Back to top

Rejtély, hogy miért oly ritka a bagolyszakállas tyúk

A bagolyszakállas tyúkot kb. 20 évvel ezelőtt „próbáltuk” bírálni egy kiállításon. Sem előtte, sem azóta élőben nem láttam, és az akkor kapható néhány szakkönyv – elsősorban német nyelvű – alapján megpróbáltuk azonosítani a két példányt (egy kakast és egy tyúkot).

Azóta is ez a fajta az egyik legritkábban tartott és tenyésztettek közé tartozik, itthon mindenképpen, de külföldön sem gyakori.

A nagytermetű változat

A bagolyszakállas Hollandiából származik, parlagi tyúkoktól, és már a XVII. századtól többé-kevésbé különálló fajtaként létezett. Az első írásos feljegyzést 1882-ből ismerjük. Nem túl gyakori fajta lévén, vagy ma már ki nem deríthető okokból a bagolyszakállas a XIX. század végére a kihalás szélére került. Bár nem fajtatiszta, de jellegzetes bagolyszakállas jegyeket viselő baromfi segítségével sikerült a megmenteni, amelyben szerepet játszott a türingiai bagolyszakállassal és a la fleche baromfikkal való keresztezés is.

Típusra a bagolyszakállas a holland bóbitásra emlékeztet. Parlagi tyúk típusú, farkát jóval a vízszintes felett tartja. A szem barnásvörös, a láb a tyúk színétől függően szürkéskéktől fehérig változhat. A fajta jellegzetességét leginkább a fej határozza meg. Nevét a tömött, kerek szakállának köszönheti, amely legjobb, ha választékmentes. A szakáll képződésnek látványosnak kell lenni, a nagy szakáll a füllebenyeket eltakarva, egészen a szemek mögé ér.

A jó állatoknál ez a tollszakáll hosszan és fátyolszerűen fut le, néha egészen az oldalakig, úgy, hogy egy finom nyakfodor képződik.

Az állatoknak szarvtarajuk van (a kakasé 1,5-2 cm, a tyúké 1 cm), közvetlenül emögött pár kis göndör toll található. Ez egy valaha volt bóbita maradványa, mely nyilvánvalóvá teszi rokonságukat a holland bóbitással. A felső csőrkáván található orrnyílások kiemelkednek és meglehetősen szélesek. Ez is a bóbitás és az ahhoz közelálló fajták ismertetőjegye.

Legismertebb színváltozatok a fekete, a kék, a fehér és a kendermagos. E mellett még léteznek fekete pettyes arany, fekete pettyes ezüst és fehér pettyes sárga változatok. Az arany és ezüst rajzolatos szintén elismert, de lényegében már nem megtalálható. A legjellegzetesebb bagolyszakállas-változat a mórfejű, de ezt nagyon nehéz tenyészteni, és ezért rendkívül ritkának számít. Különleges szerencsének számít, ha bagolyszakállas baromfival találkozhatunk. Rejtély, hogy ez miért van így, hisz a fajta sokat tud nyújtani. Erős, rendkívüli kinézetű madarak, szabadon és kifutóban is kitűnően tarthatók. A legtöbb bagolyszakállas viszont kicsit tartózkodó, mégis egy kiegyensúlyozott gondozó egy kis ügyességgel viszonylag szelíddé tudja tenni őket. Egy hirtelen természetű, sietős ember viszont ennek pont az ellenkezőjét éri el.

Kiváló tojók, megfelelő tartás mellett télen is folytatják a tojásrakást. A tojások fehér színűek, súlyuk 50 és 60 g között változik.

A mintázat csak a harmadik vedlés után, a végleges tollazat kifejlődésével alakul ki a csirkéknél, előtte a tollazat jobbára fekete. Nehéz a fekete színt pontosan a fejre és a nyak felső részére összpontosítani, mert a fekete részek vagy kiterjedtebbek lesznek, vagy teljesen eltűnnek. Szintén előfordul ennél a színnél, hogy a kakasok hajlamosak tojótollazatot kifejleszteni, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag hiányoznak a dísztollak.

A törpe változat

Származási helye szintén Hollandia. A nagytermetű bagolyszakállasok mellett valószínűleg antwerpeni szakállasok és páduai bóbitások is szerepelnek a fajta kialakításában. A törpe változatot 1935-ben ismerték el Hollandiában. A törpe méretű bagolyszakállasok nagytermetű fajtársaik méretének nagyjából a 2/3-át érik el, átlagosan 700 g súlyúak. A fajta védjegyének a nevét is adó fejdíszei számítanak, pontosabban a szakálla és a taraja.

Ez a tömött, kerek szakáll és a felálló V-alakú taraj (szarvtaraj) tényleg egy kicsit bagolyra emlékeztető kinézetet kölcsönöz a fejnek.

A bóbitás, illetve azokkal rokon fajtákra jellemző módon a felső csőrkáva tövén elhelyezkedő orrnyílások kissé üregesek. A taraj mögött pár összekuszált toll formájában egy bóbita nyomait fedezhetjük fel. A szem vörösbarna színű, füllebenyei fehérek. Testfelépítése megegyezik a nagytestű fajtánál leírtakkal, ugyanúgy a színváltozata is. Sajnos a mórfejű színváltozat a törpéknél jelenleg nem létezik, viszont van egy új színösszetétel, amely a 2000-ben elfogadott gyöngyszürke-pettyes ezüst. Nagytermetű hasonmásaihoz hasonlóan sajnos nem gyakori az előfordulásuk. Életerejüknek köszönhetően e madarak tenyésztése elég könnyű, de egy igazán szép bagolyszakállas törpetyúk kitenyésztése mégsem olyan egyszerű. Különleges tarajalakjuk, mely iránt szigorú követelményeket támasztanak, jó adag változatosságról gondoskodik az utódok körében.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Társállatok, mint tollas, vagy szőrös pszichológusok

Egy társállat jelenléte oldja a stresszt, csökkenti a vérnyomást, és sok más pozitív hatással van gazdája lelki állapotára. Sokszor az embereknek csak arra van szükségük, hogy meghallgassák a problémáikat, és erre is kiválóak az állatok, tudnak hallgatni, sőt nem is tudnak közbeszólni, türelmesek, nem sietnek sehová. Hobbiállat, díszállat, társállat: mi a különbség?

Kecskefejés csárdásléptekkel

Városiként költöztünk pár éve falura, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. Korábban kecskéink kalandos nászáról, elléséről, a gidanevelés hétköznapjairól írtunk, most pedig arról, hogyan tanultunk meg fejni.

Katonagalambok, kémgalambok, munkagalambok…

A történelem során több alkalommal fogták munkára a galambokat, és igen érdekes feladatokat bíztak rájuk. A tollas hírvivőket sokszor az otthonukhoz való ragaszkodásuk miatt kedvelték, hiszen a postagalamb bárhová kerül, onnan hazaindul. De még a légifotózásban, vagy a vízből mentésben is segítségére voltak az embernek.

Válasszuk a hazait, ezzel magyar munkahelyeket támogatunk és védjük a környezetet

Az idei év megmutatta, hogy a globalizáció következtében mennyire kiszolgáltatottá vált a világ, és hogy mennyire fontos az önellátás. Világossá vált, hogy Magyarország mezőgazdasága és élelmiszeripara kiválóan helyt állt a legnehezebb járványos időszakban is – mondta az Agrárminisztérium miniszterhelyettese a XI. Duna-Tisza Közi Agrárexpo megnyitóján.

Az agrárium szereplőire mindig lehet számítani

Sok minden leállt az országban a járványhelyzet miatt, de azok, akik az ország mindennapi élelmét állítják elő, nem állhattak le; az agrárium szereplőire mindig lehet számítani - hangsúlyozta Nagy István agrárminiszter a 24. gulyásverseny és pásztortalálkozó ünnepi megnyitóján.

A baromfiágazat fejlődésének fenntartásához beruházások kellenek

A baromfiágazat fejlődését méltatta, és a további bővüléshez szükséges fejlesztésekről is beszélt az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára az Innosped Kft. 860 millió forintból létrehozott baromfitartó telepének átadásán.

Megfontolatlan támogatásmódosítás

A szlovák mezőgazdasági és élelmiszeripari önkormányzatok tanácsa nagy felháborodással fogadta a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium javaslatát, miszerint az ágazat támogatásait az első pillérből a másodikba csoportosítanák át.

Gyönyörű bundájuk volt a célpont

Számos európai ország már teljesen betiltotta a prémjükért tenyésztett állatok tartását. Mások olyan szigorú szabályokat vezettek be, amelyek gyakorlatilag veszteségessé teszik a prémtermelést.

A méhészkedés nem más, mint csapatjáték

A szakmában elismert méhész, marketinges, megyei egyesületi vezető és boldog családanya. Simonné Venter Éva egy olyan sokoldalú személyiség, aki nem riad vissza a nehéz fizikai munkától sem, és büszkén mutatja a C és E kategóriára is alkalmas vezetői engedélyét. Derűs egyénisége és barátságos természete hozzájárul, hogy könnyen kapcsolatot teremtsen bármilyen korosztállyal.

Sorsfordító év lehet az idei a magyar vidék életében

Sorsfordító év lehet az idei a magyar vidék életében, és nemcsak a koronavírus okozta nehézségek miatt, hanem mert „a vírus megmutatta, hol a helyünk: sok magyar hazatért az anyaföldhöz fordulva” – hangzott el a IV. Földművesek Napja ünnepségén.