Az utolsó méh pusztulását az emberiség mindössze 4 évvel éli túl. A mondás ugyan a közhiedelemmel szemben nem Einsteintől származik, de a konferencia minden előadója megerősítette az igazságtartalmát. A beporzó rovarok nélkül ugyanis nem leszünk képesek megfelelő mennyiségű élelmiszert előállítani az egyre növekvő népesség számára.
Minderről dr. Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa beszélt. A kutató számos javaslatot is adott, hogyan tehető rovarbaráttá a mezőgazdaság. Hangsúlyozta, hogy a nagy monokultúrás tábláknál kedvezőbb a kistáblás művelés, a mozaikos vetésszerkezet. De ha ez esetleg nem lehetséges, a táblák szélén, az árokpartokon érdemes meghagyni a virágos szegélyeket, hogy odavonzzuk a beporzást végző rovarokat. Fontos természetesen a megfontolt vegyszerhasználat és a gyepterületek megfelelő hasznosítása, illetve a szőlő és gyümölcsültetvényekben a sorközi növényzet virágosítása, ahol tavasztól őszig találhatnak élelmet a rovarok.
A konferencia valamennyi előadója és résztvevője egyetértett abban, hogy mind a mezőgazdasági termelésben, mind a vidéki, mind a városi lakókörnyezetben ideje lenne elkezdeni azt a munkát, amellyel a saját és gyermekeink jövőjét biztosíthatjuk. Ennek egyik megoldási lehetősége a permakultúra-gondolkodásmód erősítése, vagyis az, hogy az erőforrásokat, a fogyasztást a természetben látott módon hangoljuk össze, amelyben az minden szereplőnek hasznot hajt, de a rendszer viszonylag kis erőbefektetéssel is fenntartható.