Back to top

„Négylábú” fiókák

Míg néhány évvel ezelőtt a turákóknál is csak a legelterjedtebbek fordultak elő a hazai gyűjteményekben, mára igazi ritkaságokkal is találkozhatunk. A turákófélék különös megjelenése, szépsége sokakat rabul ejt.

Az ornitológusok leginkább ősi vonásaikat emelik ki, emellett az is foglalkoztatja őket, mely más madarakkal állnak rokonságban. Nem is olyan régen még két nagy irányzat volt jellemző: egyesek a turákókat a kakukkokkal rokonították, míg mások a tyúkfélék között keresték az atyafiságot. A közelmúltban elvégzett széleskörű DNS-vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a turákók, melyek kizárólag csak Afrikában honosak, valóban a kakukkok legközelebbi rokonai. Életmódjuk tekintetében azonban nem hasonlítanak a kakukkra: szépen nevelik saját fiókáikat.

Fotó: Nényei Borbála
Ma még viszonylag keveset tudunk a turákók vadonbéli viselkedéséről. Legtöbbször kisebb csapatokban mozognak, míg a szaporodási időszakban párban élnek, s mindaddig együtt maradnak, míg az utódok nem önállósulnak. Ma 23 fajuk ismeretes. Általában egy-egy fészekalj 2-3 fehér, halványzöld vagy halványkék tojásból áll. A kotlási idő fajtól függően 17-30 nap között változik, s

a kikelt fiókáknál gyakorta megfigyelhetőek a szárnykönyéken az apró karmok, melyek segítségével könnyen kapaszkodnak az ágakon,

valóságos négylábúként mozognak. Erre azért van nagy szükség, mert már 2-3 hetes korban elhagyják a fészket, de ekkor még nem tudnak repülni. Szüleik nagyrészt gyümölccsel, kisebb mennyiségben gerinctelen állatokkal táplálják őket: rovarokkal, csigákkal. A fiatalok általában egy hónapos korukban már röpképesek, három hónaposan teljesen önállóak.

A turákók felnőttkorukban is elsősorban gyümölcsön élnek, különösen fontos számukra a magas réztartalmú táplálék, mivel két réztartalmú pigmenttel is rendelkeznek. Ha fogságban ezt tudjuk számukra biztosítani, a turákótartásban sikereink lesznek, ha nagy mindez komolyabb áldozattal is jár: gyakorta kell őket takarítani, etetni, s csak viszonylag magas hőmérsékleten, tágas röpdében tarthatók.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Fajtaklubot alapítottak az őshonos baromfifajta-tenyésztők

Összefogtak a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségén belül a magyar fajtákat tenyésztő gazdák. Kezdeményezésük mögött semmiféle anyagi megfontolás nincs, céljuk tisztán a hazai baromfi génkincs megőrzése, bemutatása és népszerűsítése.

Háziállatainkat is veszélyeztetik - Kullancsok által terjesztett betegségek

A körülöttünk élő háziállatfajok szinte mindegyikében okoznak különféle megbetegedéseket a kullancsok. Ezek a betegségek nem söpörnek végig állományokon, állatról állatra nem terjednek, az élősködők „csak” a betegségek kialakulását idézik elő.

Konrad Lorenz igazsága - A pamatos füleskuvik

Aki tekintettel van a körülményekre, s inkább egy bohókás törpe fülesbagoly­párocskát, szelíd kis kuvikot, aranyos kis rágcsálót vagy más, hasonlóan éjjel élő állatot tart, amelyik épp akkor kel fel és kezdi a maga napját, amikor gazdája hazatér a munkából – annak nagyon sok jóleső örömben lesz része.”

Indul a 25 milliárd forintos válságkezelő támogatási csomag második üteme

Hétfőn, július 13-ától indul a kormány által a Gazdaságvédelmi Alapból az agrártárca részére rendelkezésre bocsátott, többletforrás terhére meghirdetett Nemzeti Élelmiszergazdasági Válságkezelő Program (NÉV Program) második üteme – közölte Nagy István agrárminiszter.

Sikeres volt a madárinfluenza járvány elleni harc, indulhat az újratelepítés

Sikerült megállítani a madárinfluenza terjedését Magyarországon, így július 10-től a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elrendelte a megfigyelési körzetek feloldását. Az intézkedéssel párhuzamosan – szigorú hatósági kontroll mellett – megkezdődhet az érintett telepek újratelepítése is.

Veszélyes kihívás az állatok ijesztgetése

Fiatalok kihívás formájában arra biztatják egymást, hogy házi- és haszonállatokat ijesszenek meg, és erről videó posztban számoljanak be az interneten. Az állattartók a veszélyekre figyelmeztetnek.

A szalmaköltő galambok

A galambtenyésztők előszeretettel nevezik szalmaköltő galamboknak azokat a galambpárokat, amelyeknél a tojógalambok nem tojnak, vagy ha tojnak is, a tojások terméketlenek. Ha nem avatkozunk közbe, a madarak a terméketlen tojásokon vagy az üres fészken ülve kotlanak.

Az angus marhákban megtalálta a számítását

Havi rendszerességgel megjelenő cikksorozatot indítunk a Magyar Mezőgazdaságban. Olyan családi gazdaságokat mutatunk be, amelyeket a generációváltás eredményeként fiatal, ambiciózus gazdálkodók vezetnek. Az első részben az angus szarvasmarhákat is tenyésztő, azok húsát saját vágópontjukon feldolgozó kisoroszi Molnár Családi Gazdaságról, illetve annak ügyvezetőjéről, Molnár Bencéről olvashatnak.

A legeltetés művészete

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Ugyanakkor az állatok legelési szokásai nemcsak fajonként, hanem gyakran fajtánként is eltérőek lehetnek. Az ezzel kapcsolatos tudnivalók alapjait Burinda Tamás, a Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási osztályvezetője összegezte lapunknak.

Genetikusok célkeresztjében a magyar mudik bundája

A magyar kutyafajták közé tartozó mudik örök kíváncsi, rendkívül tanulékony ebek. Megragadó egyéniségük mellett bundájuk változatos színe és mintázata is különlegessé teszi őket, méghozzá nemcsak a kutyatartók, de a genetikusok számára is.