Világszerte rengeteg galambfajtát tenyésztettek ki, Európában mintegy 500 fajtának van elfogadott standardja. Ezeket a fajtákat kilenc csoportra osztjuk, a lahora galambokat az alakgalambok közé sorolták be. Ebben a fajtacsoportban 22 fajta van megnevezve, olyan kedves hazai – vagy a közvetlen környezetünkben tenyésztett – fajtákkal, mint a magyar óriás, a magyar díszposta, az alföldi buga galamb, a szováti kék vagy éppen a pöstyéni óriás.
A német és amerikai típus
A galambtenyésztők mindegyikének természetesen van kedvenc fajtája, abban azonban többé-kevésbé egyetértenek, hogy az egyik legszebb, legmutatósabb galambfajta a lahora. Elsősorban a galamb lábtolla és testének tollrajzolata rendkívüli: úgy fest, mintha betakarták volna egy finom tollkabáttal, amely alól kilátszik a galamb testének alsó, takaratlan hányada. Ilyen rajzolat egyetlen más galambfajtánál sem található.
Németországban 1880-ban mutatták be, egyesülete az 1900-as évek elején alakult meg, majd német közvetítéssel az Osztrák-Magyar Monarchia területét hódította meg. Tenyésztői Közép-Európában már 1911-ben fajtacsoportot hoztak létre. Németországban az 1960-as években lett igazán közkedvelt galamb. Jelenleg a legjobb minőségű lahorák Németországban találhatók (itt ez idő szerint mintegy 180 lahoratenyésztő dolgozik). A francia állomány javulásában nagy szerepet kaptak a németországi galambok. A fajtának két változatát, a német és az amerikai típust különböztetjük meg. Reichenbach im Vogtland településen, Németországban (Szászország tartományban) 2020 januárjában 271 lahora galambot állítottak ki.
Kifejezett ivari kétalakúság
A lahora nyugodt és méltóságteljes, meglehetősen nagy, de nem túlságosan hosszú testű galamb, csaknem vízszintes testtartással. A fej nagy, széles, domború homlokkal, íves fejtetővel. A fej arányának felmérésekor egyértelmű különbségnek kell lennie a hím és a tojógalamb között. A tojóknak a fejük formája alapján is felismerhetőknek kell lenniük, és soha nem szabad a fejüknek hímjellegűeknek lenniük. A szemek nagyok, sötét, kerek szemgolyókkal, amit egy vékony piros szemgyűrű keretez. Lényeges a szemgyűrű élénk színe. Kivétel az ezüst szín, ahol a szemgyűrű hússzínű is lehet. Csőre átlagos nagyságú, közepesen erős, hússzínű. A csőr színének értékelésekor nem szabad elfelejteni, hogy a színes homlok ellenére a lahora galambok világos csőrűek. Egy kis sötét lefutás az orrdudoroknál fiatal galambok esetén nem kifogásolható.
A szárnyak a lehető legszélesebbek, zártak, az evezőtollak a farktollakon hordottak. A farok közepesen hosszú, széles, jól zárt, enyhén lejtős, egyenes vonalú a háttal. A lábak közepesen magasak. A lábtollak a fajdéhoz hasonlóak, a tollak takarják a lábakat és lábujjakat. A tollak hossza nem haladhatja meg a 4 centimétert, a lábak hátsó részén úgynevezett keselyűtollak nem lehetnek. Tollazata sima, nem túl szoros, és nem túl kemény. Elismert színváltozatok: fekete, vörös, ezüst, sárga, kékszalagos, szalag nélküli, kék kovácsolt, kékfakó kovácsolt, pacsirtázott, vörösfakó, sárgafakó. A pacsirtázottakon sötétszürke alapon több vagy kevesebb egyenletesen megoszló sárga jelzettség található. Elvárt valamennyi szín teltsége.
A lahora galambokat hazánkban kis számban tenyésztik, pedig nem kényes, nyugodt, jól költő és nevelő fajta.
