A tudósok selyemből és a kagylók kemény héjából származó kitozánból porózus, mikroszerkezetű színes szálakat állítottak elő, úgynevezett fagyasztva-sodrással. A pórusokat a hő tárolására és későbbi felszabadítására képes fázisváltó polimerrel, polietilén-glikollal (PEG) töltötték meg. A fonalat poli-dimetil-sziloxánnal vonták be, hogy a folyékony PEG ne szivároghasson ki. Az így kapott szálak erősek, hajlékonyak és víztaszítóak.
Amikor az ilyen szálakból szőtt kesztyűt viselő tesztalanyok forró, 50 oC-os kamrába helyezték a kezüket, a szilárd PEG abszorbeálta a környezet hőjét, és amikor folyadékká olvadt, lehűtötte az alanyok kezét.
Hidegebb, 10 oC-os kamrában a PEG megszilárdult, eközben hőt adott le, felmelegítve az alanyok bőrét. Az anyag szövése a textiliparban bevett eljárásokkal kompatibilis, és a kutatók elképzelhetőnek tartják a tömegtermelését.
