Ha a víz az úr

Vízelvezetés

Az éghajlat változása miatt egyre gyakrabban fordul elő, hogy a hosszú aszályos időszakokat követően hirtelen hatalmas felhőszakadások változtatják sártengerré a kertet. Ez ellen (alapjaiban és közvetve) klímatudatos életmóddal tehetünk, a tüneteket pedig a fölösleges talajvíz elvezetésével orvosolhatjuk.

Ha van hová levezetni a belvizet, a magas talajvizet, akkor alagcsövezni lehet a kritikus területet speciális perforált műanyag alagcsövek segítségével. Gégecsőszerű kiképzésük nagy szilárdságot ad a viszonylag kis falvastagság ellenére is, geotextil vagy kókuszrost külső szűrőhuzatuk pedig megakadályozza a talajszemcsék bemosódását a cső belsejébe. A cső fektetése során adjunk 0,5-1%-os lejtést, azaz 1 méterenként 0,5-1 cm esést folyamatosan. Tehát 50 méter hosszú kertben, 30 cm-es mélységről indulva a kert végén már 55-80 cm mélyen lesz az alagcső kifolyója.

Vízmegtartás

Amennyiben a magas talajvízszint nem állandó a kertben, és szeretnénk nyáron a gyepet, évelőket locsolni, akkor ciszternák telepítése javasolt. Az egyik lehetőség a föld fölötti víztárolás, ami egyszerűbben kivitelezhető, de sok helyet foglal és gondoskodni kell a tározó elrejtéséről.

Egyszerű műanyagtartályoknál valós veszély, hogy magas talajvízszint esetén üres állapotban felúsznak. Kaphatóak speciális, bordákkal, bennmaradó zsaluzattal ellátott tartályok is, ahol az alsó rész kívülről történő betonozása megakadályozza a ciszterna mozgását.

Építmények

Öntésterületen az egyik régi megoldás a lábon álló kerti építmények alkalmazása, legyen szó kerti házról, szaletliről vagy járófelületekről (a fából készült, lábon álló gyaloghidakat nevezzük bürünek). Gyakran alkalmazzák őket természetvédelmi területen, de találkozhatunk velük közterületen, és magánkertek hangulatos díszei is lehetnek kertstílustól függetlenül.

Nagy felületeken alkalmaznak stabilizálás nélküli szórt, kőzúzalékos, roppantott kavicsos burkolatokat, amelyeken az alépítmény esetleges mozgásának következményei egyszerűbben – gereblyével, utánszórással – orvosolhatók.

Terepjáték

A terepszintek alakításával megoldható, hogy legyenek a kertünkben magasabb, a talajvíz, belvíz által kevésbé veszélyeztetett részek is. Ez történhet természetesebb, nagyvonalúbb formában, ahol úgy érzékeljük a kisebb-nagyobb lankás dombocskákat, mintha maguktól is ott lettek volna – erre a célra a ház, burkolat alapjából kikerülő földet is felhasználhatjuk –, illetve architektonikusabban, szabályos rézsűk vagy kiemelt ágyak segítségével.

A módszer lényege, hogy a facsemetéket mesterségesen kialakított 1-2 méter magas, 5-6 méter alapátmérőjű, körülárkolt földkupacokra telepítették. Ezzel jelentősen lerövidíthető a teljes gyökérzet vízborításának ideje, s ez a fa életben maradását jelentheti hosszabb elöntésnél.

A bakhátak talaja könnyebben és gyorsabban kiszikkad, így az oda vetett vagy palántázott növények kedvezőbb körülmények között fejlődhetnek.

Növényalkalmazás

A telepítés előtti körültekintő fajválasztás a fák, fenyők esetében a legfontosabb, hiszen azok jelentik kertünkben a legnagyobb értéket, azok a legnehezebben pótolhatók, illetve azoknak hatol mélyebbre a gyökérzetük.

A honos fák egyike sem viseli el az egész éves vízborítást. A természetben ezek a növények jellemzően csak a tavaszi, hóolvadáskor bekövetkező áradáskor, illetve a nagy nyári esőzések által előidézett zöldáradáskor kerülnek hosszabb-rövidebb időre víz alá.

Számomra legkedvesebb együttesük Szarvason él a Holt-Körösben, de szép példányok találhatók egyebek között Balatonfüreden és Martonvásáron is.

A felsorolt (dísz)növények egy része sajnos nincs faiskolai termesztésben. A füzeknél viszont ez nem jelent nagy akadályt, mert könnyen dugványozhatók, és igen gyorsan nőnek.

Tovább szűkíti a növényalkalmazás lehetőségeit, ha a magas talajvíz mellett szikes is a terület. Ez leginkább a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon lehet korlátozó tényező, de szűkebb környezetemben, a Velencei-tó nyugati részében is előfordulnak nedves, enyhén szikes területek (az általunk készített és a fenti fotón bemutatott kert is itt található).

Kevesen tudják, de az épületek védelmét is szolgálja a megfelelő növénytelepítés.

Kert a tóparton

Néhány éve volt szerencsém kertet tervezni szinte közvetlenül a Velencei-tó partján. Mivel a tó a szabályozások miatt utoljára talán az ötvenes években öntött ki rendszeresen, áradással nem kellett számolnom, csak az időnkénti magasabb talajvízszinttel és az enyhe szikkel.

A meglévő növényzet (Betula pendula, Thuja orientalis, Salix matsudana ’Tortuosa’, Populus nigra, Acer saccharinum, Elaeagnus angustifolia, Fraxinus pennsylvanica, a szomszédban platánok, mézgás éger) mutatta, hogy nincs túl magasan a talaj vízszintje (kb. 50-200 cm között ingadozik) és a talaj sótartalma is alacsony.

Az épület árnyékolását, víztelenítését a délnyugati oldalra ültetett égerfák (Alnus glutinosa), a tér osztását krisztustövisek (Gleditsia triacanthos ’Skyline’) szolgálják. A gyerekjátszóhoz rézvörös fanyarkák (Amelanchier lamarckii), a kocsibejárathoz pedig az illatos virágú májusfa (Prunus padus ’Watereri’) került telepítésre.

A sövényeket a méltatlanul mellőzött, jól bevált fagyal (Ligustrum vulgare ’Atrovirens’), a veresgyűrű som egyik szép fajtája (Cornus sanguinea ’Midwinter Fire’) és a magasabb területeken, az utca felőli zárást biztosítandó babérmeggy (Prunus laurocerasus ’Antonius’) alkotja. Savanyú tőzeg és marhatrágya alkalmazása mellett a fás hortenziák is jól érzik magukat.