A terület nagysága függ az élőhely minőségétől (pl. táplálék, takarás, víz), az őzek egyedsűrűségétől, de a háborgatás is befolyásolhatja méretét. Mezőgazdasági környezetben az őzbakok territóriuma 50-60 hektár nagyságú, és általában ez a terület erdei élőhelyen kisebb. A SZIE Vadvilág Megőrzési Intézete által végzett rádiótelemetriás vizsgálatok igazolták, hogy noha az őzek éves mozgáskörzete sokkal nagyobb a nyári territóriumnál, a territórium minden időszakban része a mozgáskörzetnek. Ez az ún. „helyhez kötött dominancia” lehet annak oka, hogy az őzbakok egyszer megszerzett territóriumukat évről-évre meg tudják őrizni.
A territoriális viselkedés az üzekedés végéig jellemző és nagyjából augusztus közepétől a bakok kisebb-nagyobb csoportokhoz csatlakoznak. Az őzek viselkedési és élettani szempontból is számos érdekességet mutatnak, mint a magzati nyugalmi állapot, a territorialitás, valamint az agancsok téli növekedése. A bakok a tél végére tavasz kezdetekor készülnek el az agancsokkal, válnak agresszívvá, és védelmezik territóriumaikat.
Az őzbak számára fontos, hogy territóriuma milyen feltételeket kínál a suták számára. Mivel a suták nem territoriális viselkedésűek, ezért nagyobb területeken élnek, illetve többen élhetnek jobb territóriumokban. A territóriumot foglaló bakok között előfordul, hogy területükön megtűrnek egy-egy fiatal gyengébb egyedet, mivel nem lát bennük konkurenciát. Ezek az 1-2 éves bakok 3. életévüket betöltve kezdhetnek el részt venni a szaporodásban, addig az üzekedés ideje alatt a statisztaszerep marad nekik. A jól fejlett, erős egyéveseket azonban a bakok folyamatosan elűzik territóriumaikból.
A bakok a területüket folyamatosan jelölik, ami a homlok, a csánk és az ujjak közötti mirigyek által termelt feromonváladékkal történik (szaganyagokkal való jelölés). Szintén fontos jelölő szerepe van a bakok kaparásainak és bokrok vagy csemeték agancsukkal való verésének (vizuális jelölés). A váladék egyfajta egyedi azonosítóval bír, amivel jelzi fajtársainak a jelenlétét. A mezőgazdasági területeken, a nagytáblás környezetben a határok kijelölésében fontos szerepe van a vonalas tényezőknek (fasorok, szegélyek, sövények, utak stb.).
Miután a bak beáll a helyére (territóriumába), nem szívesen hagyja el azt. A bakok valószínűleg igyekeznek a suták környékén maradni, és a bakok a sutát a revírben néhány napig követik. A suta egy darabig “kéreti” magát, 10-20 méteres köröket ír le, amit a bak mögötte haladva lekövet. A vadásznyelv ezt a növényzetbe taposott kört nevezi ördög- vagy boszorkánygyűrűnek. Mikor a suta „megadja” magát az őt kitartóan követő felajzott baknak, megáll, hogy az beboríthassa. A borítás néhány másodpercig tart. Az üzekedés alatt egy bak átlagosan 4-5 sutát borít be, de ez a suták folyatásától is függ.
Ez persze lehet máshogy is, a nagy mintaszámú vizsgálatok ugyanis azt jelzik, hogy a suták 10-20%-a az üzekedés előtt elhagyja addigi otthonterületét és más bak territóriumába költözik. Valószínű, hogy az üzekedéskor azzal a bakkal párosodik, és így a territóriumfoglalás „értelme” is megkérdőjeleződhet. Nem szabad azonban elfeledni, hogy mint minden tulajdonság, a viselkedés is folyamatosan evolválódik. Valószínű, hogy az őzek evolúciója során a territorialitás egy fontos viselkedés volt, ami az elmúlt tízezer évben elvesztette a súlyát.
