Itt különböző keresztezésekkel „átformálták”, többek között minorka és plymuth rock fajtákkal. Ennek következtében jött létre a német langshan, amely tollatlan lábú, és elegánsabb hát- és farokvonallal rendelkezik. Kisebb létszámban, de továbbra is tenyésztik az eredeti croad langshanokat, tenyésztésük fellendülőben van úgy a nagytestű, mint a törpe változatáénál a fajta számos jó tulajdonsága miatt (nagyon jó tojáshozam, nagy ellenálló képesség betegségekkel szemben).
A hosszú, enyhén ívelt és nem sűrűn tollazott nyakrész előtt a hátvonal meredeken és egyenletesen emelkedik a nyereg fölé a farokrészbe, anélkül, hogy törés vagy szög megszakítaná. A kakas farka széles sarló- és fedőtollakból áll, amelyek a kormánytollakat beborítják. A szárnyaknak szorosan a testhez kell simulniuk, és a végük semmiképpen nem lóghat. A terjedelmes has tollazata pehelytollakban gazdag, ez különösen a tojóra jellemző. A langshan nagyon magas állású, a comb teljesen tollas, a csüd hosszú és nem durva csontú. A fej jellegzetességei a kis koponya, az álló taraj a tojóknál is, finomszerkezetű állebenyek keskeny, vékony, piros, de nem nagyon hosszú füllebenyekkel, erős, de mégsem túlságosan hosszú csőr és feketésbarna szemek (a fehérnél még megengedett a piros szemszín).
Új színváltozatok várhatók
Tenyésztési cél továbbra is a korai érés, az időjárással szembeni ellenálló képesség növelése, és a már most is nagyon jó haszontulajdonságok, azaz a tojáshozam és hústermelés fokozása. A német langshan egyesíti magában a tekintélyes nagyságot és súlyt, melyhez nagy mozgékonyság és élénk temperamentum társul. Erőteljes testalkata az időjárás viszontagságaival szemben is jó védelmet nyújt.
A langshant eredetileg csak néhány színben – feketében, fehérben és kékszegélyesben – tenyésztették, de ma már sávozott is létezik, és valószínűleg további színek, színváltozatok kinemesítése is folyamatban van.
Súlyukat elnézve érthető, hogy nem jó repülők, így a területük körüli kerítésnek nem kell magasnak lennie. A csoporton belül az állatok egymással szemben béketűrőek, így ritkán adódnak problémák. Természetüknél fogva elég nyugodtak, kis türelemmel és odafigyeléssel hamar szelídíthetőek. Ez fontos fajtatulajdonság, hiszen magas testtartásuk bemutatása a kiállítások előtt mindig egy kis gyakorlásra szorul. Ugyanis a kifutóban oly szép, meredek tartású madarak a sokféle ismeretlen inger hatására a kiállításokon gyakran összehúzzák magukat, és szárnyaikat leeresztik. A gyakorlott tenyésztők ezt úgy játsszák ki, hogy a madarakat hozzászoktatják, hogy tűrjék a kézbevételt, a kiállítási ketrecet, és azt is, hogy gazdájuk tollaikat rendezgesse. Elég ezt párszor elpróbálni, a madarak ráéreznek a „trükkre”, és már a legkisebb érintésre is felveszik a fajtára jellemző testtartást.
A német törpe langshan
Ezeknek a kedves, kisméretű baromfiknak kinemesítése 1902 és 1910 között Németországban kezdődött, amikor is a nagytestű langshanokat törpe kokinnal, bantammal, ezüstnyakú parlagi törpetyúkkal keresztezték. Később ebbe a munkába bevonták még a nyírfaszínű modern angol viadort is, amelytől a törpe langshan a magas láb- és combállását kapta. Több színben is tenyésztik, de a leggyakoribb a fekete és a fehér. Léteznek még nyírfaszínűek, karvalyszínűek, vörösek, sávozottak, és az időközben megjelent kék-narancssárga színű változat. Valószínű, hogy ez a skála tovább fog bővülni.
Tenyésztésük inkább küllemi szempontok miatt ajánlható – gazdasági tulajdonságaik nem kiemelkedőek: a kakas 1, a tojó 0,9 kg, tojástermelésük kb. 130 darab évente, kotlásra nem hajlamosak. Testméretüktől eltekintve külső tulajdonságaik lényegében megegyeznek a nagytestű változatáéval. Ugyanez vonatkozik a törpe croad langshanokra is, amely csak a két elismert színben, a fekete és fehér változatban elfogadott. Magyar tenyésztők portáin, így kiállításokon is ritkán láthatóak.
