A korai tavasznak meglesz a böjtje, tartja a népi mondás. Az enyhe tél után a korai kitavaszodás idő előtt virágzásra késztette a gyümölcsfákat. A március második felében több hullámban érkező hideg először a virágzó mandula- és kajszifákat fosztotta meg a termés lehetőségétől, utána az őszibarack következett, a hónap utolsó napján pedig a szilvafák. Az országban március végén mindenütt fagypont alatti volt az éjszakai hőmérséklet, minden bizonnyal jelentős fagykárokat okozott, ráadásul
a hűvös, szeles időben a megporzó rovarok is tétlenségre vannak kényszerítve.
A kellemetlen hírek mellett a gyümölcsféléket akkor is meg kell védeni a károsítóktól, ha kisebb lesz az idei termés.
Az alig kifeslett levelű almafákon és ribiszkén máris megfigyelhetők a levéltetű-szívogatás első tünetei. Az almafa levélpirosító levéltetű és a ribiszke levélpirosító levéltetű már javában károsítja a fiatal leveleket. A szívogatás hatására hólyagosodó levelek piros színre váltanak, a levélfonákon megtalálhatók a kártevők. Hamarosan azonban a ribiszkén károsító levéltetvek gazdanövényt váltanak, áttelepülnek lágyszárú növényekre, és csak az áttelelő tojások lerakására térnek vissza a ribiszkére. Az almafán károsító faj nem vált gazdanövényt, végig az almafán szívogat.
Ha most védekezünk, a tünetek már megmaradnak, de a további nemzedékek szaporodását megakadályozhatjuk.
Az almafavarasodás aszkospóra-szóródását a hideg és száraz idő gátolta, újabb esőben viszont ismét folytatódni fog. A levelek már fogékonyak a fertőzésre, és a kórokozó számára ideálisabb körülmények között megbetegedhetnek. A virágok még zöldbimbós állapotúak, feltehetőleg a hideg nem károsította még őket.
A szilva teljes virágzásban van. Ebben a stádiumban a csonthéjas gyümölcsű növények virágfertőző moníliája mellett a poloskaszagú darazsak kártételére kell figyelni, mert a virágok csészecimpáira rakják petéiket a nőstények. Rajzásuk megfigyelésére ebben az időpontban a fehér színű ragacsos fogólapok a legalkalmasabbak, melyek mindkét faj (Hoplocampa flava, H. minuta) egyedeit kiválóan fogják.
A védekezést a kártevő rajzáscsúcsa idején kell megkezdeni, és azt sziromhulláskor megismételni.
A moníliás virág- és hajtásfertőzés, valamint a sztigminás megbetegedés ellen most szerves hatóanyagú kontakt és felszívódó készítményekkel védekezzünk.
A meggy és a cseresznye szintén zöldbimbós fenológiai stádiumban várja a melegebb napokat. A virág- és hajtásfertőző monília elleni védekezés sarkalatos pontja a prevenció, tehát a rezes védekezések folytatásaként itt is térjünk át a szerves kontakt és felszívódó készítmények használatára, melyek a monília mellett a sztigminás megbetegedés ellen is hatásosak.
Részletes növényvédelmi előrejelzésért látogassák a www.magyarnovenyorvos.hu honlapot.
