0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az Év Tanyája: az innovatív gazda…

Törtel község dél-keleti részén, a Kákás-tó közelében, a homok és a feketeföld találkozásánál terül el a „Banya-tanya”, melyen Nagy István nejével közösen 1984-óta életvitelszerűen lakik és gazdálkodik.

A csapadékszegény térség területén, ahol a vegetációs időszakban kb. 200 milliméter csapadék esik, nem mindenki merne belevágni a legeltetéses állattartásba, István gazda mégis évtizedek óta él ebből. A birtok teljes területe 40 hektár, melyen a lakóépület a ’40-es években épült.

Acsaládi gazdálkodás alapját a pásztorló állattartás és a tejelő tehenészet teszi ki. A gulyát 45 holstein-fríz és jersey keresztezésű tehén alkotja, melyből 28 állat adja a tejelő állományt. A nagykérődzők mellett, figyelemre méltó a baromfi, illetve víziszárnyas állomány is, amelyet pulyka, gyöngytyúk egészít ki. Ezen felül a tanyán tartanak kecskét, sertést is. A tanyához vezető úton pedig a látogatóknak a „kalapos” szamár jelzi, hogy jó helyen járnak.

A tanyavilágban az emberek biztonságára a kutyák vigyáznak, ez itt sincsen másképp, István tanyáján a kuvaszok jelentik az „őrző-védő kft-t”. Védik a területet az idegen, rossz szándékú betolakodóktól és a tehenek behajtásában is segédkeznek.

A gazdaság 2004-óta „öko” tanúsítvánnyal rendelkezik. A megújuló energiát felhasználva napelemes szárítót, aszalót használnak, az esővizet pedig a tanyatóban használják fel öntözésre.

„A környékbeli és homokhátsági gazdatársakkal együtt közös elköteleződésünk, hogy a környezettudatos elméletet és a helyes gyakorlatot átörökítsük a fiatalabb generációknak.”

Elmondása szerint az olyan gazdálkodó tanyából, melynek elsődleges célja az árutermelés, a jelenlegi piaci viszonyok mellett csak úgy lehet megélni, ha más alternatív jövedelemforrásról is gondoskodnak. A Banya-tanyán ezt a vadon termő gyógynövények gyűjtése, szárítása, csomagolása, a szabadföldi kertészet, az őshonos gyümölcsöskert, az aszalványok, illetve a kézműves sajtok jelentik. A megtermelt tej több mint 100 000 liter évente, melynek 5-10%-ából készítenek sajtot. A sajtokat oltó nélkül, ecettel és sóval kicsapatva készítik. A gazdaság helyben készült áruit, melyek közé sajtok, túró, tejföl, aszalt gyümölcsök, lekvárok tartoznak, a gazdaudvarról, illetve a helyi piacokon értékesítik – többek között Kecskeméten a Háztáji Termékek Boltjában is kaphatók. A tanya jelmondata: „Magyar terméket egyetek, hogy ne nyikorogjon a beletek!”

István több szempontból sem ért egyet a mai fogyasztói társadalomra jellemző szokásokkal, úgy véli, tanulhatnánk az ősöktől. A gyógynövények pozitív hatásait csak kevesen ismerik, a nyugati orvosi egyetemen csak fakultatívan tanítják, pedig a nyugdíjasok a nyugdíjukat nem a patikában költenék el, ha ismernék a gyógynövényeket.

A temérdek gyógyszer, amit az emberek nap, mint nap beszednek, a helytelen táplálkozás és az inaktív életmód, mind az egészség leromlásához vezet, ami egy tanyán elképzelhetetlen, itt az emberek nem esnek depresszióba, mert mindig van mit csinálni. Ma fordítva ülünk a lovon – mondja – az emberek nem mozognak, közben az energiában gazdag, viszont esszenciális aminosavakban és vitaminokban szegény élelmiszereket fogyasztják, vagyis tulajdonképpen fiziológiailag éhez­nek.

Istvánnak a tanya szívügye, a Bürgeház dűlőn született, és ahogy említette, „valószínűleg a Kákástó dűlőn fejezem be a pályafutásom.” A tanya hungarikum, egy különleges élettér, ahol erős kötődés alakul ki az állat- és növényvilággal. István nemcsak saját portáját mutatta be, hanem a tanyasi emberekről is mesélt. Elmondta, hogy volt olyan időszak, amikor három generáció élt a tanyán. Az itt élők megszokták a kitettséget, szívóssá váltak. A munka edzetté tette őket, a gyerekek pedig gyakorlatias emberekké nőtték ki magukat. István igazi parasztember, a szó tradício­nális értelmében. Azt mondja, hogy neki nem lehet kívánni „jó étvágyat”, mert, ha leül enni, örül, ha ehet valamit, „szép napot” sem, mert az Alföldön a nap mindig szép és „kellemes hétvégét” sem, mert a tanyán minden nap egyforma.

Úgy látja, hogy a tanyavilág elnéptelenedése megállt, manapság egyre több fiatal költözik ki tanyára az egészségesebb életmód és a városi ingatlanárak felszökése miatt.

Az aszályos Homokhátságon zömében mészben gazdag homoktalajon gazdálkodnak, de réti és szikes talajú 2-10 aranykoronás szántók is megtalálhatók. A homoki gyepek jellemzően szárazok, mégis ezen a területen folytat István legeltetéses állattartást, ami nem kis feladat. 1992-óta dolgozik egyéni vállalkozóként, és az évek során a szárazgazdálkodás, az exten­zifikált állattartás, a térségeken átívelő tanyás gazdálkodási modell bemutató üzemét alakította ki. A területen alternatív szárazságtűrő növényeket termeszt, melyek az aszályos időszakban is hoznak termést. 2002-ben benne volt a Homokhátság célprogramban, melynek keretében húszféle alternatív szárazságtűrő növényt próbáltak ki. Termelési kísérletekkel bebizonyították, hogy melyek azok a növények, amelyek a szárazságot nemcsak tűrik, elviselik, hanem termést is adnak. Ezek a növények jellemzően mélyen gyökereznek, és az aszályt elviselik.

Jelenleg a Homokhátság vízellátását nem lehet megoldani, ezért olyan növényeket kell termeszteni, amelyek tűrik a szárazságot és a megélhetést is valamilyen szinten biztosítják.

Ilyen például a homoki bab, a tarka koronafürt, köles, mohar, homoki lucerna, szemes cirok, tarackos fűfélék. „Az ősi fajták hozzászoktak a szárazsághoz – mondta – olyan növény- és állatfajták alakultak ki, amelyek a betegségeknek, kórokozóknak ellenállnak.” Saját bevallása szerint a legelő a mániája. „A gyepgazdálkodás nagyon egyszerű, de mégis bonyolult, mert ismerni kell a különböző gyeptársulásokat, az állat számára szükséges növényeket.” A legelő rendszeres ápolást igényel, amit vegyszeres gyomírtó nélkül, csak legeltetéssel és kaszálással oldanak meg.

István másik rögeszméje a tanyás gazdálkodás. A témában két innovációs díjat is nyert. Az egyik a már említett száraz körülmények között végzett környezetkímélő, legeltetéses állattartás, a másik a biológiai sokféleség megőrzését segítő válságkezelő gazdálkodási modell kiépítése a Homokhátságon, mely a tanyás gazdálkodást foglalja magába.

István azt vallja, hogy a tanya nemcsak gazdálkodásra alkalmas, hanem szellemi és lelki válságkezelésre, hagyományőrzésre is. Ebből az eszméből indult ki és István ötletei alapján nőtte ki magát a Tanyaszínház, mely igazi hagyományőrző közösségi értékforrássá vált és az évek során több száz nézőt vonzott. A repertoárban megtalálható többek között az Indul a Bakterház, a Mágnás Miska és a Ludas Matyi is. A színház kuriózumnak számít, hiszen az élő állatokkal tarkított előadásokon, olyan sajátos „paraszti” humorral fűszerezett helyi értékeket közvetítenek, amelyen a városi vendégek is önfeledten szórakoznak.

A tanyán is foglalkoznak falusi vendéglátással és ökoturizmussal is foglalkoznak. A Kákás-tanösvény kialakítása István ötlete volt, melyet a „Madárbarát kert” természetvédelmi egyesületi mozgalom segítségével valósítottak meg a táj változatos növény- és állatvilága miatt.

A Tanösvény a Tanyaszínháznál kezdődik és a Hun üst lelőhelyét megkerülve a Tanyamúzeumnál ér véget, hét állomást érintve. Minden állomáson egy-egy színes tábla ismerteti az adott élőhely jellegzetes faját, gazdaságát, művészeti, illetve történelmi örökségét. A Kákás-tanösvény vendégkönyve alapján, 2005 óta több mint háromezer turista látogatta meg a környéket, akik a túrázás mellett egy élő tanyasi gazdaság életébe is belekóstolhatnak.

István nemcsak gazdálkodásával, hanem innovatív gondolataival és aktív szerepvállalásával is támogatja a tanyasi életvitelt. Az ő ötlete alapján rendezi meg még ebben az évben a Bács-Kiskun megyei Agrárkamara a Tanyák Napját, amely először kistérségi, majd remélhetőleg országos rendezvény lesz. További elképzelési között szerepel az, hogy ki kellene alakítani a tanyák zöld pont rendszerét, ahol a tanyán élő gazdálkodó azért kaphatna támogatást, mert a környezetét, a legelőt és a földeket ápolja, ezáltal a szén-dioxid lekötést, vagyis a levegőtisztaságot szolgálja.

„A tanyán élő emberek értékőrzők és értékteremtők is, igyekeznek az utókorra szellemi terméket hagyni. Részemről úgy érzem, hogy ez elkészült.”

Forrás: Kistermelők Lapja