Back to top

A levegő akrobatái: debreceni pergők

A pergőgalambok közös jellemzője, hogy szállás közben gyors egymásutánban átfordulások (általában hátraszaltók) sorozatát hajtják végre. A pergés a pergőgalambok veleszületett, öröklődő tulajdonsága.

Afiatalok is peregnek, de az életkor előrehaladtával a röptetett galambok pergése tökéletesedik. A hímek általában jobb pergők. A pergőgalambok az egy-kétfordulatos bukdácsolástól a 20-30 méter hosszú zsinórforgáson át a földig tartó forgásig mindenre képesek. A legértékesebbek azok a példányok, melyek minimális magasságesés mellett a legtöbbet forogják.

A pergés élettani alapjai nem ismertek

Sokan azt gondolják, hogy a pergőgalambok a ragadozó madarak támadása elől pergéssel, bukással próbálnak menekülni, ez azonban nem igaz: mivel a galambnak a pergése előtt a sebességét csökkentenie kell, esélye sem maradna menekülésre. A pergés élettani alapjai nem ismertek, egyes feltételezések szerint az agy működésének zavaraira vezethető vissza, más feltételezések szerint az egyensúlyérzés problematikája okozza. Tudományos vizsgálatok ezeket a feltevéseket sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.

Hazánkban az 1980-as évek óta importált birminghami pergő és a debreceni pergő a két legnépszerűbb pergő fajta, meg kell azonban jegyeznünk, hogy 2005 óta folynak kísérletek a magyar pergő kitenyésztésére, amely egyedek lényegében a birminghami pergő fajtából kiválogatott és továbbtenyésztett galambok.

Ha a debreceni pergő származását egyszerűen akarnánk leírni, úgy hivatkozhatnánk a szinte általános megfogalmazásra:

a debreceni pergőt Debrecenben és környékén az 1800-as évek utolsó évtizedeitől tenyésztették ki, a keleti pergő, a belső-ázsiai pergő és a perzsa pergő fajták keresztezésével.

Ha azonban a kitenyésztés körülményeire mélyebben is kíváncsiak vagyunk, úgy a szakirodalomban és a világhálón meglepő közlésekre is rálelhetünk. Az egyik ilyen leírás szerint az I. világháború előtt helyezték a k u. k (az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi közös hadserege) törzstiszti állományába azt az őrnagyot, aki a debreceni Péterfia utcai laktanya egyik padlásterében tartotta a magával hozott pergőgalambokat, és ezek a galambok is részt vettek a debreceni pergők kialakításában. Egy másik leírás szerint a fajta „első példányát az 1930-as években egy huszártiszt tenyésztette ki a háza padlásán”. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy napjaink egyik legeredményesebb tenyésztője a debreceni illetőségű Váradi József is (nyugdíjas) katonatiszt, érdekes (de természetesen tudománytalan) kapcsolatot fedezhetünk fel a katonatisztek tenyésztői tevékenysége és a debreceni pergő között.

Orosz vér is csörgedez ereiben

A legvalószínűbb elmélet szerint a fajta kialakítása az 1882-ben Kis-Ázsiából importált pergőkkel kezdődött, melyet több fajtával is kereszteztek, s ezért az 1936-ban Lipcsében tartott galambkiállításon az itthonról vitt pergők külleme már oly mértékben eltért a keleti pergők küllemétől, hogy azokat keleti pergőnek nem ismerték el. Az új fajtát hosszas huzavona után (mivel a fajta kitenyésztésének komoly bázisai voltak más városokban is) debreceni pergőnek nevezték el. A fajta kialakítása során a tenyésztők a simalábú, emeltfarkú, ejtett szárnyú pergőket keresztezték az erősebb lábtollazatú, kevésbé farokemelős, de szintén ejtett szárnyú pergőkkel. Az orosz keringők bekeresztezésére például az időnként megjelenő rezgő nyak utal.

A debreceni pergő küllemének fő jellemzője a viszonylag hosszú, széles tollakból álló, ferdén felfelé irányuló farka, valamint lógó szárnyai, emellett fontos, hogy az evezőtollak hegye a talajt és egymást is érinti.

A zsírmirigy hiányával összefüggően a kormánytollak (farok­tollak) száma 14 vagy annál több, és az átlagosnál szélesebb zászlójú, hosszú tollból áll. A keskeny derékból induló kormánytollak enyhén kifelé irányulnak, és egymásra cserépszerűen záródnak úgy, hogy a farok hátsó széle kissé boltozott, hossztengelye ideális eset­ben a talajjal 60 fokos szöget zár be. A szélső tollak hegyei között mért szélesség 1-1 cm-rel meghaladja a vállbúbok közötti távolságot. A lábujjakat borító tollak az ujjak közötti réseket csaknem takarják. A szélső ujjakról növő tollak hozzávetőlegesen 2 cm hosszúak, és ívben hátrahajlók. A szín- és rajzváltozatokat illetően lehetnek egyszínűek, babosak, háromszínűek (almondok) és domináns vörösek (bronzok). Az egyszínűek fekete, vörös, sárga, fehér, fekete szalagos kék, kék-, vörös- és sárgafakó színben fordulnak elő, a rajzosak fekete-, bronz-, kék-, vörös-, sárga- és ezüstbabosak lehetnek. Háromszínűek esetében a fej, a nyak és a törzs krémsárgától mandu­la­barnáig változó alapszínű, az evezőkön fekete babozattal. A domináns vörösek és sárgák különböző mélységű fénylő bronzvörösek vagy sárgák, gyöngyházszínű farok- és evező-, valamint derék-, fenék- és lábtollazattal.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Fajtaklubot alapítottak az őshonos baromfifajta-tenyésztők

Összefogtak a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségén belül a magyar fajtákat tenyésztő gazdák. Kezdeményezésük mögött semmiféle anyagi megfontolás nincs, céljuk tisztán a hazai baromfi génkincs megőrzése, bemutatása és népszerűsítése.

Háziállatainkat is veszélyeztetik - Kullancsok által terjesztett betegségek

A körülöttünk élő háziállatfajok szinte mindegyikében okoznak különféle megbetegedéseket a kullancsok. Ezek a betegségek nem söpörnek végig állományokon, állatról állatra nem terjednek, az élősködők „csak” a betegségek kialakulását idézik elő.

Konrad Lorenz igazsága - A pamatos füleskuvik

Aki tekintettel van a körülményekre, s inkább egy bohókás törpe fülesbagoly­párocskát, szelíd kis kuvikot, aranyos kis rágcsálót vagy más, hasonlóan éjjel élő állatot tart, amelyik épp akkor kel fel és kezdi a maga napját, amikor gazdája hazatér a munkából – annak nagyon sok jóleső örömben lesz része.”

Indul a 25 milliárd forintos válságkezelő támogatási csomag második üteme

Hétfőn, július 13-ától indul a kormány által a Gazdaságvédelmi Alapból az agrártárca részére rendelkezésre bocsátott, többletforrás terhére meghirdetett Nemzeti Élelmiszergazdasági Válságkezelő Program (NÉV Program) második üteme – közölte Nagy István agrárminiszter.

Sikeres volt a madárinfluenza járvány elleni harc, indulhat az újratelepítés

Sikerült megállítani a madárinfluenza terjedését Magyarországon, így július 10-től a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elrendelte a megfigyelési körzetek feloldását. Az intézkedéssel párhuzamosan – szigorú hatósági kontroll mellett – megkezdődhet az érintett telepek újratelepítése is.

Veszélyes kihívás az állatok ijesztgetése

Fiatalok kihívás formájában arra biztatják egymást, hogy házi- és haszonállatokat ijesszenek meg, és erről videó posztban számoljanak be az interneten. Az állattartók a veszélyekre figyelmeztetnek.

A szalmaköltő galambok

A galambtenyésztők előszeretettel nevezik szalmaköltő galamboknak azokat a galambpárokat, amelyeknél a tojógalambok nem tojnak, vagy ha tojnak is, a tojások terméketlenek. Ha nem avatkozunk közbe, a madarak a terméketlen tojásokon vagy az üres fészken ülve kotlanak.

Az angus marhákban megtalálta a számítását

Havi rendszerességgel megjelenő cikksorozatot indítunk a Magyar Mezőgazdaságban. Olyan családi gazdaságokat mutatunk be, amelyeket a generációváltás eredményeként fiatal, ambiciózus gazdálkodók vezetnek. Az első részben az angus szarvasmarhákat is tenyésztő, azok húsát saját vágópontjukon feldolgozó kisoroszi Molnár Családi Gazdaságról, illetve annak ügyvezetőjéről, Molnár Bencéről olvashatnak.

A legeltetés művészete

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Ugyanakkor az állatok legelési szokásai nemcsak fajonként, hanem gyakran fajtánként is eltérőek lehetnek. Az ezzel kapcsolatos tudnivalók alapjait Burinda Tamás, a Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási osztályvezetője összegezte lapunknak.

Továbbra is zárva Németország legnagyobb húsfeldolgozója, egyre zsúfoltabbak az állattartó telepek

Válságtanácsot szorgalmaz a szövetségi állatorvosi kamara, mivel továbbra sem folyik termelés a Tönnies koronavírus-gócponttá vált üzemében, így napi több tízezer darabbal csökkent Németország vágóhídi kapacitása. Sürgősen megoldást kell találni az állattartó gazdaságok és az állatok érdekében – hívják fel a figyelmet.