Ezekre a kérdésekre is keresték a választ a szakemberek a NAK és a Magyar Díszkertészek Szövetsége országos előadássorozatán.
A magyarországi települések legtöbb önkormányzatánál nincs főkertész státusz, aki a főépítészhez hasonlóan hatósági jogkörrel is rendelkezhet. Laczkó Mária, aki a Hévíz Város Önkormányzata Gazdasági Műszaki Ellátó Szervezetének (Gamesz) igazgatója, bár 2011-ben az Év főkertészévé választotta az országos szakmai szervezet, ugyancsak nem főkertész. Harminc éve dolgozik a városfenntartásban, szaktanácsadóként több település zöldfelületeinek alakításában is részt vett, számtalan tapasztalatot gyűjtött. Irányítása alatt kétszer a Virágos Magyarország környezetszépítési verseny fődíját, és szintén két alkalommal az Entente Florale Europe ezüst minősítését nyerte el a zalai fürdőváros. Mindez a szigorú, következetes, szakmai alapokon nyugvó és hosszú ideje folyó zöldterület-fejlesztési munka gyümölcse. Hévíz virágos parkjai, sétányai turisztikai attrakciónak számítanak, az idelátogatók sokszor a virágágyak és a fák virágzási idejéhez igazítják gyógykezelésük időpontját.
Ötletszerű megoldások
Laczkó Mária a Virágos Magyarország környezetszépítő verseny régiós zsűrivezetőjeként jól ismeri több település problémáit.
A zsűrizés hasznos alkalom helyzetelemzésre, tanulásra, tapasztalatcserére, okulásra, emelte ki előadásában. Úgy látja, hogy az önkormányzati tulajdonú zöldfelületek fenntartása szinte minden településen nagy gond. Hiányosak a nyilvántartások, a szabályozási rendszerek. Ahol ilyen létezik, az jó példa és alap lehet más települések számára is (Hévízen például létezik).
Kisebb és nagyobb településeken is előfordul, hogy a zöldfelületekre fordított források hasznosulása elenyésző. A sorfák minősége sokhelyütt kívánni valót hagy maga után, ami a rosszul megválasztott vagy rossz minőségű ültetési anyag és/vagy a szakszerűtlen telepítés, fenntartás következménye. Szakszerűtlen illesztés hiányában nem simulnak bele a település zöldszövetébe. Akkor fordul ez elő, amikor a tervező nem a zöldfelületi rendszer részeként tervezi meg az adott beruházást, hanem különálló projektként.
Pontatlan megfogalmazások
A beépítésekkel és a nagyarányú burkolásokkal fölértékelődik a településeken a zöldfelületek, a közterületi fasorok szerepe, értéke. Az építkezések során megmozgatott talaj termőrétegét szakszerűtlenül az alsó szintekbe forgatják vissza, így legtöbbször rossz minőségű, törmelékkel szennyezett közegbe ültetnek a kertész kivitelezők. Ez élhetetlen környezet a növények számára. Ha a tervezési kiírásokban nem szerepel talajcsere, akkor a kivitelező erre a munkálatra nem ad ajánlatot, így ez a munkafolyamat kimarad, és később azon nem lehet változtatni, mondta Laczkó Mária. Az ajánlattételhez készülő kiírások felülvizsgálatában is nagy szerepe lehet a települési főkertésznek vagy a kertész végzettségű felelős műszaki vezetőnek.
Jó gyakorlatHévízen 2012 óta létezik zöldfelületi és fakataszter, amit folyamatosan frissítenek. Az ültetendő fafajokat a termőhelyi viszonyoknak megfelelően választják ki. 3260 fa szerepel a digitális nyilvántartásban. A szakember az utcasorfák fenntartásával kapcsolatban az egyik legkényesebb ügynek értékelte a villanyvezetékek műszaki védőtávolságának megtartása érdekében a közműszolgáltató által végzett visszametszéseket, ami sok esetben távol áll a szakszerűtől. Más települések számára is átvehető, jó gyakorlatot sikerült bevezetni ezzel kapcsolatban Hévízen, az áramszolgáltatóval való egyeztetést követően. Az alkalmas metszési időpontot a Gamesz határozza meg és a munkát is a Gamesz szakemberei végzik el, szakszerűen, amihez a közszolgáltató térítésmentesen ad kosaras autót. Az együttműködésnek köszönhetően szép fasorok alakultak ki, nincsenek a településen csonkolt fák. |
A pályázati projekteknek nagyságrendileg elhanyagolható része a zöldfelületi munka, a költségvetési kiírásokat pedig általában építész cégek végzik. Normagyűjteményükben 6/8-as faméret szerepel, arra kérnek árajánlatot, nagyobb fák ültetését ilyenkor már nehéz kiharcolni.
Nagy gondot okoz, ha a tervező a közműveket a zöldterület, a fasor alá tervezi, akkor ugyanis a hatályos jogszabályok szerinti műszaki védőtávolságok betartása mellett nem lehet az utcaképet leginkább meghatározó fasort telepíteni. Egy-egy beruházás összköltségének csupán a 10 százalékát teszi ki a zöldfelületre fordított összeg, a látvány és a lakosság életminősége szempontjából azonban mégiscsak ez a meghatározó elem. Nagy szükség van tehát egységes törvényi szabályozásra a szakma teljes területére. Zöldfelület-telepítési és fenntartási szabványok kellenek.
Főépítész van, főkertész nincs
A helyi rendeletek megalkotásához, betartatásához szükség volna a főkertész státusz kialakítására vagy megújítására. A települési vagy megyei főépítészi státusz mellett pedig a rájuk vonatkozó törvényi szabályozás analógiáján könnyen megalkotható lenne a főkertészi rendszer is. A főépítésszel együttműködve kialakított településképi koncepciókban az épített környezet megóvása és fejlesztése jól leszabályozott, ez azonban nem mindig terjed ki a közterületi zöldfelületekre.
Jól ismeri a település hagyományait, a területek használati rendszerét, adottságait, növényállományát. Csak ezek alapján lehet ugyanis optimális keretek között elvégezni a fejlesztéseket és gondoskodni a közterületekről. A kistelepüléseken térségi rendszerben is működhetne a főkertészi rendszer, a nagyobb településeknek pedig el kell tudniuk tartani egy főkertészt. Ezt a munkát a legtöbb esetben felelős tervezési és döntési jogkör nélkül, műszaki irodák vagy településfejlesztési csoportok, műszaki végzettségű szakemberei végzik. A jogászok által alkotott településképi rendeletek szakszerűtlenek, hiányosak, csakúgy, mint a már elkészült települési arculati
kézikönyvek erre vonatkozó részei.
Nagyobb léptékű zöldfelületi beruházások manapság szinte kizárólag pályázatokból jönnek létre. Ahhoz, hogy egy ilyen beruházás ne ötletszerűen valósuljon meg, célszerű lenne sokrétű, több területre kiterjedő, rövid és hosszú távú településfejlesztési tervekkel rendelkezni. Pontos, részletesen megfogalmazott tervezési megbízást kell adni, különben nem készülhet egyedi, településre szabott kertépítészeti terv. Kertész szakember nélkül ezt nem lehet megvalósítani, hangsúlyozta a szakember. Később
Hiányos vagyonleltár
Csak az intenzíven gazdálkodó nagyobb településeken létezik zöldfelületi nyilvántartás, fakataszter, pedig a település értékeinek, zöldvagyonának meghatározása enélkül lehetetlen. Az önkormányzati vagyonleltárban létezik ugyan a földterületi és a zöldterületi katasztert nyilvántartó „F” és „Z” betétlap, az azonban általában csak a helyrajzi számokhoz tartozó területeket tartalmazza. Nincs, aki kitöltse, vezesse a fákra vonatkozó nyilvántartást. Nincs szakember a helyi védelemre javasolható zöldterületek, fák, fasorok megállapítására, ezt sokszor civil aktivisták szorgalmazzák, akik nem minden esetben szakmai alapokon kampányolnak egy-egy fa védelme mellett.
Az engedély nélküli fakivágásoknál, csonkolásoknál, rongálásoknál
Kellene a településeken zöldfelület-felújítási alap, ahová a kártérítési összegek befolynának, és abból elvégezhető lenne a kár helyreállítása, a fejlesztésekben pedig pályázati önrészként lenne használható.
Egy nyelven
Vincze Attila, a Magyar Tájépítészek Szövetségének elnöke hangsúlyozta, hogy a tervezőknek nagy a felelősségük abban, hogy miként valósul meg egy-egy zöldfelületi projekt. Sokszor éri őket az a jogos kritika, hogy nem kellő mélységben ismerik a hazai dísznövényválasztékot, és legföljebb 60-70 százalékos arányban használják a magyar kertészetekből beszerezhető kínálatot.
A tervezők felelőssége és lehetősége is, hogy a nemzetközi trendeket figyelembe véve új, jövőbe mutató irányelveket fogalmazzanak meg a települések fenntartói és a teljes dísznövényágazat számára, ami a zöldfelület-gazdálkodás és a díszkertészet továbbfejlődésének alapja. Elismerte, hogy
Ahhoz, hogy „egy nyelvet beszéljenek”, mindegyik félnek szakembernek kell lennie. A tervezőnek ismernie kellene a település fenntartási lehetőségeit, képességeit, hogy képes lesz-e olyan színvonalon gondozni a zöldfelületet, ahogyan azt a tervező megálmodta. Szükség volna arra is, hogy a tervező
figyelje a kivitelezést, és legalább a fenntartás első öt évében folyamatosan figyelemmel kísérje a megvalósult munkát. Ebből tudnának a tervezők a legtöbbet tanulni, véli Vincze Attila.
Ahhoz, hogy az elvárások és az eredmények mérhetők lehessenek, pontos ágazati szabványokra van szükség, amik kiterjednek a növényanyagra, az ültetésre és a fenntartásra is, továbbá egy-egy speciálisan megtervezett rész fenntartási elveit is előre rögzítik. (A szabványok kidolgozása és jóváhagyása folyamatban van – a szerk.) Jó volna, ha ezek a szabványok beépülnének a tervekbe és a műszaki leírásokba, ezzel megelőzhető, hogy olyan terv valósuljon meg, amit az adott település nem képes fenntartani. A garanciális problémák megelőzése érdekében
A zöldfelületi beruházások során megvalósult változatos növénybeültetéseket csak kertész vagy kertépítő végzettségű felelős műszaki vezető és/vagy műszaki ellenőr tudja levezényelni, véli Vincze Attila. Kertész szakember tudja csak megállapítani, hogy a tervben szereplő faj került-e betelepítésre, azt olyan módon, szakszerűen ültették-e el, hogy túléli az áttelepítést és megmarad a fenntartás során. Csak ennek ismeretében lehet felelősen átvenni egy zöldfelületet, hangsúlyozta a szakember. Hosszú távon fenntartható, jó minőségű zöldfelületek kialakításának az egyetlen útja az, hogy a kertész szakma kezében legyen ez a jogkör, véli Vincze Attila.
Bő a hazai növényválaszték
A városfásítás, zöldfelület-kialakítás és fenntartás, faiskolai termesztés komplex rendszerét a termelő szemszögéből közelítette meg előadásában Sinkó Zoltán, a Prenor Kft. kereskedelmi vezetője. Véleménye szerint a tervezők és a kivitelezők nem használják a hazai kertészeti kiadványokat, illetve a magyar faiskolák katalógusait. Hangsúlyozta, hogy a hazai termelők, néhány kivételtől eltekintve, egyre jobb minőségben és választékban kínálják termékeiket. Az is igaz, hogy nem mindig képesek teljes mértékben hazai termelésű növényekkel kielégíteni a keresletet. Továbbra is sok az importnövény, ami a fejlett logisztikájú külföldi termelő-, illetve kereskedőcégektől könnyen beszerezhető. Áruk legföljebb a tucatnövények esetében lehet alacsonyabb a hazai terméknél. Sinkó Zoltán hangsúlyozta, hogy az importnövények a telepítésnél és az utógondozásnál is nagyobb figyelmet, hozzáértést igényelnek.
Az eltelepítésre kerülő faiskolai növények konténeresek, földlabdásak vagy szabadgyökerűek. Ez utóbbiakat kizárólag vegetációs időn kívül szabad, de lehetőség szerint a többit is az élettanilag optimális időben célszerű ültetni. Ha ez nem valósítható meg, akkor az utógondozásra kell nagy figyelmet fordítani.
hangsúlyozta az előadó. Fontos körülmény az is, hogy a 80-90 százalékban leburkolt környezet bizonyos fajok számára nem minden esetben ideális. Ezzel már a tervezésnél számolni kell. A telepítés előtt és közben is elvégzendő, szükséges, ám költségekkel járó művelet az előzetes talaj- és vízvizsgálat, a szakszerű telepítés, a rendszeres tápanyag- és vízutánpótlás, metszés. Ezek elmaradását nem illik később a faiskolától számon kérni, mint ahogy azt sem, ha a szállítás után hosszabb ideig nem megfelelően tárolják a növényeket, hívta föl a figyelmet Sinkó Zoltán.
