0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

#maradjotthon: élet az erkélyen

A cím olvastán talán erkélyszépítési vagy berendezési tanácsokat várnak, én inkább a saját erkélyünk benépesítéséről írok. Nem csak a macskáink szeretnek kint időzni, napozgatni erkélyen, más állatoknak is otthont ad.

Kevéssé használható, hurka alakú erkélyünk van egy társasház első emeletén, ahol csak egymás mellé kirakott székeken lehet üldögélni, olyan keskeny. Így tehát elsősorban növényekkel népesítem be, több-kevesebb sikerrel, ugyanis délnyugati fekvésű lévén, igen forró tud lenni. A paradicsomtermesztéssel ezért már fölhagytam, mert mindig beatkásodtak a tövek, a muskátli, a mediterrán fűszernövények, a pozsgások viszont jól érzik magukat. És a macskáink is…

Természetbarát lévén, más állatoknak is esélyt adtunk, először sok évvel ezelőtt egy cinkeodút akasztottunk ki az egyik végére, amit a Magyar Madártani Egyesülettől vásároltam a Budai Arborétumban rendezett tavaszi dísznövényvásáron (ami az idén sajnos elmarad). Hamarosan be is költözött egy széncinkepár, és nagy örömmel figyeltük a tevékenységüket. Meglehetősen közel lehet menni hozzájuk, amikor a fiókák etetése leköti minden figyelmüket.

Az első időben nem tudtam, hogy amikor kikelnek a fiókák, szigorúan meg kell szüntetni a madáretetést,

különben az történik, ami nálunk is bekövetkezett, elpusztulnak a kis cinkék. Nem tudják megemészteni a téli eleségnek kirakott napraforgómagot, és az eltömi az emésztőrendszerüket. Április közepén mindenképp be kell hozni az esetleg megmaradt napraforgót! Az etetést amúgy is abbahagytuk, olyan sokan raknak ki eleséget a madaraknak, hogy nem sokat látunk, az idén pedig egyáltalán nem jöttek az etetőre. A madáritató sokkal fontosabb, azt egész évben rendszeresen feltöltöm, tisztítom.

A fészeképítést azzal segítettem, hogy a fésüléskor összegyűlt hosszú macskaszőrt kiakasztottam egy konténerben nevelt bokor ágára. Ezzel láthatóan elégedettek is voltak, a cinkék nagy erővel rángatták ki a szőrszálakat a csomóból. Megvetették a lábukat, és erősen hátradőlve húzkodták a szőrcsomót.

Mindezeken fölbuzdulva pár évvel később egy másik odút is kiraktunk az erkély másik végébe (szerencsére elég hosszú), magasan a plafon közelébe. Ezt a C típusú, szögletes nyílású odút a környékbeli rozsdafarkúknak szántuk. Pár évig nem történt semmi, egyik odú sem népesült be.

Egyszerre sajnos nem fészkel ez a két madárfaj ilyen közel egymáshoz,

tavaly azonban nagy örömünkre megtört a jég, és egy rozsdafarkúpár költözött be. Őket alig lehet látni, nem engedik közel magukhoz az embert, nem trilláznak az erkélykorláton, kukaccal a csőrükben, mint a cinkék.

És van még egy rossz tulajdonságuk, a fiókák csak kitolják a feneküket a fészekből, és már folyik le az odú oldalán az ürülék. Ezt jó lett volna előre tudni, akkor fecskepaplant is csinálhattuk volna. Most mindenesetre megtisztítva, kiforrázva várja az odú az új lakókat.

A legutóbbi betelepülők pedig a faliméhek, akiknek évről évre bővülő bambuszrakást készítek az ablakpárkányon. Már márciusban kikelnek az idei méhek és békésen döngicsélnek, táplálékot keresnek a környéken. Igazán békés jószágok, a röptük egészen tétovának tűnik, ahogy fel-alá tévelyegnek. Érdekes berregő hangot akkor hallani tőlük, amikor bemásznak a bambuszrúd belsejébe.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu