Tudjuk, hogy az australorp a kenguruk földjéről származik, viszont arról igencsak megoszlanak a vélemények, hogy mely fajtákból tenyésztették ki.
Hazájában már az 1920-as években elterjedtnek számított, s hamarosan úgy Észak-Amerikában, mint Európában feltűntek példányai. Hozzánk azonban csak a legutóbbi rendszerváltást követően jutottak el jelentősebb számban.
Eredetileg a fajta zöldesen csillogó fekete tollazattal bírt, mára azonban már a kékszegélyes is megengedett, sőt, bár igen ritkán, de fehér australorpok is előfordulnak. A meglehetősen kicsiny fej éke az egyszerű, közepes méretű fűrésztaraj, mely élénkvörös, akárcsak a füllebenyek. A kiváló minőségű australorpok szeme egészen sötét barna. Közepes méretű állat, mely kiemelkedő tojás- és hústermeléssel hálálja meg a gondoskodást. A tyúkok extenzív körülmények között is öthónapos korban kezdik meg a tojásrakást – viszont kotlási hajlamuk minimális.
A baromfiudvarban, ha módjukban áll, szívesen kapirgálnak, összeszedik eleségüket.
Alapjában véve könnyen szelídülő, nyugodt állatokról van szó, ezért úgy a hagyományos, mint a törpeváltozat akár gyermekek emellett is jól tartható. Az australorp egyedei egymással szemben sem agresszívek, így akár a kiskakasokat is jól fel tudjuk nevelni egy-egy nagyobb csoportban. A fajta különlegessége azonban az, hogy míg csüdjük kékesszürke, addig a talp felülete egészen fehér. Ezt a tenyészegyedek kiválasztásánál sose felejtsük el!
