A norvég vörös (Norsk rodt fe) szarvasmarha, a kettős hasznosítású európai lapály fajtakör tagja, az Északi-tenger és a Balti-tenger környékéről származó marhák csoportjába tartozik. A lapály marhákra a kiváló tejelő és legelő képesség jellemző. A fajtakör két nagy populációból, feketetarka és vöröstarka állományokból áll.
A tenyésztői célkitűzés a tejelő jelleg megtartása mellett a hústermelés javítása volt. A fajtát 1935 óta tartják számon. A 70-es évek közepére Norvégiában igen elterjedt, az állomány 98 százalékát tette ki.
A fajtát jó tejtermelő képesség jellemzi, a legjobb állományokban a termelés meghaladja a 10 000 kg-ot. A fajta kiváló minőségű, koncentrált tejet termel, amelyből ízletes sajtok készíthetők. A világ egyik legjobb sajtkészítője is norvég vörös marhák tejéből készíti díjnyertes gouda sajtját.
A kifejlett tehenek és bikák élősúlya legfeljebb 600 kg és 1300 kg. A norvég vörös tehenek átlagos marmagassága 137 centiméter. A bikák magassága nagymértékben változik, de az átlag marmagasság körülbelül 145 centiméter.
A norvég vörös tenyésztési programban az első számú szelekciós tulajdonság a termékenység volt. Az erre irányuló negyven éves szelekciós munkának köszönhetően,
A norvég vörös könnyen ellő fajta, az esetek csak körülbelül két százalékában fordul elő nehéz ellés. A jelenlegi nemesítő munka szelekciós szempontjai között a tőgygyulladás, az anyagforgalmi betegségek és egyéb betegségek – különösen a ketózis, a tej láz és a megtartott placenta – elleni rezisztencia szerepel.
A norvég vörös lehet szarv nélküli vagy szarvalt. Norvégiában jelenleg a borjak negyven százaléka születik szarv nélkül. A tenyészbikák, szarvatlanságára irányuló szisztematikus tenyésztésnek köszönhetően, jelentősen csökkent a szarvalt egyedek száma.
A norvég vörös bikák szaporító anyagát több, mint harminc különböző országba exportálják keresztezés céljából. Mivel a fajta tenyésztése során az elmúlt közel negyven- ötven évben az olyan gyengén öröklődő tulajdonságok javítására koncentráltak, mint az egészség és a termékenység, így kifejezetten alkalmassá vált más fajták szaporodási tulajdonságainak javítására. Több tanulmány szerint, ha a norvég vöröset, más tejhasznú fajtával, különösen Holstein-frízzel párosítják, az F1-es utódok az olyan szaporodási mutatókban, mint a termékenység, a tőgygyulladás elleni rezisztencia, a könnyű ellés és a borjú halandóság, jobb eredményeket érnek el, mint a az elődök.
