Örökletes vadászhajlam
A kutyákat alapvetően nem családtagnak vagy kedvencnek tenyésztették, hanem különböző munkákra is használhatók, melyeket az adott fajta a génjeiben őriz. Megkülönböztetünk munkakutyákat, őrző-védő kutyákat, terelőkutyákat, terápiás kutyákat, vakvezető kutyákat, juhászkutyákat, szánhúzó kutyákat, hadi kutyákat és vadászkutyákat.
A kynológiában a kutya tartásával és tenyésztésével foglalkozó tudományon belül, három fő területet különböztetünk meg: kriminálkynológia, sportkynológia és vadászati kynológia.
Az ember és kutya között létrejövő első szoros együttműködés valószínűleg a vadászat során alakulhatott ki, mivel az embernek nagy segítségére volt a kutya munkája a vad elejtésében. Napjainkban is a vadászkutya fontos részese egy eredményes vadászatnak, de a vadász számára a kutya nem csak eszköz, hanem társ is.
Éppen ezért az állattal nem „kutyául” kell bánni, hanem megadni neki a kellő tiszteletet, aminek egyik pillérje, hogy a gazda kellő felkészültséggel, türelemmel és elszántsággal, valamint önuralommal nevelje, tartsa és képezze ki vadásztársát.
A vadászkutyák oktatása és kiképzése sokkal összetettebb, mint más feladatokra alkalmazott kutyáké. Esetükben ki kell használni a vadászkutyák örökletes hajlamait, és ezekre kell építeni a tanítást. Azonban nem minden vadászkutyában van benne ez az örökletes hajlam, legalábbis nem olyan intenzitással, amire alapozni lehetne a későbbiekben. A kutya bonyolult viselkedési láncot is képes betanulni, a lényeg, hogy azoknak elemei egyszerűek legyenek, amiket sokat kell gyakoroltatni velük. Az alapidomítás és -nevelés után, a bevezetés alatt a gazdának ismernie kell a kutya viselkedését, értenie jelzésrendszerét, és megtanulnia hogyan reagál a kutya a különböző hatásokra.
Ám mindez nem működik a rendszeres, napi gyakorlás és trénig nélkül, mindaddig, amíg a jelrendszerek és a feladatok készségszintűek nem lesznek a kutya számára. Ehhez párosulnak a fegyelmi gyakorlatok, melyek a munka sikerének alapját képezik.