Back to top

A levegő akrobatái: debreceni pergők

A pergőgalambok közös jellemzője, hogy szállás közben gyors egymásutánban átfordulások (általában hátraszaltók) sorozatát hajtják végre. A pergés a pergőgalambok veleszületett, öröklődő tulajdonsága.

Afiatalok is peregnek, de az életkor előrehaladtával a röptetett galambok pergése tökéletesedik. A hímek általában jobb pergők. A pergőgalambok az egy-kétfordulatos bukdácsolástól a 20-30 méter hosszú zsinórforgáson át a földig tartó forgásig mindenre képesek. A legértékesebbek azok a példányok, melyek minimális magasságesés mellett a legtöbbet forogják.

A pergés élettani alapjai nem ismertek

Sokan azt gondolják, hogy a pergőgalambok a ragadozó madarak támadása elől pergéssel, bukással próbálnak menekülni, ez azonban nem igaz: mivel a galambnak a pergése előtt a sebességét csökkentenie kell, esélye sem maradna menekülésre. A pergés élettani alapjai nem ismertek, egyes feltételezések szerint az agy működésének zavaraira vezethető vissza, más feltételezések szerint az egyensúlyérzés problematikája okozza. Tudományos vizsgálatok ezeket a feltevéseket sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.

Hazánkban az 1980-as évek óta importált birminghami pergő és a debreceni pergő a két legnépszerűbb pergő fajta, meg kell azonban jegyeznünk, hogy 2005 óta folynak kísérletek a magyar pergő kitenyésztésére, amely egyedek lényegében a birminghami pergő fajtából kiválogatott és továbbtenyésztett galambok.

Ha a debreceni pergő származását egyszerűen akarnánk leírni, úgy hivatkozhatnánk a szinte általános megfogalmazásra:

a debreceni pergőt Debrecenben és környékén az 1800-as évek utolsó évtizedeitől tenyésztették ki, a keleti pergő, a belső-ázsiai pergő és a perzsa pergő fajták keresztezésével.

Ha azonban a kitenyésztés körülményeire mélyebben is kíváncsiak vagyunk, úgy a szakirodalomban és a világhálón meglepő közlésekre is rálelhetünk. Az egyik ilyen leírás szerint az I. világháború előtt helyezték a k u. k (az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi közös hadserege) törzstiszti állományába azt az őrnagyot, aki a debreceni Péterfia utcai laktanya egyik padlásterében tartotta a magával hozott pergőgalambokat, és ezek a galambok is részt vettek a debreceni pergők kialakításában. Egy másik leírás szerint a fajta „első példányát az 1930-as években egy huszártiszt tenyésztette ki a háza padlásán”. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy napjaink egyik legeredményesebb tenyésztője a debreceni illetőségű Váradi József is (nyugdíjas) katonatiszt, érdekes (de természetesen tudománytalan) kapcsolatot fedezhetünk fel a katonatisztek tenyésztői tevékenysége és a debreceni pergő között.

Orosz vér is csörgedez ereiben

A legvalószínűbb elmélet szerint a fajta kialakítása az 1882-ben Kis-Ázsiából importált pergőkkel kezdődött, melyet több fajtával is kereszteztek, s ezért az 1936-ban Lipcsében tartott galambkiállításon az itthonról vitt pergők külleme már oly mértékben eltért a keleti pergők küllemétől, hogy azokat keleti pergőnek nem ismerték el. Az új fajtát hosszas huzavona után (mivel a fajta kitenyésztésének komoly bázisai voltak más városokban is) debreceni pergőnek nevezték el. A fajta kialakítása során a tenyésztők a simalábú, emeltfarkú, ejtett szárnyú pergőket keresztezték az erősebb lábtollazatú, kevésbé farokemelős, de szintén ejtett szárnyú pergőkkel. Az orosz keringők bekeresztezésére például az időnként megjelenő rezgő nyak utal.

A debreceni pergő küllemének fő jellemzője a viszonylag hosszú, széles tollakból álló, ferdén felfelé irányuló farka, valamint lógó szárnyai, emellett fontos, hogy az evezőtollak hegye a talajt és egymást is érinti.

A zsírmirigy hiányával összefüggően a kormánytollak (farok­tollak) száma 14 vagy annál több, és az átlagosnál szélesebb zászlójú, hosszú tollból áll. A keskeny derékból induló kormánytollak enyhén kifelé irányulnak, és egymásra cserépszerűen záródnak úgy, hogy a farok hátsó széle kissé boltozott, hossztengelye ideális eset­ben a talajjal 60 fokos szöget zár be. A szélső tollak hegyei között mért szélesség 1-1 cm-rel meghaladja a vállbúbok közötti távolságot. A lábujjakat borító tollak az ujjak közötti réseket csaknem takarják. A szélső ujjakról növő tollak hozzávetőlegesen 2 cm hosszúak, és ívben hátrahajlók. A szín- és rajzváltozatokat illetően lehetnek egyszínűek, babosak, háromszínűek (almondok) és domináns vörösek (bronzok). Az egyszínűek fekete, vörös, sárga, fehér, fekete szalagos kék, kék-, vörös- és sárgafakó színben fordulnak elő, a rajzosak fekete-, bronz-, kék-, vörös-, sárga- és ezüstbabosak lehetnek. Háromszínűek esetében a fej, a nyak és a törzs krémsárgától mandu­la­barnáig változó alapszínű, az evezőkön fekete babozattal. A domináns vörösek és sárgák különböző mélységű fénylő bronzvörösek vagy sárgák, gyöngyházszínű farok- és evező-, valamint derék-, fenék- és lábtollazattal.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Sasok, sólymok, törpejuhok… Mi újság a Górés tanyán?

Kiss Róbert 1996 óta él és dolgozik a Hortobágyi Nemzeti Park madármentő állomásán, a Tiszafüred közelében fekvő Górés tanyán. Munkája mellett madarakat gyűrűz, solymászkodik, juhászkodik, s ritka baromfi fajtákat is tart. Legutóbb öt éve jártunk nála, s most kíváncsiak voltunk, mi is történt azóta a tanyán, melyet ma már országhatárainkon túl is sokan ismernek a kiemelkedő eredményeknek köszönhetően.

Miért annyira hűséges állat a kutya?

Akár olvasunk, akár beszélünk a kutyákról, egy dolog biztosan említésre kerül róluk: a ragaszkodásuk. De vajon miért annyira hűséges állatok a kutyák?

Szellemileg is le kell fárasztani a városi kutyákat

Számos kihívással kell szembenézniük azoknak, akik a nagyvárosokban kutyát tartanak vagy szeretnének tartani – derül ki a Kossuth Rádió Napközben című műsorából.

Generációról generációra száll a lovak szeretete

Kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel sürögtek-forogtak a lovak körül a Csilló Lovasiskolában tett látogatásomkor. Többségük szüleik példáját követve csöppent a lovaséletbe, s adja majd tovább nagy valószínűség szerint a lovak szeretetét jó néhány évvel később a saját gyermekeinek is. Itt már csak így megy ez, hiszen a lovasiskola kapuja majd’ három évtizede nyitva áll.

Kistermetű juh nagy haszonnal: a babydoll southdown fajta

Több tenyésztő is tart állatszeretetből vagy a szakmai kihívástól vezérelve olyan fajtákat, amelyek külső megjelenésükkel eltérnek az adott fajra jellemző általános sajátosságoktól. Ide sorolhatjuk a juhfajon belül a babydoll southdownt is, amely kis termeténél fogva joggal tarthat számot érdeklődésünkre.

Egy elegáns díszbaromfi: a szumátrai

A szumátrai baromfi származási helye Indonézia (elsősorban Szumátra, de Jáva és Borneó szigetén is előfordul). Egy régi fajta, amely semmilyen más baromfival nem téveszthető össze.

Páncélos fűnyíró: a sarkantyús teknős

Sok teknőskedvelő álma egy sarkantyús teknős (Geochelone sulcata). Tudni kell azonban, hogy hosszabb távon csak az tudja megfelelő módon tartani ezeket az állatokat, akinek van elegendő szabadtéri területe és egy melléképülete vagy egyéb használaton kívüli helyisége a hüllői számára.

Aranyegyháza Kincsei - Az Év Tanyája

Szél István Kunadacson 1990-óta foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. Az általa felépített családi gazdaság több lábon áll, a növénytermesztésen és állattenyésztésen kívül falusi vendéglátással, illetve saját gyártású élelmiszerek előállításával is foglalkozik, melyek Aranyegyháza Kincsei néven váltak ismertté a térségben.

Támogatásban részesülhetnek a haszongalamb-tartók

Az agrártárca fontos törekvése a sokszínű agrártermelési szerkezet megőrzése, melyet a különleges mezőgazdasági termékeket, réspiacokat megcélzó, termelési-tenyésztési alapok újraindításában, minőségi fejlesztésében gondolkodó gazdálkodók támogatása révén is ösztönöz. A minisztérium a haszongalamb vásárlásához nyújtott csekély összegű támogatásról most megjelent rendelet szerint ad induló segítséget.

Az ASP nem válogat: a kedvencként tartott malacok is veszélyben vannak

Az afrikai sertéspestis (ASP) vírusa nem válogat, ugyanúgy megbetegíti a vaddisznókat, a gazdasági haszonállatként tartott sertéseket és a kis kedvencként nevelt törpemalacokat is. A sertések megóvása érdekében, elengedhetetlenül fontos, hogy minden tulajdonos, így a hobbitartók is ismerjék és betartsák a járványvédelmi szabályokat, intézkedéseket. Ehhez nyújt segítséget összefoglalónk.