Klímakatasztrófa és adófrász
Az újabb kaliforniai és a monumentális ausztrál tűzvészek ismét felhívják a figyelmet a globális klímaválságra – nem véletlen, hogy a 2019-es év szava az egyik angol szótár szerint a klímakatasztrófa lett. Egyes elemzők szerint a jövőben nemcsak borászatok és szőlők, hanem akár egész appellációk válhatnak semmivé. A politikai változások – brexit, fenyegető amerikai exporttarifák, bizonytalanság Hongkongban, Oroszország és Grúzia viszonya, hogy csak néhányat említsünk – szintén borúsra festik a jövőt. Az ismert szakírók igyekeznek kiállni egy-egy ügyért, Jancis Robinson brit Master of Wine (MW) például aláírásra buzdította követőit az USA kormányzati weboldalán, hogy közösen tiltakozzunk Donald Trump elnök beígért százszázalékos exportvámja ellen.
Az új piacok kapcsán minden szakértő egybehangzóan arra figyelmeztet, hogy a nemzetközi piacokon való elszórt megjelenés (egy-egy expó) önmagában kevés, egy piac meghódítására minimum három évet kell szánni átgondolt stratégiával, folyamatos jelenléttel. Érdemes utánanézni az EU-s támogatásoknak, a CHAFEA nevű program például kifejezetten hosszú távú marketingcélokra ad támogatást egyesületeknek Európán kívüli és belüli piacokra egyaránt (Akiket érdekel a nemzetközi piacok hatékony megszólítása, az exportárbevétel növelése, nemzetközi promóciós kampányok kreatív és eredményes megvalósítása, azoknak érdemes felvenni a kapcsolatot olyan EU-pályázat- és projektmenedzsment partnerrel, mint a REKONTIR cégcsoport. Annál is inkább, mert jelenleg hazai és egyéb, EU által biztosított források is rendelkezésre állnak promóciós célokra: www.rekontir.com).
Őfelsége, a vásárló: tudatos és etikus
A vásárlók egy része már a tízzel kezdődő évtizedben tudatára ébredt, és a minőségi borok vásárlói körében különösen nagy számban vannak azok, akik mindent szeretnének tudni a kosarukba kerülő termékről.
Könnyebb palackot használ, mint az átlag? Írja rá a hátcímkére! Újrahasznosított papírból készülnek a címkék? Ne felejtse el elmondani pincelátogatásokon. Sőt, a közeljövő tudatos vásárlóját az is érdekli, hogy honnan érkeznek a vendégmunkások, és hogyan bánnak velük. Ezek mind-mind elmondható történetek, tehát ha vannak fenntartható mozzanatok, amelyek jellemzőek a borászatra, nem szabad eltitkolni őket. A bordeaux-i Cos d’Estournelbe ötven éve minden évben a délspanyol Andalúziából érkezik egy jól összeszokott csapat, sőt már vegyes andalúz–bordeaux-i házasság is köttetett. A chateau nem rest elmesélni a sztorit, sőt nemrég egyik hírlevelük témáját is ez adta.
Digitális csigatempó
Online fizetünk, online olvassuk a híreket, online szervezzük a nyaralásunkat – ehhez képest meglepő az adat, hogy a globális online borkereskedelem még a tíz százalékot sem éri el! A hazai borászatok is elkészítették webshopjaikat, mint kötelező gyakorlat, de kevés a ténylegesen megvalósult webes vásárlás – nincs ok az aggodalomra, ez globális trend, és nem is változik egyhamar.
Úgy tűnik, a borvásárló külön „állatfajta”, aki szereti megtapogatni a palackot, végigsimítani a címkét, s talán úgy véli, érzi a bor illatát a palackon kívül.
Ettől függetlenül a már meglévő webshopot érdemes fenntartani, ám ha nincs emberfia, aki azon keresztül vásárolt az elmúlt évben, akkor tartsunk önvizsgálatot. „Megéri a webshopomból vásárolni? Nem több a szállítási költség, mint amennyivel olcsóbb a bor a kiskereskedőknél? Egyáltalán kiderül a kedves vásárló számára, hogy mennyi a szállítási költség? Hamar odaér a termékem, vagy jobb, ha a vásárló maga kezd el szőlőt nevelni?”
Autochton, naturális, vulkanikus
A megmondóemberek egyöntetűen a pezsgő és más buborékosok további népszerűségét jósolják. A rozék trendje is töretlen, sőt várhatóan egyre több különleges minőségű rozé jelenik meg a piacon. Bár egyszer Stéphane Derenoncourt, a híres francia flying winemaker azt mondta, hogy rozét csak kacsasült formájában hajlandó a szájába venni, ma már bizonyára ő is látja, hogy a rozé még kedvenc borvidékén, Burgundiában is megjelent, és ugyan még csak egyszázaléknyi arányban készül, az mégis több az ötven évvel ezelőtti semminél.
Továbbra is tart a helyi szőlőfajták diadala, a borvilág sokszínűsége eztán is az egyik legfontosabb erény lesz.
A „naturális” vagy „természethű” borok is hódítanak, bár egyre többen teszik fel a kérdést, hogy mi is ennek az obskúrus kifejezésnek a definíciója. Hiszen minden szőlő magától erjed, ennélfogva a bor maga természetes ital, hová lehet mindezt fokozni?
Sokak szerint csupán a bor marketingjét lehet fokozni, de azt sem sokáig, a „természethű lufi” előbb-utóbb kipukkan, mikor az emberek azt mondják, hogy inkább kérek fájdalomcsillapítót foghúzáskor, hogy ne fájjon, és inkább legyen egy kis kén a boromban, de ne erjedjen újra. Bár itt is változást jövendölnek: Robert Joseph brit borszakíró szerint a kén új alternatívája az ózon lesz. A minél kevesebb kémiai szer használata természetesen továbbra is üdvözölt lesz, ahogy azt az első fejezetben írtuk.
Beleuntak a bloggerek
Paul Caputo olasz származású brit borszakíró szerint lassan eltűnik a milliónyi blogger, akik az elmúlt évtizedben bukkantak fel. Fontos definiálni: a blogger szenvedélyből ír, nem ez a megélhetése, a hivatásos borszakíró nem blogger akkor sem, ha online ír. A bloggerek a könnyen létrehozható weboldalakkal együtt tűntek fel (World Press, Tumblr), és valószínűleg az Instagram viszi el őket.
A minőségi borszakíráshoz szaktudás kell, utazni kell, kapcsolatokat teremteni (divatos szóval networking), és nem igaz, hogy írni mindenki tud. Paul Caputo szerint éppen ezért lassan elül a digitális zaj, a közelmúlt blogdömpingje alábbhagy, és csak a minőségi online szakírók maradnak talpon, közülük is azok, akiknek van némi üzleti vénája.
Dobozos, kispalackos, csatos üveges
Az alternatív csomagolás továbbra is napirendi téma, a Borászati Füzetek legutóbbi lapszámában taglalt aludobozos borral az élen – a százszázalékban, gyakorlatilag végtelen alkalommal újrahasznosítható, súlya okán is kisebb környezetterheléssel járó alumíniumdoboznak komoly előretörést jósolnak, illetve akad, aki a kisebb üvegpalackokat is vizualizálja. Bár ez utóbbi nem éppen környezettudatos, viszont egy másik fontos trendet követ: a mérsékelt alkoholfogyasztás trendjét.
Pinceajtótól ajtóig
Az USA talán leghíresebb borvidékén, a kaliforniai Napa-völgyben nemrég összefogtak a kispincészetek, ugyanis a borvidék szabályozása tiltja, hogy a borászati üzem nélküli pincészetek kóstolótermeket tartsanak fenn. A szabályozásnak van értelme, ugyanis megakadályozza, hogy a borászatok népszerűségét kihasználva szimpla borbárok fölözzék le a tömött sorban érkező borturistákat, azonban a szabály 1968-as születése óta megsokszorozódtak a borászati üzemek létesítésének költségei, ma 5 millió dollárnál kezdődik a projekt. A Save Family Farms társulás családi mikrobirtokai közösségi feldolgozót és palackozót vesznek igénybe, nekik az életben maradáshoz elengedhetetlen a kóstolóhelyiség, ahol a vendégek megismerik boraikat, és ami fontosabb, vásárolnak is. Mert a borturizmus minden előrejelzés szerint növekszik, ez pedig magában foglalja a pincénél történő eladás növekedését. A nagykereskedő kihagyása pluszprofitot jelent, azonban nem elég ölbe tett kézzel várni a törzsvásárlók ostromát, értük tenni is kell, de ez már egy másik cikk témája.
