0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Élő nemzeti kincsünk: a pumi

A kutyák bohócaként is emlegetett magyar terelő pásztorkutyát az alkalmazkodás iskolapéldájaként tartják számon. Hosszú út vezetett a pásztor csizmaszára mellől a modern nagyvárosok forgatagáig, melyet ez a viszonylag kistermetű, csupa szív kutya sikeresen teljesített.

Magyar kutyafajtáink eredetére vonatkozó adatok alapján valószínűsíthető, hogy a Kárpát-medencében található terelőkutyák állományával keveredtek a később bekerült idegen fajták. A gyapjúkereslet növekedése és a finomabb gyapjú iránti igény kielégítése szükségessé tette a hazai rackaállomány mellett a nyugati merinói juhok behozatalát. Az állatokat terelőkutyákkal lábon hajtották hazájukból, ahogyan az máig is szokás. Sok esetben a nyájjal a kutyát is eladták, így keveredett az itt élő pásztorkutyák állománya például a francia terrier típusú terelőkutyákkal, és alakult ki egy vegyes fajtájú állomány, amely alapját képezte a mai fajtáknak. Az évtizedek során a kívánatos tulajdonságok megszilárdultak a hazai állományban is, így az energikus, fáradhatatlan, munkamániás kutyák sikeresek lettek a pásztorok körében.

A pumiról az első pontos leírást az 1815-ben megjelent „Természet História” oldalain olvashatjuk, igaz, Pethe Ferenc publikációjában, még kuvasz néven: „[…] nagyságára ollyanforma, mint egy köjök-farkas; fülei fennállók, szőre valamennyire bolyhos, legalább nem sima, a’ farka kerekedése pedig alólról, bojhos; színe gyakran barnás-fekete, de külömben számtalan, többnyire szennyes-színű[…]”. Amint látjuk, ez a kutya semmiképpen nem lehet kuvasz, mai ismereteink szerint sokkal inkább a pumit ismerhetjük fel a leírásban és a mellékelt rajzban. A pásztorkutyák elnevezése terén sokáig káosz uralkodott, a pumi vagy éppen a mudi név egyszerűen hajtókutyát jelentett.

Dr. Raitsits Emil vezetésével 1914-ben megkezdték a puli dunántúli fajtaváltozatának tekintett pumit a Budapesti Állatkertben elkülöníteni és szelektáltan tenyészteni.

A fajta első tudományos leírását dr. Anghy Csaba Géza készítette 1935-ben, és az időközben elhunyt Raitsits Emil tiszteletére róla nevezte el azt.

A sokoldalú pumi

A pumi karrierje a nyáj mellől indult, hiszen eredeti közegében nem maradhatott volna fenn, ha nem lett volna minden szempontból kiváló képességű kutya. A kistestű pásztorkutyák – rendkívüli alkalmazkodóképességüknek köszönhetően – már a XX. század elején kedvelt társává váltak a városi embernek is. Múltszázad eleji képeken láthatjuk az elegáns pesti kisasszonyokat pumival az oldalukon.

A pumi esetében szerencsésen ötvöződött az intelligencia és a temperamentum. A szőrzet könnyebb kezelhetősége is nagy előnyére válik a fajtának, ez is nagyban segítette népszerűségét.

A mezőgazdasági állattartásban minden területen kiválóan alkalmazható a pumi, hiszen viszonylag kisebb méretét vakmerősége és ügyessége ellensúlyozza.

A hagyományos juhászati munka mellett a kondás, de éppen a gulyás is nagy hasznát veszi ezeknek az örökmozgó, mindenre azonnal reagáló kutyáknak. A „beszédes” jellem a ház körül is hasznos, mivel a pumi tudta nélkül nem történhet semmi a ház körül. A kutya jelzésére figyel a gazda, de a nagytestű őrzőkutyák is. Kiváló dúvadirtó is, a patkányok és más kártevők nagy pusztítója.

A pumit örök, fáradhatatlan tettrekészség jellemzi: munkája során általában szemkontaktusban van gazdájával, lesi, várja a következő feladatot, és azt legjobb tudása szerint igyekszik is végrehajtani. Minthogy a juhász hagyományosan hónapokat töltött kutyájával kettesben a pusztán, így az örökös figyelem, a gazdára fókuszált viselkedés mélyen rögzült a fajtában. Ez az, amit még ma is kitűnően lehet érzékelni a pumi és a gazda kapcsolatában, és ez vezetett oda, hogy a mezőgazdaságban egyre csökkenő igénybevétel ellenére a fajta nem tűnt el, sőt megtalálta helyét a modern ember világában. Olyannyira, hogy egyre inkább terjed, világszerte újabb országokban tűnik fel, népszerűségével mindenhol nagy sikert arat.

Küllem, egészség

Megjelenésére nézve legszembetűnőbb jellegzetessége a felső harmadában előrebicsakló füle, amely egyedi megjelenést kölcsönöz neki. Szőre egyenlő arányban fedő- és aljszőrzetből áll. Színe változatos, a szürke minden árnyalata, a fekete, a fehér és az úgynevezett fakó, amely a mézes-szőkés alapszínből és sötétebb fedőszőrökkel fedett hát, orr, fül, farok részekből tevődik össze, egészen sajátos árnyalatokat képez. Szőrhossza legfeljebb 7-10 cm, jellegzetes „pumi formáját” némi igazítással nagyon könnyű fenntartani. A lenőtt, hosszú szőröket ollóval méretre vágjuk, illetve néhány hetente ajánlatos kikefélni, hogy az elhalt szőrszálakat eltávolítsuk, ezáltal nem ragad össze. Egyébként miután megszárad, öntisztuló a szőre, a sár, kosz kipereg belőle.

Betegségekre nem fogékony, energikus, életteli kutya; magas kort, 15-16 évet is megél különösebb probléma nélkül.

Hogy tenyésztésre alkalmas legyen, két mozgásszervi rendellenesség, a csípőízületi diszplá­zia és a degeneratív mielopátia szűrését végezzük. Ez főleg az állomány hosszú távú megőrzése miatt fontos, de nem jellemző, hogy az ilyen esetekkel komoly probléma legyen a fajtánál.

Tartás

A pumi tartása a többi pásztorkutyához hasonlóan igénytelen, környezetét általában nagyon jól tolerálja. Természetesen a pumi és más, hasonló mozgás- és munkaigényű fajták esetén a lakásban csak akkor lehetséges a tartása, ha a gazda vállalni tudja a felelősséget, hogy a következő tizenöt évben aktív életet tud biztosítani a kutya számára. Kertes házban megfelelően ki tudja elégíteni mozgásigényét, de a foglalkozás iránti éhségét csak a személyes kapcsolat, közös játék során tudja kiélni. Örömét leli a munkában, a gazdával közösen megoldott feladatokban. Napjainkban a terelőversenyek kivételével egyre kevésbé van lehetősége a puminak a valódi terelőmunkára, ezt azonban helyettesíthetjük a legkülönfélébb aktív, ügyességi sportokkal.

Szabadban tartva érdemes olyan helyet készíteni számára, amely egyrészt védi az időjárás viszontagságaitól, másrészt szemmel tudja tartani a területet.

Jó, ha látja a ház bejáratát, mivel ha nem tudja a gazda lépéseit követni, inkább a lábtörlőn alszik, nehogy lemaradjon valamiről.

A fajta jövője

Elsődlegesen mindenképpen a jószág mellett lenne a helye; a fajta fenntartásának nagyon fontos része lenne, ha minél több állattartó, gazdálkodó vállalná, hogy tisztavérű, törzskönyvezett kutyával dolgozzon, hiszen ez csak így biztosítható. A többi magyar kutyafajtával együtt Hungarikum, élő nemzeti örökségünk része, melynek fenntartása a mi felelősségünk. Ahogyan a gazdasági haszonállatok esetében, ugyanúgy a kutyákra is érvényes, hogy csak a regisztrált, Törzskönyvben rögzített egyedek tekinthetők a fajta részének.

Az Elismert Tenyésztő Szervezet keretében az idén már 20 éve fennálló Magyar Pumi Klub körülbelül negyven taggal végez tenyésztői tevékenységét, és még körülbelül 10-15 egyéb szervezethez tartozó, vagy éppen szervezeten kívüli tenyésztő foglalkozik a fajtával.

A Magyar Pumi Klub egész évben szervez programokat, teljesítmény- és küllembírálatokat, tenyésztői szemléket, valamint nyílt napokat a fajta iránt érdeklődők és a szakemberek számára. A regisztrált állomány létszáma egy hosszabb leszálló ág után ismét lassú emelkedésnek indult, ám mindinkább családi és sportkutya szerepbe kerülnek a kutyák. A Magyar Pumi Klub, mint a fajtát gondozó szervezet, fontos feladatának tekinti a pumi eredeti formájának és tulajdonságainak a megőrzését, ehhez viszont megfelelő, vállalkozó szellemű partnerek, gazdák közreműködésére van szükség.

Árkosi József

Pumi mellett nem lehet unatkozni

Zabolátlan tyúkjaim mellé kerestem olyan kutyát, amely segít kordában tartani őket. Ismerősöm ajánlotta a pumit, így vásároltam is egyet egy tenyésztőtől. Ő volt Degesz, aki minden napra tartogatott valamit, amitől egyre jobban csodáltam ezt a kis szőrgombócot. Még a gondolataimat is kitalálta, két lépésnél messzebb sosem távolodott el mellőlem. A tyúkok között is rendet tartott. Aztán jöttek a kiállítások és Degesz ott is helyt állt épp úgy, mint a kutyaiskolában, ahol csodálták a köztünk lévő kapcsolatot. Viszonylag közel lehetőségünk van a terelést is gyakorolni. Degesz lelkesen hajtotta a birkákat, később a munkavizsgát is teljesítette. Lelkes buzgalma nem hagyott alább, hiszen a munka a lételeme.

2017 óta foglalkozom pumi tenyésztéssel hobbi szinten. Kennelnevem a Serteperti, utalva a pumi azon tulajdonságára, hogy folyton ott sertepertél a gazdája körül. Korábban sosem gondoltam arra, hogy tenyésszem a pumit, de az életem mégis így alakult. Mára Degesz lánya és unokái, valamint pár idegen vérvonalú pumi alkotják a csapatunkat. Mindegyikük külön egyéniség, de mégis sok mindenben hasonlítanak egymásra. Számtalanszor meg­nevettetnek, imádnak játszani, muszáj aktívnak lenni mellettük. Párommal szoktuk is mondani, hogy a pumik mellett nem lehet megöregedni. Egy-egy kiadós séta vagy rohangálás után azonban békésen szunyókálnak, akár több órán keresztül is.

A tenyésztésben a legrosszabb az, hogy idővel meg kell válni a kölyköktől. Minden kölyöknek az első két hónapban kialakul a személyisége. Eszerint igyekszem a megfelelő gazdinak adni őket. A pumi kölyök végtelenül aranyos, ám, ha a gazdi nem elég következetes vele, vagy sűrűn ellágyul a szíve, látván a bűnbánó nézést, akkor a kicsi könnyen a fejére nő. A kis testben hatalmas szív és akarat lakik, valamint rettentő okos és intelligens, ezért pontosan tudja, hogy kivel, meddig lehet elmenni. Igazi „csavaros”, magyar észjárása van. De egy megfelelően nevelt pumi tökéletes társa lehet az embernek, aki kiválóan alkalmazkodik gazdái napirendjéhez, szokásaihoz, legyen az a nagyváros forgataga, vagy valahol egy tanyán, egy gazdaságban.

Minden tőlünk származó kölyök életét figyelemmel kísérjük, a gazdikkal kapcsolatban maradunk és mindenben segítünk, ha szükséges. Csodálatos érzés, amikor hónapok múlva találkozunk valamelyik tőlünk származó pumival, mert mindig megismernek és nagyon örülnek nekünk.

A pumi mellett nem lehet unatkozni. Igénylik a törődést, de annyi szeretetet adnak, annyi vidámság van bennük, hogy minden bizonnyal szegényebb lenne az életem nélkülük.

Kassai Gabriella

 

Forrás: Kistermelők Lapja