|
Hódagro Zrt., Hódmezővásárhely. Szabó Lajos elnök-vezérigazgató április 15-én reggel Skype-on beszélte meg a tennivalókat közvetlen munkatársaival, annak ellenére is, hogy ugyanabban az épületben voltak mindannyian. A fertőzés miatt kerülték az egy légtérben való tartózkodást. |
– Ma reggel nagyon megijedtem, mert az egyik kollégám azzal fogadott az irodában, hogy a tehenészetben dolgozó munkatársaink egyike rosszul lett. Nagy megkönnyebbülésünkre „csak” a szívével volt baj, nem a koronavírust kapta el. Ilyen helyzetben folyton reszketünk, nemcsak magunkért, hanem valamennyi emberért. Az a legnehezebb, hogy nem tudjuk, meddig marad ez a mostani állapot. A legújabb információk alapján azt tudom mondani, hogy ebben az évben együtt kell élnünk a koronavírussal, és már abban is biztos vagyok, hogy idén nem tartunk kalászosgabona-bemutatót.
Régen volt annyira ígéretes és szép a búza, mint ezen a tavaszon. Ezúttal gyönyörűen bokrosodott, már márciusban nem lehetett belátni a sorok közé. Tavaly még aratáskor is nyitva voltak a sorok, de most már a sarjú növedékek is olyan erősek, mint a búza vezérszála.
Errefelé az aszály sanyargat bennünket. Legutóbb április 14-én kaptunk 3 millimétert – amit a szél azonnal el is fújt. Már kellett gyomirtózni a búzaállományban, és a gombaölő szeres kezelés első fázisának nagy részén is túl vagyunk.
Vetőmag-előállítási céllal 200 hektáron termesztünk tritikálét. Nálunk nagy tétel az úgynevezett őszi takarmánykeverék előállítása, a tehenészetnek ad takarmányt. Tritikálét, rozsot, azonkívül pillangósokat vetünk, amit április 20. után szoktunk betakarítani. Ezt követően még vetünk ugyanerre a helyre másodvetésben silókukoricát és silócirkot. Szemes kukoricát 600–650 hektáron, szemes cirkot 250 hektáron termesztünk. A termést magunk takarmányozzuk fel, mert kell a baromfinak és a tejelő szarvasmarhának. Ráfanyalodtunk a cirokra az egyre gyakoribb aszály miatt, azután derült ki róla, hogy kevésbé toxikus a tejelő szarvasmarha számára. Jobb a beltartalma, és a fehérjetartalma felülmúlja a kukoricáét. Ennek a vetéséhez is hozzákezdtünk, még húsvét előtt, szerdán.
Április 15-én reggelre -2 Celsius-fokot mértünk, az egy kicsit megriasztott bennünket. Cukorrépából fajtakísérletet állítottunk be, azt elvetettük, és már ki is kelt. Zöldborsónak 200 hektáron termelünk vetőmagot, ez is kikelt, talán nem okozott benne túl nagy kárt az éjjeli fagy. Emellett még
100 hektár új vetésű lucerna miatt aggódtunk, mert már az is szépen kikelt. Napraforgóból 680 hektáron nagy olajsavtartalmú hibrideket termesztünk, annak a vetését húsvét előtt befejeztük. Ide tartozik még, hogy termesztünk 100 hektáron fővetésű silókukoricát és silócirkot is, valamint foglalkozunk 70 hektáron őszi káposztarepcével.
Évente közel 8 millió liter tejet állítunk elő, amit teljes egészében Szegedre szállítunk, a Sole-Mizónak. Tudjuk, hogy a korábbi direkt tejexport most bennragadt, de azt kell mondjam, hogy mi nem aggódunk emiatt, mert az egész válság alatt a Sole-Mizo bizonyult a legkorrektebb partnernek mindenki közül. Ez a cég nem csökkentette az átvételi árát, sőt némileg emelte. A megtermelt tejet ők szállítják el, megtartva az ide vonatkozó regulákat is.
A többi ágazatról már nem mondhatok ilyen elismerő szavakat, főleg nem a brojlercsirkéről. Rotációnként 120 ezer csibét állítunk be, és általában évi hat rotáció fut végig. Bár amikor rossz a piaca, egy rotációt kihagyunk.
– Idén, amikor kitört a felvásárlási láz márciusban, kilónként 267 forintra kötött szerződést velünk a feldolgozó. Ám amikor 1 hét múlva vittük a jószágot, akkor már csupán 230 forintot akartak adni, azt is kármentés címén! Elképzelhető, hogy mit éreztünk mi, gazdák ebben a helyzetben, amikor azt hallottuk, hogy Pesten már közel 3 ezer forintért tették ki eladásra a csirkemellet. Az önköltség is kedvezőtlenül alakult, mert az árak egyre inkább fölfelé kúsztak, ami főleg az euró-forint árfolyam alakulásának köszönhető. Ugye import a szója, a szarvasmarhánál a sperma, amellett minden behozott inputanyag ára szinte az egekbe szökött. Ugyanakkor az eladási árak abban a pillanatban zuhanni kezdtek, amint a felvásárlási láz véget ért.
Húsvét előtt 55 bárányt adtunk el, darabonként 20–25 kilogrammos testtömeggel, az értékesítési ár 826 forintot tett ki kilogrammonként.
Cégcsoportunk holdingként működik, ide tartozik három kft. is. Azonkívül integrációban 30 gazdával működünk együtt. A Hódagro Zrt. éves árbevétele 3–3,5 milliárd forint, és 130-an dolgozunk a vállalkozásban. Amikor kihirdették a rendkívüli állapotot, az irodai dolgozókat hazaküldtük. Nagyot változott a világ: a vállalkozásnál az informatikus lépett elő a vezérigazgató utáni legfontosabb helyre. Neki kellett megteremtenie az otthoni munkához a feltételeket a könyvelőknek, a bérszámfejtőknek és a földügyekkel foglalkozóknak. A vezetők közül a 60 év felettiek otthonról dolgoznak. Skype-on mindent megbeszélünk, hogy mindenki tisztában legyen a vállalkozásunk helyzetével. Zárszámadás előtt vagyunk, valamilyen formában azt is el kell fogadtatni hivatalosan. A könyvvizsgáló tájékoztatása szerint a zrt.-nél az igazgatóság fogadja el a beszámolót, a kft.-knél ez az ügyvezetésre hárul. Érdekes, hogy amikor komollyá vált a helyzet, akkor az embereink fegyelmezettebben és jobban kezdtek el dolgozni. Nem tervezünk, és reméljük, nem is válik szükségessé elbocsátás.
Lassan érződik azoknak az intézkedéseknek a hatása, amiket a mezőgazdaság érdekében hoztak. Oda kéne figyelni, mert a mostani helyzetben nagyon sokan csalnak. Jó volna, ha a kalandorokat versenyhivatali ellenőrzésekkel kizárnák.
Gond, hogy növényvédő szerekhez rettentő nehezen jutunk hozzá, és néhány traktornál egyáltalán nem látunk esélyt bizonyos alkatrészek megvásárlására. Fertőtlenítőszerhez iszonyatos áron és rendkívül nehezen jutunk hozzá. Amikor a MOL elkezdte a gyártását, 1 hétre ígérték a szállítást. Mi azóta is csak várunk rá. A hangulat két szélsőség között ingadozik. Az egyik mindent nagyon komolyan vesz, a másik mindent elbagatellizál. Szomorú, hogy még értelmes és tanult szakemberek is csak legyintettek. Sajnos mára számukra is kiderült, hogy ezzel a betegséggel nem szabad játszadozni.
|
Hajdúböszörményi Béke Mezőgazdasági Kft. Bodnár Lajos ügyvezető április 15-én nyugodtabb és elégedettebb a kötelező BCG-oltásról kapott híreknek köszönhetően. Még nincs teljes biztonság felőle, de a számok azt mutatják, hogy ahol kötelező volt, ott lényegesen kisebb az elhalálozás. |
– Amikor a karantént kihirdették, mi is meghoztuk a különböző óvintézkedéseket. Nálunk összesen 240 ember dolgozik, tehát nagy cég vagyunk. A koronavírus-fenyegetettség árnyékában is dolgozni kell a földeken, etetni és gondozni az állatokat, enélkül nem tartható fenn az élet. A gazdaságban megpróbáltunk beszerezni tesztet, de ez lehetetlennek bizonyult. Úgy gondoltuk, hogy minden dolgozónkon elvégezzük a gyorstesztet, mert az őket is megnyugtathatja, baj esetén pedig tudtak volna intézkedni a vezetők, hogy lokalizálják az esetleges fertőzést. Mindezt csak feltételes módban mondhatom el, mert teszthez égen-földön nem jutottunk hozzá. Így egyelőre senkiről nem derült ki, hogy fertőzött volna, netán tünet nélküli vírushordozóként járkálna közöttünk. Viszont senki nem mutat tünetet.
Az éjjel -1 Celsius-fokot mértünk április 15-én reggelre, de nem emiatt izgulunk. A két héttel ezelőtti -7–8 fokos fagy hatása viszont már látható néhány növényen, például rozson, árpán és búzán. Ugyanis a tél vége igen meleg volt, a növénykékben megindult a nedvkeringés. Amikor erre jött a fagy, az nem múlt el nyomtalanul. A búza hótakaró alatt akár -20 Celsius-fokot is elbír, de akkor még nyugalmi állapotban van, és nem kezdődött el a fotoszintézis. A legnagyobb gond a takarmányrozsunk körül alakult ki, amiből a tejelő tehenészet számára szoktunk szenázst készíteni. Még nem tudjuk, mekkora kárt tett benne a fagy. Kérdéses, hogy mennyire tud megújulni a rozs, és hogy mennyiben változik emiatt a beltartalma, a minősége. De ezzel nincs vége, mert a hideg miatt késedelmet szenved a rozs betakarítása, márpedig azután azonnal vetőágyat kell csinálni az utána jövő másodvetésnek.
Az őszi búzán azt látjuk, hogy a fagy következtében kicsit színt váltott. Egyelőre csak feltételezzük, hogy ez kihat a betakarításkori mennyiségre. Mivel mi 450 integrálttal dolgozunk együtt, az ő igényeikre is oda kell figyelni, és célszerű idejében tájékoztatni őket a legkisebb anomáliáról is. Jó ideje mindig mindent előre elmondunk nekik, mert akkor belátóbbak. Ha nem ezt tesszük, és valami baj van a mérleg körül, rögtön összeesküvés-elméletek kapnak lábra. A fagy tehát odacsapott egy kicsit a rozsnak, az árpának, a búzának és a repcének, de az 1 éve telepített füvön is érzékelhető a kedvezőtlen hatása.
A kukorica vetése nálunk április 20-án kezdődik és május 5-ig tart. Hozzáteszem, hogy már mostanra is elvetettünk valamennyi kukoricát, a napraforgóval pedig teljes egészében végeztünk húsvét előtt.
Ahol kellett, idejében megtörtént a tavaszi fejtrágyázás, a gyomirtás. Sajnos a legtöbb anyag importból származik, ezért a forint árfolyamának gyengülése érzékenyen érint bennünket. Most kaptam egy levelet az egyik gyógyszeres cégtől, amiben azt írják, 8-10 százalékos áremelésre gondoltak – anno. De nem most, mert a drága euró miatt legalább 15-20 százalékos árdrágítást látnak elfogadhatónak. Teszik ezt akkor, amikor bármelyik termény tőzsdei ára inkább csökkent az 1 évvel ezelőttihez képest, mint növekedett!
Azonkívül gond, hogy a piacon egyáltalán nincs vásárlóerő. Ez is ármérsékelő hatású, és emiatt a várható nyereség is minimalizálódik. Ebben a helyzetben mutatkozik meg a biztos piac előnye. Aki előrelátó, az úgy is szerződik. De aki csak veteget és termelget, annak ilyenkor nagy a gondja. Nálunk az integráció résztvevői nyugodtak lehetnek, mert az ő terményeiket is mi értékesítjük, és már most ki tudom jelenteni, hogy 2020 őszén a cégünk fölvásárol szemes kukoricát.
A laktációs fejési átlag 10 900 kilogramm, de mi inkább arra figyelünk, hogy a jelenlegi genetikai állománnyal milyen termelési plafon mellett lehet maximális gazdaságosságot elérni. A tejpiac is átrendeződött, mert lényegesen kevesebbet exportálunk direktben, ugyanakkor az import is határozottan csökkent. Ez pedig azt jelenti, hogy több hazai tejtermék jobban és könnyebben juthat el a fogyasztóinkhoz. A legnagyobb igényhez képest a tej ára átmenetileg csökkent, ezért mi a selejt teheneket eladjuk, és az ő helyükre állítunk be új, nagy teljesítményű, előhasi üszőket, olyanokat, amelyektől genetikailag is többet várhatunk. Hosszú ideje azt tapasztaljuk, hogy csak azok a tehenek termelnek gazdaságosan, amelyek több laktáción keresztül adnak tejet. A tehén a 3-4. laktációjában képes a legnagyobb teljesítményre, ezért arra kell törekedni, hogy elérjük a három laktációt, szemben a jelenlegi 2,5 laktációnkkal.
A sertésnél fajtaváltást hajtottunk végre. A francia Choice fajtának szavaztunk bizalmat, és most 1150 kocát tartunk. Ezt szeretnénk növelni, elérni az 1200 kocát, mert ez egy nagyon szapora és hízékony fajta. Amíg mások általában 7 hónapra hizlalnak meg egy sertést, addig ez nálunk már 4 hónapos korban képes 105 kg-ra, és 5 hónapra 110-120 kg-ot mutat. Egyelőre úgy vagyunk vele, hogy mi is csak tanuljuk ezt a fajtát. Igyekszünk minden részletét megismerni és az igényeit tökéletesen kielégíteni.
A koronavírus-karantén kihirdetése óta a gazdaságban nincs ügyfélforgalom. Az irodisták otthon dolgoznak. Ugyanez a helyzet a főkönyvelővel, a helyettesével és a földügyek felelősével. A pénztárt csak délelőtt tartjuk nyitva, és akkor is tüzetesen megnézzük, hogy ki akar hozzánk bejönni. Az ügyfélforgalomban szigorúan járunk el, csak az teheti be a lábát, akinek feltétlenül indokolt. A fertőtlenítést saját ózongenerátorunkkal oldjuk meg. Ez jól működik, de külön hangsúlyt és nagy figyelmet szentelünk a lábfertőtlenítésnek, a bejövő szállítóeszközök kerekének és oldalának fertőzésmentes voltára.
Közeleg a zárszámadás, és a mi szolgálati szabályzatunk lehetővé teszi az írásbeli szavazást. A halaszthatatlan megbeszéléseket a vezetőkkel olyan nagyméretű teremben tartjuk, ahol kellő távolságra tudnak leülni egymástól a résztvevők. Ahol csak lehet, mindenkit hazaküldünk, hogy otthon dolgozzanak. Elbocsátani senkit nem akarunk, sőt, néhány embert föl is vettünk a szarvasmarha-ágazatba.
Az ágazatnak jót tett a hitelek meghirdetett prolongálása, 2020-ban ez nagy segítség. Ugyanilyen jó véleménnyel vagyok a kamatcsökkentésről és azokról az intézkedésekről, amelyek a működés megkönnyítését szolgálják. Konkrétan arra gondolok, hogy most eggyel alacsonyabb szinten lehet dönteni, a taggyűlés helyett jogosult lett rá az ügyvezetés. A mérleget május 31-ig kell beadni a cégbírósághoz, ennek a határidejét is meghosszabbították. Nálunk lehetséges az írásbeli szavazat, de tisztában vagyunk vele, hogyha véget ér a koronavírus-járvány, akkor 90 napon belül taggyűlési határozattal kell megerősíteni a korábbi döntéseket.
– Mi 1160 hektáron gazdálkodunk, amiből 160 hektár gyep, 1000 hektár szántó. Termesztünk 120–150 hektáron repcét, mégpedig takarmányrozs előveteményeként. Ebből szenázst készítünk a szarvasmarha-állományunk számára. Április 14-én kezdtük el vágni a takarmányrozst, és olyan viharos szél kísérte a napsütést, hogy a rend gyorsan száradt. A lekaszálás után 3 órával a szárazanya-tartalom 30 százalék fölé ugrott. A rozs fenológiája szerint a kalászka ilyenkor 4–8 centiméteres állapotban hasban van. Sajnos elég heterogén az állomány. Ebben az évben összesen 66 milliméter csapadékot kaptunk. Azon belül március 1-jétől április 15-ig összesen 10 millimétert, azt is hatszorra. A rozs két hete megállt a fejlődésben, így kétségessé vált mind a hozama, mind a minősége. Őszi takarmányborsót 110 hektáron termesztünk. A sertések számára ez fehérjehordozó, szóját és kukoricát lehet vele helyettesíteni. Ebben az évben silókukorica következik utána másodvetésben. Őszi kalászosból 450–600 hektárt szoktunk vetni, főként azért, mert a sertéseknek kell az abrak. Azonkívül a mélyalmos tartású szarvasmarhákhoz szükségünk van a szalmára. Mi nem is tudunk elegendőt termelni. De az általunk integráltakkal úgynevezett trágya-szalma csereakcióban beszerezzük. Nálunk elkel a trágya, a mi réti talajainkon egyre nehezebb a gazdálkodás nélküle. Termesztünk amellett kukoricát, lucernát és szóját. Utóbbit főleg az integráció miatt. A vetéseket április 8-án kezdtük a kukoricával. Közben lehűlt ugyan az idő, de mi mindig ügyelünk arra, hogy jó osztályozottságú vetőmagot szerezzünk be. Ez most is sikerült, a KITE Zrt.-től. Egyébként valamennyi inputanyagot idejében meg tudtuk vásárolni, vagy amit nem, azt a forgalmazók a karantén alatt is kiszállították a saját raktáraikból. Mivel az általunk integráltaknak is mi vesszük meg az inputanyagokat, mindig igyekszünk idejében lépni, mert több száz millió forintról van szó. A partnereink is szeretik látni, hogy az anyag megvan, és amit ma rendelnek, azt már vihetik is. Az állattenyésztésen belül meghatározó a 700 millió forintos árbevételű 600 tejelő tehén és a szaporulatuk. Tavaly 7 millió liter tejet értékesítettünk. A 305 napra eső laktációs teljesítményünk meghaladja a 12 ezer kilogrammot, amivel a hazai ranglistán az 1–6. helyen szerepelünk. A tehenek napi tápanyagigénye ilyen termelés mellett 27–29 kilogramm szárazanyag. Ezért szilázsból 8000–8500 tonnát készítünk évente. Rozsból a 110–150 hektáron átlagosan 12–14 tonna a betakarított termés. A lucernát jó évben négyszer-ötször kaszáljuk. Tavaly kétszer mentünk rá, de csak az elsőnek volt mérhető növedéke. Lucernaszenázsból az igény 400–600 tonna, de tavaly csupán 300 tonnát sikerült készíteni. Ami a takarmányszükségletünkből hiányzik, azt az integrációból szerezzük be. Árpából 1,5–2 hónap pihentetéssel összesen 1800–1900 tonnát tartalékolunk. A sertés és a szarvasmarha együttes búzaigénye 1500–2000 tonna. A kukoricát részben nedvesen, részben szárítva tároljuk, összesen 2400–2800 tonnát. Új telephelyen működik a sertéságazatunk, amit teljes vírusmentesítés mellett tartunk. Ez most fordul majd „termőre”. A 850 kocától 20–21 ezer hízósertést értékesítünk ebben az évben, azon felül pedig piacra dobunk 4 ezer malacot is. A fialási átlag 14, a választási átlag 13 feletti, és a kocaforgónk eléri a 2,5-et. Mi 27 napra választunk, és utána 1–2 napon belül megtörténik az újravemhesítés. Gazdaságunkban 85 ember dolgozik. A karantén elrendelésekor első lépésben a nyugdíjas takarítónőket és az őrszolgálatot ellátókat küldtük haza. Természetesen megegyeztünk, hogyha a helyzet lehetővé teszi, akkor jönnek vissza dolgozni. A többi dolgozónknál a pihenőidőt igyekszünk úgy kiadni, hogy minél kevesebb időt töltsenek a telephelyen. Ugyanez érvényes a vezetésre, a magtárra és az irodára. A munka nem állhat meg, bár korlátozásokat életbe léptettünk. Az irodai csapatot is kettéosztottuk. Be kell látni, hogy az állattenyésztésben a munkaszervezés miatt az izoláció csak utópia lehet. De nem magunk miatt látom a legnagyobb gondot, hanem a feldolgozók miatt aggódom. Aki csak tehet érte, az figyeljen oda, hogy ezeknek a cégeknek megmaradjon a likviditása, legyen elég forgóeszközük. A logisztikát és a szállításokat mindenképpen fenn kell tartani legalább a mostani formában, nemcsak a belföldit, hanem a külföldit is értve ez alatt. A könnyített karanténrendszer egyelőre működik. Jó lenne, ha nálunk is megvalósulna néhány ágazatban az előre fizetés, úgy, mint Nyugat-Európában a tejnél és a cukorrépa-feldolgozásnál. Érzékelek mindenkiben egy kis természetes félelmet, de nálunk 45 év alatt van az átlagéletkor, tehát még fiatalok vagyunk, és így kevésbé veszélyeztetettek. |
További híreket „koronavírus” témakörben, ide kattintva olvashat tematikus oldalunkon.
