A dámszarvas azért is különleges a szarvasok világában, mert esetében három, a természetben is gyakorta előforduló színváltozatát is ismerjük: a vadast, a feketét és a fehéret. Míg a két előbbi viszonylag gyakori, a fehér, mivel könnyen észreveszik a ragadozók, csak ritkán éri el a kifejlett kort. Viszont az ember oltalmában ezekre az állatokra nemigen leselkedik veszély. Az utóbbi években a dámvad iránti kereslet egyre növekedett, s nemcsak mint értékes vadásztrófeát értékeli a piac, hanem kiváló húsa iránt is jelentősebb a kereslet.
A dámvad tartását az is elősegíti, hogy például az őzzel ellentétben nem válogatós, lényegében szénán és jó minőségű fajspecifikus tápon könnyen tartható. De ha teheti, szívesen fogyasztja a hajtásokat, sőt a gyümölcsöt is, olykor pedig a vadgesztenyét, makkot is felszedegeti.
Aki dámszarvas-tenyésztésre vállalkozik, legjobb, ha először hat állatot vásárol, s ezek közül csak egy legyen a bika.
Ha ezeket az állatokat magunk neveljük, és megfelelően bánunk velük, kifejlett korukban is velünk bizalmasak, könnyen kezelhetőek lesznek.
Általában másfél-két éves korukban érik el ivarérettségüket, s a nőstények leginkább májustól júliusig hozzák világra 230 napi vemhesség után a mintegy 4,5 kg súlyú utódokat. A borjú mintegy négy hónapig szopik.
Ma a legkeresettebb a fehér színű dámvad, melyet elsősorban azok vásárolnak, aki birtokukon szeretnének ilyen „csodaszarvasokban” gyönyörködni. A zárt térben tartott példányok is kiszabadulhatnak, emiatt sem lehetetlen, hogy vadonban is találkozhatunk egy-egy fehér példánnyal.
