Kasza Rozália a 10 hetes életkorban és a tenyésztésbevétel előtt ugyanazon nyúlon elvégzett testzsírtartalom-becslés eredményeit hasonlította össze.
Szelekció zsírindex alapján
Kasza Rozália elmondta, hogy a nyulak kondícióját a zsírdepók mennyiségével is jellemezhetjük, aminek a vizsgálata napjainkban már élőállaton is elvégezhető. Az ultrahang és a teljes test elektromos vezetőképességének mérése (TOBEC) kevésbé megbízható. A mágneses rezonanciás (MR) eljárás lényegesen pontosabb információkat ad, azonban költséges és időigényes. Ezzel szemben a komputertomográfia (CT) gyors, pontos, a teljes test összetételéről, zsírtartalmáról megbízható képet ad és nem utolsósorban jó ár-érték aránnyal rendelkezik.
Mivel a nyulak többsége 10-11 hetesen már eléri a vágósúlyt (2,5 kg), ezért a szelekcióhoz a CT-vizsgálatokat legkésőbb 10 hetes életkorban el kell végezni. A baj ezzel csak annyi, hogy a zsír beépülése nyulaknál 10 hetes kor után válik nagyon intenzívvé, így a tenyésztésbevétel (16-20 hetes életkor) idejére a nyulak test zsírtartalma jelentősen megváltozik.
A kísérlet során a nyulak teljes testzsírtartalmát 10 hetes korban CT-vel becsültük. A teljes test zsírtartalmának térfogatértékét (cm3) az élősúlyra (kg) vetítve zsírindexet számoltunk.
A tenyésztésre kiválasztott nőivarú nyulak második CT-vizsgálatát az első termékenyítés előtt végeztük.
A kiválasztott nőivarú egyedek 10 hetes korban és első termékenyítés előtt becsült zsírindexei között az 1. és 2. generációban még csak mérsékelt összefüggést kaptunk. Az 1. generáció kialakításánál egy 527 nyúlból álló, Pannon Ka populációból választottuk ki a CT-vel vizsgálandó, átlagos súlyú hím és nőivarú egyedeket, amelyekből később meghagytuk a tenyészállatnak szánt legkisebb és legnagyobb zsírindexszel rendelkező nyulakat, ezért is vált egyértelműen külön a két kialakított csoport. A tenyésznövendék-nyulakat a beltenyésztés elkerülése érdekében a kiinduló fajta 4 vonalából egyenlő arányban választottuk ki, így a zsírindexre folytatott szelekció intenzitása a 2. generációban viszonylag alacsonynak mondható, ugyanis esetenként az egyes vonalakból olyan egyedeket is meg kellett hagyni, amelyek nem rendelkeztek a csoportjuknak megfelelő kicsi vagy nagy zsírindexszel. Részben ez lehet a magyarázata a gyenge korrelációnak is.
Ebből okulva, a 3. és 4. generációhoz már két-két fialásból hagytunk meg tenyészutánpótlást. Ennek eredményeként ezekben a generációkban már közepes erősségű összefüggést kaptunk. A 4. generációban az előzőekben leírtak, valamint a fiatalabb kori (16,5 hetes) tenyésztésbe vétel eredményeként még szorosabb kapcsolatot találtunk a 10 hetes kori és a tenyésztésbevétel előtt becsült zsírindexek között.
Ezeket a „kiugró” egyedeket kihagyva a továbbtenyésztésből, a csoportok közötti különbség, valamint a kétféle időpontban végzett zsírindexbecslés szorossága növelhető.
A kapott eredmények szerint a 10 hetes kori zsírindexek alapján történő szelekciós módszer megfelelő a továbbtenyésztésre szánt nyulak kiválasztásához. A módszer eredményessége fokozható, ha az első termékenyítés korábbi (16,5 hetes) életkorban történik, és a „kiugró” egyedeket kizárjuk a tenyésztésből.
Szoptatási szokások
Kacsala László az anyanyulak szoptatási viselkedésének vizsgálati eredményeit osztotta meg a hallgatósággal. Az anyanyulak többsége napjában csak egyszer szoptat (szoptatási idő 3-4 perc). A fiókák ebben az időintervallumban veszik fel a testtömegük 35%-át is kitevő napi tejadagjukat. Számos esetben azonban a fentiektől eltérően 24 óra alatt többszöri szoptatási alkalom is megfigyelhető. „Szabadtartásos” vizsgálatok alapján az egy napra jutó szoptatási alkalmak száma a laktáció második hetében volt a legtöbb (≥2/24 óra). Német kutatók szerint a napi szoptatások száma 0,8 és 2,2 között változik, és két szoptatás között átlagosan 16,5 óra telik el. Kaposváron végzett kutatásaink is hasonló eredményt mutatnak:
az anyanyulak 25%-a naponta többször szoptatott a laktáció 9. napjáig, a 10. és 16. nap között ez a gyakoriság közel 21% volt.
A vizsgálatban olyan anyanyulak szoptatási viselkedését és nevelési teljesítményét tanulmányoztuk, amelyeket fiókakorukban napi egyszer vagy napi kétszer szoptattuk.
90 nőivarú fiókát válogattunk ki, és belőlük alakítottunk ki 10 almot. Az almokat két csoportra osztottuk. Az egyik csoportba tartozó fiókákat napi egyszeri szoptatással neveltük fel. A másik csoport esetében a fiókákat azonos időpontban fialt anyanyulakkal naponta kétszer (8 és 16 óra) szoptattuk. Az így felnevelt nőivarú nyulakat 16,5 hetes korban termékenyítettük először.
A nyulak szoptatási viselkedését a ketrecek fölé szerelt infravörös kamerák segítségével értékeltük. A vizsgálat során lemértük az alomsúlyokat és ebből számítottuk ki a fiókák egyedi átlagos testsúlyát és súlygyarapodását.
Az eredmények alapján az összes vizsgálati nap 48,4%-ában az anyanyulak legalább kétszer szoptatták a fiókákat. Amíg a két anyával felnevelt nyulaknál a vizsgált napok közel 2/3-ában figyeltünk meg többszöri szoptatást, addig a napi egyszer szoptatott anyanyulak esetében ez az érték mindössze 26,6% volt.
Általánosságban megállapítható, hogy
A napi kétszeri szoptatással felnevelt anyanyulak esetében ezen felül gyakran megfigyelhető volt egy délutáni szoptatás is.
A fiókák súlya kissé nagyobb volt a kétszer szoptatott anyanyulaknál, de ezt statisztikailag nem tudtuk igazolni. A szopósnyulak súlygyarapodását tekintve egyik vizsgálati szakaszban sem kaptunk igazolható különbséget a csoportok között, továbbá az anyanyulak felnevelése során alkalmazott egyszeri és kétszeri szoptatásnak nem volt befolyásoló hatása a fiókák életben maradására sem.
Megállapítható, hogy az anyanyulak felnevelésekor alkalmazott szoptatási mód (egyszeri vagy kétszeri szoptatás) hatással van az anyanyulak szoptatási viselkedésére. A felnevelésük időszakában kétszer szoptatott anyanyulak gyakrabban szoptatnak naponta két vagy több alkalommal, mint az egyszer szoptatott anyanyulak, azonban ez a fiókák számára nem eredményezett nagyobb súlygyarapodást és jobb túlélési esélyeket.
Górcső alatt a pannon fehér
Nagy István egyetemi tanár a beltenyésztés vizsgálatáról tartott előadást. A Kaposvári Egyetemen nemesített pannon fehér fajta intenzív szelekciójának a populációszerkezetre gyakorolt hatását az előadó a 1992 és 2014 között született tenyészállatok származási adatai alapján vizsgálta, elemezte.
Az úgynevezett realizált effektív populációméret a vizsgált időszak utolsó éveiben gyakorlatilag állandó volt (81, 75, 80, 76 és 78), ami azt jelenti, hogy a pannon fehér állomány genetikai varianciáját a kapott eredmények szerint az utolsó években sikerült megőrizni.
A hosszabb és teljesebb pedigrével rendelkező nyulak értelemszerűen általában nagyobb beltenyésztési együtthatóval rendelkeztek, mint a rövid és/vagy hiányos pedigrételjességet mutató kortársaik. A pannon fehér nyúlállomány pedigrételjessége kiemelkedő hosszúságú és mértékű más háziállatfajtákhoz képest. Hasonló hosszúságú és teljességű származást csupán a lipicai, illetve angol telivér lóállományok mutatnak.
Annak ellenére, hogy a nyúl ideális faj a pedigréanalízis szempontjából, csak néhány külföldi, francia illetve spanyol anyai hibridvonalak populációszerkezetét vizsgálták, melyeket jóval a pannon fehér fajta előtt alapítottak. Nem meglepő, hogy mind a francia, mind a spanyol nyúlvonalak jóval nagyobb beltenyésztettségi szintet értek el, mint a pannon fehér nyúlállomány (ami jelenleg kicsivel több mint 10%, 20 generáció után). A francia vonalak egyedei 20 generáció után állományszinten átlagosan 20 és 25% beltenyésztési együtthatóval rendelkeztek. A spanyol vonalak beltenyésztettségi szintje, még ennél is nagyobb volt (36, illetve 41 generáció után 25%, illetve 31%).
A pannon fehér nukleuszállomány mintegy 150 anyából és 80 bakból áll. A bakok aránya a francia vonalakban jóval kisebb: egyik vonalban 100 anya mellett 28 bak, míg a másik vonalban 60 anya mellett 17 bak volt. A bakok aránya tehát a pannon fehér vonalban több mint kétszerese a francia vonalakban alkalmazottnak.
Megállapítható, hogy
Gerencsér Zsolt
Szendrő Zsolt
Matics Zsolt
Szendrő Katalin
Kaposvári Egyetem
Köszönet:
A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
