A görögdinnye vadonélő rokona Afrika számos pontján megtalálható. Ez azonban apró, kerek, és fehér húsú. Az íze ráadásul igen keserű a benne található kukurbitacin nevű anyag miatt. Hogy pontosan hol nemesítettek belőle kultúrnövényt, arról továbbra is viták folynak: egyesek szerint Afrika déli részén, mások szerint inkább a keletin vették be a mezőgazdasági termesztésbe.
Egyiptomban azonban három olyan sírhelyet is találtak, melyek falain egy, a maihoz kísértetiesen hasonlító görögdinnye ábrázolás van. A 19. században pedig dinnyeleveleket kerültek elő egy 3500 éves múmiáról.
A Müncheni Egyetem botanikusa, Susanne Renner tudomást szerzett erről a ritka leletről, melyet a londoni Kew Garden botanikus kertben őriztek. Azonnal tudta, hogy ezek segítségével kiderülhet, milyen dinnyét ettek az egyiptomiak. A leveleket tartalmazó tárlót azonban azóta nem nyitották ki, hogy 1876-ban belekerült a ritka lelet, így is volt olyan egyszerű hozzájutni a mintához.
Renner kollégája, Guillaume Chomicki végezte a DNS-ek szekvenálását, aki jelenleg az Oxfordi Egyetemen dolgozik.
Az egyik megtalált gén pont a fent említett kukurbitacin termelődését szabályozza: ebben az esetben blokkolja. Tehát a sírban talált levélhez tartozó gyümölcs édes volt, akárcsak modern rokonai.
A másik gén pedig egy enzimmel kapcsolatos, mely a piros likopin pigment más anyaggá alakítását végzi – ugyanez adja a paradicsom színét. Ezt a gént szintén letiltotta egy mutáció, aminek eredményeképp felhalmozódik a likopin, a gyümölcs húsa pedig pirossá válik.
Amit nem tudtak megállapítani, hogy mekkorák, illetve milyen alakúak voltak ezek a dinnyék. Ehhez segítséget nyújtanak a sírokban talált képek: eszerint hosszúkás alakú gyümölcs termett az ókori Egyiptomban – úgy tűnik, az akkori gazdák a maihoz igen hasonló görögdinnyét termesztettek már.
