Kevéssé használható, hurka alakú erkélyünk van egy társasház első emeletén, ahol csak egymás mellé kirakott székeken lehet üldögélni, olyan keskeny. Így tehát elsősorban növényekkel népesítem be, több-kevesebb sikerrel, ugyanis délnyugati fekvésű lévén, igen forró tud lenni. A paradicsomtermesztéssel ezért már fölhagytam, mert mindig beatkásodtak a tövek, a muskátli, a mediterrán fűszernövények, a pozsgások viszont jól érzik magukat. És a macskáink is…
Természetbarát lévén, más állatoknak is esélyt adtunk, először sok évvel ezelőtt egy cinkeodút akasztottunk ki az egyik végére, amit a Magyar Madártani Egyesülettől vásároltam a Budai Arborétumban rendezett tavaszi dísznövényvásáron (ami az idén sajnos elmarad). Hamarosan be is költözött egy széncinkepár, és nagy örömmel figyeltük a tevékenységüket. Meglehetősen közel lehet menni hozzájuk, amikor a fiókák etetése leköti minden figyelmüket.
különben az történik, ami nálunk is bekövetkezett, elpusztulnak a kis cinkék. Nem tudják megemészteni a téli eleségnek kirakott napraforgómagot, és az eltömi az emésztőrendszerüket. Április közepén mindenképp be kell hozni az esetleg megmaradt napraforgót! Az etetést amúgy is abbahagytuk, olyan sokan raknak ki eleséget a madaraknak, hogy nem sokat látunk, az idén pedig egyáltalán nem jöttek az etetőre. A madáritató sokkal fontosabb, azt egész évben rendszeresen feltöltöm, tisztítom.
A fészeképítést azzal segítettem, hogy a fésüléskor összegyűlt hosszú macskaszőrt kiakasztottam egy konténerben nevelt bokor ágára. Ezzel láthatóan elégedettek is voltak, a cinkék nagy erővel rángatták ki a szőrszálakat a csomóból. Megvetették a lábukat, és erősen hátradőlve húzkodták a szőrcsomót.
Mindezeken fölbuzdulva pár évvel később egy másik odút is kiraktunk az erkély másik végébe (szerencsére elég hosszú), magasan a plafon közelébe. Ezt a C típusú, szögletes nyílású odút a környékbeli rozsdafarkúknak szántuk. Pár évig nem történt semmi, egyik odú sem népesült be.
Egyszerre sajnos nem fészkel ez a két madárfaj ilyen közel egymáshoz,
És van még egy rossz tulajdonságuk, a fiókák csak kitolják a feneküket a fészekből, és már folyik le az odú oldalán az ürülék. Ezt jó lett volna előre tudni, akkor fecskepaplant is csinálhattuk volna. Most mindenesetre megtisztítva, kiforrázva várja az odú az új lakókat.
A legutóbbi betelepülők pedig a faliméhek, akiknek évről évre bővülő bambuszrakást készítek az ablakpárkányon. Már márciusban kikelnek az idei méhek és békésen döngicsélnek, táplálékot keresnek a környéken. Igazán békés jószágok, a röptük egészen tétovának tűnik, ahogy fel-alá tévelyegnek. Érdekes berregő hangot akkor hallani tőlük, amikor bemásznak a bambuszrúd belsejébe.