A gyengeáramú villamosmérnök, fizikus végzettségű Marosi Gábor, édesapja rendszerváltoztatáskor alapított cégében találta meg hivatását. A vállalat mára Oroszország kukorica vetésterületének 4,5–5 százalékát látja el vetőmaggal. Sikerük titkát az ügyvezető abban látja, hogy felismerték: nem rekordok ígéretére, hanem stabil termésre van szüksége a termelőknek.
„Úgy döntött, elérkezett az ideje, hogy saját vállalkozásba fogjon, miután egész életében az államnak dolgozott” – kezdte visszaemlékezését Marosi Gábor. Édesapja nevéhez fűződik a magyarországi kukoricaprogram kezdeti megvalósítása a ’60-as évek elején, amit amerikai tapasztalatai alapján Hruscsov kezdeményezett a Szovjetunióban és a volt szocialista országokban. Marosi Béla munkája nyomán Magyarországon 2 év alatt szinte a semmiből nőtt 300 ezer hektárra a kukorica vetésterülete. Sikerének köszönhetően 1963-ban Moszkvába helyezték, fia ott nőtt fel és ott végezte el az egyetemet. Édesapja 1991-ben hívta a másfél évvel korábban alapított Woodstock Kft.-hez a villamosmérnök diplomája mellé akkorra már külkereskedelmi végzettséggel is rendelkező fiát. A cég ekkoriban kezdett el tisztán vetőmaggal foglalkozni.
Mondhatnánk, hogy ilyen háttérrel könnyű betörni az orosz piacra, azonban ez nem volt ilyen egyértelmű. Komoly gondba kerültek a ’90-es évek második felében, az orosz pénzügyi válság idején. Bár korábban Magyarországról közel 30 ezer tonna vetőmagot exportáltak a Szovjetunióba, ezekben az években alig 200 tonnára zsugorodott az oroszországi kivitel. Manapság 2-2,5 ezer tonnát, közel százezer zsákot szállítanak oda évente és 25–30 ezer zsákot más országokba.
A hibridek nemesítésére hosszú lejáratú megállapodásokat kötöttek a magyar nemesítő intézetekkel, elsősorban Szegeddel és Martonvásárral. Ezek a nemesítőházak az ő igényeik alapján előállított hibrideket adják át a cégnek. A mintákat először magyarországi teszttelepükön vizsgálják, amelyet a Woodstock Csoport egyik tagvállalata, a Hungaroseed Kft. végez. Amennyiben itthon beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor további 18 országban tesztelik a hibrideket – annak ellenére, hogy „mindössze” 13 országba szállítanak vetőmagot. Például az idén több mint 30 hibridet vizsgáltak mikroparcellákon Oroszország északi és déli részén, Moldáviában, Belorussziában és Kalinyingrádban.
„Komoly kutató- és kísérleti munka alapján döntjük el, hogy melyik hibridet melyik térségbe javasoljuk. Igazából ez különböztet meg bennünket a nagy multiktól” – hangsúlyozza Marosi Gábor, hozzátéve, hogy azok választékához képest az általuk forgalmazott hibridek rendkívül jó hideg- és stressztűrő képességűek. Szakmai véleménye szerint egy hibridet nem lehet Portugáliától Kínáig alkalmasnak jelölni, mert bár megeshet, hogy valahol „kilő”, mert az adott körülményekhez jobban alkalmazkodik, mint a többi, de egyáltalán nem biztos, hogy az az eredmény máshol megismételhető. A Woodstocknak alapvető fontosságú, hogy mindenütt az üzemi termelési körülmények között vizsgálják a hibrideket.
Ezek a hibridek a korai, az ajánlottnál akár 2-3 héttel korábbi vetést is kibírják, így már 5–6 Celsius-fokos talajba is bátran vethetők. A kis növényeket megcsíphetik a fagyok, de képesek azok elviselésére és regenerálódnak. Enélkül az északi területeken nem lehetnének olyan sikeresek, ahol 14 százalékos nedvességtartalomra átszámítva 10–11 tonnákat takarítanak be.
A vetőmag-termeltetésben több céggel együtt dolgoznak, de alapvetően két vetőmagüzemmel szoros a kapcsolatuk. Az egyik a Hód-Mezőgazda Zrt., a másik a pápai Agroprodukt Zrt., akik évente 60–65 termelőt vonnak be a szaporítások elvégzésébe és ami elengedhetetlen: mindannyian tudnak öntözni. Marosi Gábor szerint kiemelendő, hogy mindkét fő partnerüknél adott a megfelelő szakmai tudás, de saját munkatárs is felügyeli a munkájukat. Évente mintegy 20-24 hibridet állítanak elő a FAO-165-500 éréscsoportban.
Az itthon termesztett vetőmag minősége kiemelkedő. A Woodstock Kft. hibridjeinek, saját szabványaik alapján, cold-tesztje, csírázóképessége nem lehet rosszabb 93 százaléknál – de inkább ennél is magasabbnak kell lennie. Partnereik megértették, hogy nem véletlenül „kényszerítik” őket ilyen minőségű vetőmag előállítására: igaz ugyan, hogy csak ilyen minőséget vesznek át tőlük, de azt mindet – soha nem marad a nyakukon.
Talpon maradásuk egyebek mellett annak köszönhető, hogy Oroszországban hét komoly kereskedőcéggel dolgoznak együtt, amelyek közül három csak az ő kukorica vetőmagjukat árulja. Munkájukat tíz agrárvégzettségű helyi termékmenedzser segíti, de Marosi Gábor az üzleten tartja a szemét, átlagosan évi 180–200 napot külföldön tölt. Oroszország mellett ugyanis Moldáviába, Ukrajnába, Fehéroroszországba, Lengyelországba és a balti államokba is szállítanak vetőmagot. Utóbbiakban szintén nagyon sikeresek, szuperkorai, FAO 165–180 érésidejű kukoricáik ott is hozzák a 8–9 tonnát.
„Ilyen eredmények eléréséhez a technológiát megtanító termékmenedzserekre van szükség, és a nagyobb vevőink agronómusait, vezetőit Magyarországra is el szoktuk hívni” – mondta el Marosi Gábor, hozzátéve, hogy saját embereiket is rendszeresen továbbképzik. Szerinte attól – és csak akkor – működik a rendszer, ha folyamatosan kapcsolatban vannak mindegyik partnerükkel – nemesítőkkel, termelőkkel, gazdákkal –, hogy meglegyen a visszacsatolás arról, hogyan viselkednek kukoricáik, mik a jellegzetességeik. „Ezért a kitüntetésem sem csak nekem szól, hanem a csapatnak, amely mögöttem áll!” – hangsúlyozza a szakember.
Magyarország a világ hatodik legnagyobb vetőmagtermelője, a magyar export teszi ki a világ vetőmag-kereskedelmének több mint 6 százalékát. Ezt az előkelő pozíciót Marosi Gábor szerint csak akkor őrizhetjük meg, ha a mainál több figyelmet kap az ágazat. Több támogatásra és – szavai szerint – infrastruktúrája „helyrerázására” volna szükség. Bár voltak lépések ebbe az irányba, ismeri el a kitüntetett szakember, de csak csekély mértékben. Nagyon megnehezíti a munkát, hogy jelenleg a kormányhivatalokhoz tartoznak a szántóföldi ellenőrzések – oda, ahol nincs elég szakember, ahol néha még benzinre sincs pénz. Azonkívül komoly vetőmagos alap-, közép- és felsőfokú oktatás sincs az országban.
Miért éppen Woodstock?„Az 1989-ben alakult (kényszer)vállalkozások kezdetben sok mindennel foglalkoztak, „vad világ volt ez” – mondja Marosi Gábor. Az ő cégük is forgalmazott műtrágyát, betonvasat, sőt még cementet is, először azonban fával kereskedtek. Ez nem lett volna elég a névválasztáshoz, de Marosi Gábor, a testvére és a társaság egy másik alapító tagja is imádta – és imádja ma is – a rockzenét. Az idő múlásával viszont letisztultak a dolgok, és 1991 óta, amikor a céghez került, kizárólag vetőmaggal és a hozzá kapcsolódó technológiákkal foglalkoznak. Sok minden változott tehát az elmúlt 30 évben, csak egy nem: a név, Woodstock. |
Ezzel együtt optimista, mert sok lelkes ember dolgozik az ágazatban. Többen közülük már nyugdíj előtt állnak, és reméli, hogy sikerül a fiatalabbakat „megfertőzniük ezzel a vetőmag dologgal”. Szerinte ugyanis a genetika a mezőgazdaság high-techje: a növénytermesztésben ez a vetőmag-előállítás, az állattenyésztésben pedig a tenyészállat-nemesítés. „Ez a kettő határozza meg az országok mezőgazdaságának a színvonalát, minden többi utána jön” – vallja a szakember. Szerinte egyébként ma már nem a genetikával van probléma, olyan hibridek kinemesítése volna a feladat, amelyek a klíma és a gazdasági körülmények változásai ellenére is stabil termést biztosítanak a termelőknek.
Sikerült-e megfertőzni ezzel „a vetőmagos dologgal” a gyermekeit, kérdeztük végül a 67 éves Marosi Gábort. Mint mondja, „sajnos nem”. Mégsem elkeseredett, sőt büszkén beszél választott hivatásukról. Fia sikeres és elismert operatőr, az ő munkáját dicséri egyebek mellett az Aranyélet és az Akik maradtak látványvilága, vagy másodoperatőre volt olyan szuperprodukciónak, mint a Mentőexpedíció, Matt Damon főszereplésével. Lánya szintén sikeres: egy amerikai egyetem olaszországi kihelyezett intézetében tanít archeológiai restaurálást és konzerválást. Marosi Gábor szavaiból süt, hogy kimondhatatlanul büszke rájuk, és talán tényleg nem bánja, hogy nem viszik tovább az üzletét. Valami halvány remény azért van: lányunokája lovagol. Talán őt sikerül megfertőzni a mezőgazdaság szeretetével.
