A dolgozó méhek fejlődéséhez 21 napra van szükség, ezalatt az időszak alatt a petéből, álca, majd abból báb lesz, hogy a folyamat végén a viasszal lefedett és védett fiasításból kirágja magát egy dolgozó méh. A méhanyának mindehhez rövidebb időre, 16 napra van szüksége. A méhherének ezzel szemben hosszabb időre 24-25 napra.
A folyamat részletei is érdekesek.
Amint egy dolgozó petéjét – amennyiben van méhanya a családban, ez ritkán fordul csak elő – megtalálják a sejtekben, a “rendőrök”, azonnal felfalják. Ezzel biztosítják, hogy ne álanyától származó hereméhek fejlődjenek a fiasításban. De ezzel az anya génállományának megőrzését is segítik.
Egy petét rizs-nagyságúnak szoktunk jellemezni, de a peték vagyis a méhanya tojásai valójában kisebbek: 1,2-1,8 mm hosszúak illetve 0,4 mm szélesek és 0,12-0,22 mg súlyúak.
A méhek családjában a pete mérete fordítottan arányos a lerakott peték számával. Tehát a legtöbb fadongó nagy petét rak le, néhányuknál ez félujjnyi is lehet, de csak tízet rak le egész életében. Míg a házi méhek napi 2000 petét is lerakhatnak naponta.
A pete puha és egy rugalmas héj burkolja. A petében a megtermékenyített ovum található, melyet a „tojássárgája” vesz körül. A petesejt differenciálódása beindul és lassan kialakul az embrió. A folyamat alatt a pete görbülni kezd és végül oldalra fordul. A méhészek ebből tudják megállapítani, hogy egy pete friss vagy már három esetleg több napos. Persze a pete fekvéséből nem lehet százszázalékosan megállapítani ezt, hiszen már a lerakásnál is elfeküdhet vagy a keret rázása során más pozíciót vehet fel. Az álca kikelése előtt a „tojáshéj” áttetsző lesz és a trachea hálózat fehér vonalkái láthatóvá válnak.
Az álca kikelése általában három nap múlva zajlik le, de a magzat fejlődése a petében hőmérséklettől függően 48 és 144 óra között mozog. A kelés során a pete elveszti eredeti súlyának 30%-át. Az újonnan kikelt álcát ezután a méhek folyamatosan etetik a bábozódásig.
