Két tűz között a gazdák – Tudatos inputbeszerzés és megtérülés

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint a mainál tudatosabb inputbeszerzéssel és –felhasználással tudnák javítani helyzetüket a termelők.

Olcsó búza, drága műtrágya – talán így lehetne a legrövidebben összefoglalni a hazai termelők évek óta permanens problémáját, jóllehet nem csak a búzatermesztők számára ismerős a jelenség. Általánosnak tekinthető – lényegében az agrárolló tipikusnak mondható esete – a több éve alacsony terményár, valamint az ipari és input­árak folyamatos drágulása a hazai szántóföldi növénytermesztésben, amin több-kevesebb sikerrel képesek úrrá lenni a termelők.

Zuhanó terményárak

Az utóbbi hónapokban is folytatódtak ezek a piaci folyamatok. A Központi Statisztikai Hivatal februári adatai szerint a mezőgazdasági árak szolid emelkedése mögött nagy különbségek vannak. A KSH-jelentés szerint tavaly decemberre a novemberi 5,2 százalékról 0,6 százalékponttal csökkent, így 4,6 százalékosra lassult a mezőgazdasági felvásárlási árak éves emelkedése, annak ellenére, hogy a sertés felvásárlási ára 49,5 százalékkal magasabbra szökött. A decemberi drágulás mértéke az egész évi 5,4 százalékos átlagnál is alacsonyabb volt egy hajszállal. Fontos azonban látni, hogy jelenleg az állatok és állati termékek ára növekszik nagyobb mértékben, a szántóföldi termények árai éves alapon komoly árcsökkenést szenvedtek el. Mint a KSH jelentéséből kiderül, az átlag nagy szélsőségeket hidal át a búza árának kétszámjegyű csökkenése és a sertésfelvásárlási ár csaknem 50 százalékos emelkedése között.

A tavalyi év egészét tekintve 4,1 százalékos volt a növényi termékek átlagos drágulása. A gabonafélék átlagos felvásárlási ára a betakarítás idejétől, tavaly augusztustól kezdve folyamatosan elmaradt az 1 évvel korábbi szinttől, decemberben 14,6 százalékkal voltak olcsóbbak, így éves átlagban végül mindössze 0,1 százalékkal emelkedtek. Decemberben a búza 12,7 százalékkal, a kukorica 6,7 százalékkal volt olcsóbb az 1 évvel korábbinál.

Az évek óta gyengélkedő, legfeljebb átmenetileg emelkedő, de lassan újra mérséklődő terményárakat egy sor inputanyag piaca nem veszi figyelembe, mivel az iparilag előállított termékek esetében más hatások és piaci logika érvényesül. Ezért a műtrágya – mint a legnagyobb tételt jelentő kiadás az input­anyagok között – egyre nagyobb költséget jelent a gazdálkodásban. Növénytől és évjárattól függően akár a 40–50 százalékát is jelentheti az 1 hektárra vetített teljes költségszerkezetnek.

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint a helyzeten a mainál sokkal tudatosabb inputbeszerzési és -felhasználási gyakorlat segíthetne.

Szokásjog alapján?

– Magyarországon a gazdák többségénél teljes mértékben szokásjellegű a műtrágya beszerzése – nyilatkozta lapunknak Dávid Tamás. A műtrágyaforgalmazással foglalkozó Keleti Agrár Kft. ügyvezetője hozzátette: – Évtizedes tapasztalatunk, hogy a termelők nem tudatos szempontok alapján, hanem megszokásból vásárolnak inputanyagokat, ott, ahol tavaly vették, azt, amit tavaly vettek – fogalmazott.

A műtrágya mint jelentős költségtétel esetében a termelők egy kisebb része ennél mégis nagyobb tudatosságot mutat. Ezek a termelők igenis figyelembe veszik az inputanyagok több tulajdonságát, és ezeket mérlegelve, az árakkal együtt súlyozva őket, döntenek erről a fontos költségtételről. Dávid Tamás elmondta: olyan tulajdonságok számítanak sokat a műtrágya hasznosulásában, mint például a szemcseméret, ami a szórhatóságot határozza meg. A kevert, úgynevezett bulk bending technológiával előállított termékeknek is egységes szemcseméretűnek kell lennie annak érdekében, hogy a műtrágya a kívánt távolságra repüljön, és az előzetes terveknek megfelelően egyenletesen szóródjon.

A másik fontos szempont a hatóanyag-tartalom, illetve az old­hatóság, mivel ez a két tulajdonság összefügg. Dávid Tamás hangsúlyozta: érdemes megnézni a termékek oldhatóságát és a hatóanyag-tartalmát egyaránt.

Dávid Tamás szerint az input­anyagokat tudatosan kiválasztó gazdák száma egyre nő, de a körültekintő – a hatást, a felszívódást és az árakat egyszerre mérlegelő – választási metódusnak a mainál sokkal jobban el kellene terjednie az input­anyagok beszerzésében.

Csak a költségen faraghatunk

Valóban új szemléletre van szükség az inputanyagok alkalmazásában, mivel a rájuk fordított kiadások egyre komolyabb tételt képeznek a gazdálkodásban – erősítette meg lapunknak Vancsura József. A Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) tiszteletbeli elnöke elmondta: a növényvédő szerek és más inputanyagok ára hosszú ideje egyre emelkedik. Ebben a folyamatban néha előfordult ugyan kisebb kilengés, ennek ellenére a drágulás szinte törvényszerűnek tekinthető. A gabonaárak ezt nem követték. Ez alól kivételt jelent a 2008-as gazdasági válság eszkalálódását követő időszak, amikor a terményárak egy időre megugrottak, és 2011-ben emlékezetesen magas szinteken tetőztek. Ezt és néhány még rövidebb epizódot leszámítva azonban elmondható, hogy évek távlatában az inputanyagok drágulnak, a termények ára pedig nem vagy csak kis mértékben követi azokét.

Vancsura József szerint ezért értékelődik fel egyre inkább a hatékonyság a szántóföldi növénytermesztésben. A minden téren egyre inkább megnyilvánuló tudatosság most már a legnagyobb költségtételek egyikének számító inputanyag-kiadások tervezését sem kerülheti el.

E téren még vannak tartalékok a magyar mezőgazdaságban, hiszen részben a nem kellő tudatosság, részben az birtokszerkezet elaprózottsága, részben az integráció hiánya miatt a magyar szántóföldi növénytermesztés „a költségeket tekintve nem mindig versenyképes”, fogalmazott Vancsura József.

A technológia segít

Az utóbbi évtizedekben a műtrágyafogyasztás egyes helyeken visszaesett, és sokszor még a termőterületről betakarított termés által felvett mennyiséget sem fedezte.

– Ez a talaj kizsarolása, ami sem a fenntarthatóság, sem a hosszú távon sikeres gazdálkodás szempontjából nem elfogadható”. A kizsarolt talajokat az elnök szerint minél hamarabb fel kell tölteni. Akikben az ilyesmi felmerül, azok tudatos szereplők, és nagyon gyakran a precíziós eszközöket és más modern tápanyag-kijuttató eljárásokat vesznek igénybe erre a feladatra. Vancsura József szerint az inputkiadásokat is tudatosan meg kell tervezni annak érdekében, hogy versenyképessé váljon, illetve az maradjon a magyar szántóföldi növénytermesztés. Ebben a megfelelően kiválasztott inputanyagoknak és precíziós módszerekkel történő kijuttatásuknak egyaránt szerepe van.

Dávid Tamás szerint a műtrágyázáshoz kapcsolódó termelői költségeket már csak azért is féken kell tartani, mert a szabályozás várható változásai olyan irányba mutatnak, hogy ezek a kiadások óhatatlanul megnőnek.

– A jelenlegi állás szerint arra kell számítani, hogy az Európai Unió jelentősen korlátozza a kijuttatható nitrogén mennyiségét, és erősen szabályozza annak formáját is – legalábbis a formálódó német szabályozásból erre lehet következtetni. Ebben az esetben csak stabilizált nitrogén jöhet majd szóba, aminek komoly felára van, mintegy 50 százalékkal drágább. Ezeket a pluszköltségeket csak úgy lehet féken tartani, ha okszerűen és precíziós technológiával juttatjuk ki a mű­trágyát – vélekedett lapunknak a Keleti Agrár Kft. ügyvezetője.