Egyre divatosabb a fűzfa-építészet. A fűzfafélék nagy előnye, hogy hosszú egyenes hajtásokat hoznak, melyek a több métert is elérhetik éves növekményben. E vesszők rugalmasak, leültetve és összefonva meggyökereztethetők, kilombosodás után pedig kerítéssé, vagy árnyat adó kerti építménnyé válnak ezek az ágfonatok… Az építkezésnek kreativitásunk adhat lendületet, hiszen készíthetünk gépkocsi beállót, kerti térrácsot, kutyaházat, kerítést, kerti padot vagy árnyékolót is ilyen módon.
Fűzfélék hazánkban
A fehér fűz (Salix alba) a Magyarországon elterjedt fűzfajok közül a legnagyobbra növő, talajra, időjárásra igénytelen, vízigénye azonban az egyik legmagasabb a füzek között. Egyik legjobb alapanyag, ha építkezni szeretnénk belőle.
A kecskefűz (Salix caprea) jól tűri a szélsőséges viszonyokat, enyhébb szárazságot, homokos, köves talajt is elvisel. A magasabb fűzfajok közé tartozik, de vesszői könnyebben elpattannak, nehezebb megtalálni a megmunkálásra alkalmas időszakát. A kosárfűz (Salix viminalis) alacsonyabb, bokortermetű, az agyagos, vályogos talajt kedveli. Előbbiek mellett alkalmas lehet még fűzépítésre a kevésbé gyakori fűzfajok közül a serevényfűz (Salix rosmarinifolia), a mandulalevelű fűz (Salix triandra), a babérfűz (Salix pentandra) és a rekettyefűz (Salix cinerea) is.
Hogyan készüljön a fűzépület?
Először a földre vázoljuk fel fűzfasátor alapját, majd ássunk annyi 80 cm mély gödröt, ahány tartóoszlopot szeretnénk. Az építéshez válasszunk 1-4 cm vastag, 3-6 m hosszú fűzvesszőket, és készítsük el a tartóoszlopokhoz szükséges kötegeket. Tisztítsuk meg az ágakat, majd fogjuk őket össze. A kötegbe addig tűzködjük a vesszőket, amíg a megfelelő vastagság ki nem alakul: a hosszabb kötegek (8-12 m) átmérője a talpazatnál legalább 25 cm legyen, a vége felé szűkölő keresztmetszettel. Miután kialakult az oszlop, drótozzuk össze 60-80 cm-enként, ügyelve arra, hogy ne sértsük meg a vesszők kérgét.
Így kevesebb fűzvesszőt kell felhasználnunk, és a stabilan álló vasszerkezet is rejtett lesz. Az ültető gödröket a kötegek behelyezése előtt locsoljuk be. Ha megszikkadtak, a felállított oszlopok tövét ássuk a helyükre, és locsoljuk be még egyszer. Figyeljünk arra, hogy a tömörítés megfelelő legyen, mert a köteg könnyen kidőlhet a helyéről. A tömörítés a gyökeresedés miatt is fontos, hiszen csak akkor fog jól gyökeresedni a fűz, ha a nedves föld érintkezik a vesszőkkel. A terveknek megfelelően kössük össze az oszlopokat dróttal vagy erős kötéllel a megfelelő pontokon.
Oldalfalak, tetőzet kialakítására a tartókötegek közeit fiatal vesszőkkel fonhatjuk be. Erre számos fonásmintát találunk a szakirodalomban, a lényeg, hogy az oldalfalul szolgáló vesszőket is tegyük a földbe, hogy meggyökeresedjenek, a vessző kinti részét pedig fonjuk be az oszlopok közé. Építéskor ezeket nem árt kötni, vagy drótozni, bár egy-két év elteltével a kötések már szükségtelenné válnak, mert a vastagodó vesszők egymásnak feszülnek, és nem mozdulnak el többet. A fűzépítményt rendszeresen gondozzuk, minden évben (metszeni, kötözni kell), hogy alakja megmaradjon.
A fűzépítés az építészet egyik legősibb formája. Napjainkban megint kezdik felfedezni ezt a hagyományos, természet közeli építési módot természetessége és olcsó kivitelezhetősége miatt. Az alapanyagul szolgáló vesszőket bármelyik folyó árterén élő fűzfákról leszedhetjük, egyedül a szállítással lehet gondunk, ha messzire kell vinni a hosszú vesszőket.
A fűzvesszőket ideális esetben lombhullás után, vagy a tavaszi lombfakadás előtt szedjük. Vesszővágás előtt nézzük meg, mennyire merevek a hajtások, mert ha hajlításkor elpattannak, akkor az nem jó építésre. Nyáron is van esély a fűzvesszők meggyökereztetésére, ekkor a leveleket húzzuk le a vesszőkről, és bőven öntözzük majd az építményünket. Hamar meggyökeresednek a vesszők és az alvórügyekből kihajtanak.
youtube://v/PT6h6NYfz_cA fűzvessző építési alapanyagként való alkalmazása elsősorban a fűz kiváló gyökeresedési hajlamával magyarázható. A levágott fűzvessző erős, hajlékony, könnyen formázható és rendkívül életképes. Ha víz-, és fényigényét kielégítjük, szinte bármilyen körülmények között képes megeredni és növekedni.
A metszést jól tűri, sőt, ezáltal gyorsabb és dúsabb növekedésre késztethetjük. A begyökeresedett vesszők idővel egyre stabilabbak lesznek, és vastagodnak is, így a fűz alkalmas önhordó, önálló növekedésre képes, önmagától fejlődő, élő szerkezetek létrehozására. Ültetéskor még a levéltelen, csupasz vázszerkezetet látjuk csak, egy év múlva ez a szerkezet kilombosodik, és teljesen zárt falat képez.
youtube://v/5sFnTXrU3gw
youtube://v/4T1P5gMsII8
