0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A nagyfehér és a lapály a XXI. században

Hogyan válik sertéskutatóvá manapság egy friss diplomás Magyarországon? Milyen végzettség szükséges ehhez az izgalmas, nem mindennapi hivatáshoz? A többi között ezt kérdeztük Balogh Esztertől, a herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet munkatársától.

– BSc-tanulmányaim során környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomát szereztem, majd MSc-oklevelet, takarmányozási és takarmánybiztonsági mérnökként. Ezt követően a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézetben (NAIK-ÁTHK) kezdtem meg kutatói pályámat a Kutatói Utánpótlást Elősegítő Program keretében. Ennek 3 éve alatt kezdtem meg PhD-tanulmányaimat, és azóta is a kutatóintézet munkatársaként folytatom kutatói tevékenységem.

Mire keresi a választ kutatói tevékenysége során?

– Sertés-szaporodásbiológiai és genetikai kutatásokat folytatok, erről szól a PhD-témám is. Részletesebben ez azt jelenti, hogy

a magyar nagyfehér és a magyar lapály sertések egyes szaporodásbiológiai paramétereit vizsgálom: alomméret, élve született malacok száma, két fialás között eltelt idő stb.

A begyűjtött adatokat felhasználva genomvizsgálatot végzünk annak érdekében, hogy a szaporodásbiológiai paramétereken a lehetséges „javításokat” végrehajthassuk. Hosszú távú célunk a sertéstenyésztők szelekciós lehetőségeinek körét szélesíteni. Megjegyzem, itt hagyományos tenyésztési beavatkozásokra gondolok, nem génmódosítási eljárásokra!

Mi a véleménye: az ön által kutatott sertésfajták a következő évtizedekben megfelelnek a kihívásoknak?

– Az általam vizsgált fajták jó termelési paraméterekkel rendelkeznek: szaporaság, nagy növekedési erély, jó alkalmazkodó- és stressztűrő képesség, jó takarmányértékesítés, szilárd szervezet, kitűnő húsminőség, kiváló felnevelési teljesítmény. Ugyanakkor ma már vannak olyan hibridek, amelyek jobb eredményeket mutatnak velük szemben. Azonban ennek a két fajtának jelentős szerepe van a hazai sertéstenyésztésben, így fontosnak tartom versenyképességük hosszú távú fenntartását.

Az eredményeket hol és hogyan lehet hasznosítani a gyakorlatban a kistermelőknél, illetve a nagygazdaságokban?

– A kistermelők és a nagygazdaságok elvárásai némiképpen különböznek egymástól, ezért nyilvánvaló, hogy a megegyező fajták nem felelnek meg maradéktalanul mindkét feladatnak. Azonban ha rendelkezünk a kellő mennyiségű és mélységű tudással egy adott tulajdonság genetikai hátteréről, meglesz az eszköz a kezünkben, hogy mindkét esetben kielégítsük a termelői igényeket. Persze, amikor ez sikerül, az nem jelenti azt, hogy elvégeztük a munkánkat, és karba tett kézzel nézzük, hogy mi módon teljesítenek a tenyésztésben a sertések. Egy olyan ágazatról van szó, amelyben állandóan változnak az igények. Ezért folyamatos a tenyésztés, a szelekció, és ezzel a genetikai módosítás is. Tehát ez egy folyamatos munka, amelynek az elején járok, de hosszú távú feladatnak látom.

Családja, illetve tágabb környezete hogyan fogadta pályaválasztását, támogatják-e abban, hogy a munkájában minél több sikert tudjon elérni?

– Édesanyám eddig is támogatta a szakmai munkámat, és remélhetőleg a jövőben is így lesz. Férjem szakmabeli, ebből adódóan megérti, és természetesen támogatja munkámat, sőt szakmai részleteket is meg tudunk egymással beszélni. Úgy érzem, a kellő támogatást és kellő toleranciát megkapom a családomtól a munkám folytatásához.

Az elmúlt években sok tehetséges hazánkfia ment külföldre dolgozni. Önt mi tartja itthon? Hogyan látja kutatóként a jövőt?

– Minden bizonnyal külföldön nagyobb – főleg anyagi – lehetőségek állnak rendelkezésre a kutatómunka végzéséhez, azonban, mint az eddigiekből kiderült, a kutatómunkám speciálisan magyar fajtákra terjed ki, így ezt nyilván hazánkban érdemes folytatni. Vannak ezenkívül más okai is annak, hogy Magyarországon dolgozom. A személyes, családi okokon kívül azért, mert bár szakmailag a hazai kutatás-fejlesztési munka nagyobb kihívásokat állít a tudósok elé, viszont ez nagyobb kreativitást, fantáziát is igényel. Persze ez több munkával, befektetéssel jár, kicsit nehezebb pályán kell ugyanazokat az eredményeket hozni, de a szakmai fejlődést ez nagymértékben elősegítheti.

Mit jelent az ön számára, hogy Herceghalmon dolgozik, hazánk e nagy múltú, patinás kutatóintézetében?

– Herceghalmon nagy hagyománya van az állattenyésztési és takarmányozási kutatásoknak. Egy kutató nem úgy „készül”, hogy elmegy az egyetemre, ott teletolják a fejét nagy mennyiségű okossággal, majd teszi a dolgát. A fiatal kutató egy műhelybe kerül, ahol megtanulja az alapvető fogásokat, módszereket, az igazi szakmai nyelvezetet is itt kell elsajátítania. Ehhez természetesen olyan idősebb, tapasztalt kollégákkal kell együttműködni, együtt dolgozni, akik ismerik ezeket, hiszen ők is így tanulták meg fiatalabb korukban. Ebből a szempontból nem is kerülhettem volna jobb helyre Herceghalomnál, hiszen ez egy olyan kutatóintézet Magyarországon, ahol összegyűlnek az állattenyésztési kutatások kiemelkedő szakemberei.

 

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság