Egyre több tanulmány, kutatás készül arról, hogy a növekvő CO2 koncentráció hogyan hat a növény-levéltetü kapcsolatra.
A tetvek mintegy 280 millió éve jelentek meg a földön, a virágos növények elterjedésével fajszámuk is, egyedszámuk is egyre nőtt. Jelenleg több mint 4000 fajuk ismert. Lágy testű növényi nedvekkel táplálkozó rovarok, nyáluk a növény számára toxikus. Polifág kártevők, számos gazdanövény biztosít megélhetést számukra. Méretük 1-2 mm, szűznemzéssel szaporodnak, több nemzedékük van, az egyedek jelentős része nőstény, így az egyedszám igen gyorsan nő. A téli időszakot a peték vészelik át. Szárnyas és szárnyatlan alakok is megtalálhatóak a populációban. Ez a jelenség összefüggésben van azzal, hogy abban az esetben, ha a tápnövény tápértéke romlik, a kártevő „elhasználja”, akkor megjelennek olyan egyedek is, amelyeknek szárnyuk van, így a rovar képes lesz távolabbi helyváltoztatásra, amellyel más értékes tápnövényeket tud felkeresni. A fiatal lárvákból egy-két hét alatt szaporodóképes rovar fejlődik, ennek sebességét jelentősen befolyásolja a hőmérséklet.
Az emberi tevékenység következtében (ipari tevékenység, fosszilis energiaforrások égetése), természetes eredetű (vulkánok) és a természetből (légzés) a légkörbe jutó szén-dioxid gáz hatását talán nem kell hosszasan magyarázni, ezt már sok fórumon lehetett hallani, olvasni. Az elmúlt években a föld átlaghőmérséklete folyamatosan emelkedik, a 2016-os év az eddigi egyik legmelegebb volt, és ez a folyamat a rovar populációkra is hatással van.
A növények élettani változásokkal reagálnak a magasabb hőmérsékletre, ez pedig a védekezésért felelős hormonok egyensúlyának megváltozását okozza. Így a növények a tetvekkel szemben kevésbé ellenállóvá válnak. A levelekben a szalicil sav (számos stressz faktor hatását képes csökkenteni a növényekben) koncentrációja is lecsökken, így a mikroorganizmusokkal szemben mutatott védekező képesség is gyengébb. Ez azért is jelentős, mert a levéltetvek nem csak a növényi nedvek szívogatásával okoznak kárt, hanem jelentős szerepük van vírusbetegségek közvetítésében is.
A szén-dioxid tartalom emelkedése a növény kémiai összetételére is hatással van, emelkedik a keményítőtartalom és csökken a fehérje. A rovarok előnyben részesítik azokat a leveleket/növényeket, amelyek széntartalma magasabb, nitrogéntartalma alacsonyabb.
Nem szabad megfeledkeznünk a tetvek kapcsán a hangyákról sem. Előfordul, hogy hallok olyat, hogy a hangyák azért vannak a tetvek közelében, mert velük táplálkoznak, így hasznosak. Ez egyáltalán nem igaz. A hangya szinte tenyészti a tetveket, viszi őket levélről levélre, ágról ágra. Néhány hangyafaj ősszel begyűjti a levéltetvek tojásait, ezeket saját fészkében áttelelteti, majd tavasszal kiviszi a fejlődő zsenge levelekre.
Táplálkozásuk során jóval többet esznek, mint amennyit meg tudnak emészteni. Ennek az az oka, hogy a növényi nedvek nagy mennyiségű szénhidrátot, azonban kevés aminosavat tartalmaznak, így a levéltetű a fehérjeszükségletét csak ilyen „pazarlás” árán tudja fedezni. Ebből a jelenségből adódóan a tetvek ürüléke jelentős mennyiségű emésztetlen cukrot tartalmaz. A hangya számára ez fontos, ízletes táplálék, amiért különösebben meg sem kell dolgoznia. További probléma, hogy ezen a cukros levélfelületen megtelepednek más kórokozók is (korompenész).
Lehet-e az üvegházhatással együttjáró kedvezőtlen folyamatoknak a hatását tompítani? Igen, de átgondoltan kell ezt megtenni, úgy, hogy lehetőleg ne okozzon növekvő vegyszerfelhasználást és környezetterhelést. Az első lehetőség az agrotechnikában rejlik, ez a vetés, kiültetés idejének optimalizálása, előrehozása (esetleg fóliatakarás alkalmazásával), hogy mire megjelennek az első levéltetü populációk, addigra a növény jelentősebb zöldtömeggel, több idős (kemény) levéllel rendelkezzen (a tetvek a zsenge, friss leveleket, hajtásvégeket részesítik előnyben), amelyeket a tetvek kevésbé kedvelnek. Fontos a vetésforgó, ragacslapok, természetes ellenségek (katicabogár lárvája, fürkészek, futrinkák) betelepítése. És legalább ennyire fontos a küzdelem a hangyák ellen is. Gyümölcsösben érdemes próbálkozni ragacsos lapok törzsre illesztésével, természetesen olyan szorosan, hogy a hangyák ne férjenek el alatta.
Úgy néz ki, hogy az emberiségnek meg kell tanulnia együttélni, és minél jobban alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, és ennek az élelmiszer-előállításra gyakorolt hatásaihoz. Új módszerek, nagyobb odafigyelés szükséges a kártevők elleni védekezés frontján is, figyelembe véve azt, hogy az alkalmazható kémiai védekezési lehetőségek az egyre szigorodó előírások miatt szűkülnek.
