartalom biztosítása (panellakásban nehéz) esetén nem szokott előfordulni.

Gombás betegségek

A botrítiszes betegség (szürkepenész vagy szürkerothadás) elsősorban gyökereztetés során jelentkezik. A növények szára, levele, levélnyele megpuhul, elhal. Felületükön szürke penészgyep képződik. A cserepes növényeket tág térállásban, szellősen neveljük! A beteg részeket távolítsuk el, és gyakran szellőztessünk! Kerüljük a hőmérséklet ingadozását! Aki termesztőberendezésben termeszt, 10-14 naponként permetezzen!

A fuzáriumos betegség a dugványokon okoz súlyos károkat, de az anyanövényeket is megtámadja. A fertőzött dugványok levele megsárgul és lepattan. A dugvány rothad, ráncosodik, rajta fehér, vattaszerű gombafonal, és rozsdaszínű vagy narancsvörös, párnaszerű szaporítóképletek (aszkospórák) láthatók. Az erősen visszametszett anyanövények hajtáscsonkjain is vattaszerű bevonat jelenik meg. A levelek elsárgulva lehullanak, a növények elpusztulnak.

A glöospóriumos levélfoltosság a fikusz-fajok igen gyakori, veszélyes betegsége. Kezdetben a levél szélétől vagy csúcsából kiinduló nagy, sárga foltok jelennek meg, amelyek később fakóbarnára színeződnek, a levélszövet besüpped, elhal. Az elhalt foltokat félkör alakú, sötétbarna sáv szegélyezi. A foltok néha kiterjedhetnek az egész levélfelületre. Bennük, koncentrikus körívekben apró fekete telepek (acervuluszok) jelennek meg, amelyekből a gomba szaporítóképletei (konídiumok) előtörve sebzéseken keresztül fertőzik az újabb leveleket.

A beteg leveleket szedjük le és semmisítsük meg! Kerüljük a magas páratartalmat, az erős hőingadozást és a túlöntözést! Védekezzünk a sebzéseket okozó kártevők ellen!

Állati kártevők

A kártevő állatok közül a fikusz-fonálféreg károsítása következtében a növények fejlődésükben visszamaradnak, levélzetük elveszti élénkzöld színét, az alsó levelek fokozatosan elsárgulnak, majd lehullanak. A gyökér szabálytalan formájú, több helyen felreped. A vékonyabb gyökerek megbarnulnak, rajtuk citrom alakú, világosbarna színű, 0,3–0,7 mm nagyságú ciszták láthatók. A hímek fonál alakúak, mikroszkopikus (kb. 1 mm hosszú) méretűek.

A gyökérgubacs-fonálférgek hazai dísznövénytermesztésünk legjelentősebb kártevői közé tartoznak. Több fajuk károsít, leggyakoribb az üvegházi gyökérgubacs-fonálféreg, amelynek hímje 1,2-2 mm hosszú, fonál alakú. A nőstény citrom alakú, hossza 0,5-0,7 mm, szélessége 0,3-0,4 mm, színe fehér, testhéja lágy.

Ha azokon kisebb-nagyobb megvastagodásokat, gubacsokat találunk, biztosak lehetünk benne, hogy a fenti fajok valamelyike a „tettes”. Mivel a lakásokban kémiai védelemre nincs lehetőségünk, semmisítsük meg a fertőzött növényt, mielőtt még a többi is átfertőződne. A cserepeket fertőtlenítsük forró hipós vízzel vagy 10 százalékos mosószóda-oldattal, mielőtt másik növényt ültetnénk bele. Vizsgálatok kimutatták ugyanis, hogy

évekig használaton kívüli cserepekből is megindult a fertőzés.

Virágföldet csak üzletből vásároljunk!

A tripszek több faja is károsít, de fikuszon a leggyakoribb a dracénatripsz és a dohánytripsz. Apró, 1-3 mm hosszú, karcsú testű, rojtos szárnyú, élénk mozgású rovarok. Szúró-szívó szájszervükkel kiszívják a sejtnedvet, amelynek helyére levegő tolul. Ezáltal a leveleken ezüstösen csillogó pontocskák keletkeznek. A levelek fonákán fekete ürülékszemcsék láthatók. Erős fertőzés esetén a levelek elsárgulnak, lehullanak.

Több nemzedékük van, lakásokban és növényházakban egész évben folyamatosan szaporodnak. Kártételüket fokozza, hogy vírusterjesztők.

A pajzstetvek kivétel nélkül növényszívogató, zömében vírusterjesztő rovarok. Szívogatásuk hatására a növények gyengén fejlődnek, a levelek sárgulnak, száradnak, lehullanak, végül az egész növény elpusztul. Az általuk termelt mézharmaton korompenész-gombák telepednek meg, szennyezve a növény felületét. Mindegyik faj soktápnövényű és többnemzedékes. Üvegházakban és lakásokban leggyakrabban az alábbi fajok károsítják a fikuszokat:

• Viaszos, gyapjas, vagy vándor pajzstetvek. Ezeknek a fajoknak a nősténye 3–5 mm hosszú, elliptikus, világos- vagy narancssárga színű. Testét viaszos szemcsék borítják, peremén viasznyúlványok vannak. A hím karcsú, egy pár szárnnyal rendelkezik. A nőstények tojásaikat elsősorban a levelek fonákára, a főerek mellé rakják le, és nagy mennyiségű viaszcsomóval védik a kiszáradástól. A lárvák előszeretettel húzódnak a levelek hónaljába.
• Nagy termetű vagy teknős pajzstetvek. A nőstények teste 3–5 mm hosszú, domború, fajtól függően félgömb vagy ovális alakú, sárgásbarna vagy sötétbarna színű. Tojásaikat a testük alá rakják. Többéves vizsgálataim során mindig ezeket a fajokat találtam legnagyobb mennyiségben a fikuszokon.
• Kis termetű vagy kagylós pajzstetvek. A nőstények pajzsa fajtól függően fehér, sárgásfehér vagy barna, 1–5 mm átmérőjű, leemelhető. Alatta az állat teste sárga. A hím itt is szárnyas.

A pajzstetvek elleni védekezés rendkívüli nehézségekbe ütközik, mivel testük életük nagy részében viaszváladékkal, erősen szklerotizált bőrrel vagy pajzzsal védett. Csak a mozgó lárvák és a repülő szárnyas hímek érzékenyek a növényvédő szerekre. Termesztőberendezésekben csak 4-5 naponként elvégzett kezelések vezetnek eredményre.

A kétfoltos takácsatka sárgászöld vagy vöröses színű 0,4–0,7 mm hosszúságú, 4 pár lábú, szúró-szívó szájszervű állat. Háti oldalán két sötét folt látható. Lárváiknak csak 3 pár lábuk van. Szívogatásuk hatására a klorofill lebomlik, a levél színén apró, sárga foltok jelennek meg. A levelek megsárgulnak, elbarnulnak, majd alulról fölfelé fokozatosan lehullanak, végül az egész növény elpusztul. A levelek fonákán pókhálószerű szövedék látható, beletapadt porszemcsékkel és levedlett lárvabőrökkel. Száraz, meleg klímájú helyeken rendkívül gyorsan szaporodik. Évente 10–12 nemzedéke is kifejlődik.