Back to top

Az EU mézpiacának helyzetértékelése

Az Európai Unió méztermelői évek óta komoly piaci problémákkal küzdenek. Az unió mézpiacán tapasztalt helyzet bemutatásának érdekében az Európai Gazdálkodók és Európai Termelőszövetkezetek (Copa-Cogeca) szervezete levelet írt az Európai Bizottságnak, illetve készített egy akciótervet a mézpiac aggasztó helyzetének orvoslására.

Bevezető

Az Európai Unió a világ második legnagyobb méztermelője és egyben a legnagyobb mézimportőre. Méhészettel az unió valamennyi tagországában foglalkoznak, ezek közül is az élenjáró országok: Románia, Spanyolország, Németország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Franciaország és Görögország.

A méhtartás szervesen összefonódik a vidék életével és e területek fejlődésével.

Az Európai Unióban kb. 650 ezren foglalkoznak méhtartással, méhészkedéssel, akik összesen kb. 18 millió méhcsaládot kezelnek. Az európai méhészek egy részének fontos, nélkülözhetetlen a megélhetéséhez a méhészetből származó bevétel,

ők kb. 10 millió méhcsaládot tartanak.

Gazdasági, környezeti és kulturális szemszögből nézve, ezek a méhcsaládok igen fontos szerepet töltenek be az adott területeken.

A méhtartás egy környezetbarát mezőgazdasági tevékenység, amelyet tökéletes harmóniában lehet gyakorolni a természetes környezettel és az ökoszisztémával, így a méhek beporzó tevékenységének köszönhetően a méhtartás alapvető fontossággal bír az európai mezőgazdaság kertészetére és biodiverzitására.

I. Helyzetértékelés

2018-ban az Európai Unióban a méztermelés elérte a 283 000 tonnát. E mennyiség alapján az EU nem önfenntartó, így belső mézfogyasztásának csaknem 40%-át harmadik országokból kell beszereznie.

Az európai mézpiacon betöltött szerepük szerint, csoportokra lehet osztani a Közösség tagországait.

Ilyen csoportot képeznek például azok az országok, amelyek elsősorban unión belüli kereskedelem részeként értékesítik a megtermelt mézüket (Magyarország, Bulgária és Románia). Egy másik kategóriába tartoznak azok az országok, amelyek ugyan nem exportálják saját termelésüket, viszont mézet vásárolnak egyes uniós országokból és importálnak harmadik országokból, kicsomagolják azt, majd újraexportálják (Németország, Belgium). Végül a harmadik csoportot olyan országok alkotják, amelyek nemcsak saját termelésüket exportálják, hanem ugyancsak csomagolják és újraexportálják az importált mézet (Spanyolország, Portugália és Lengyelország).

Ez, a spekulációnak teret engedve, egy szélsőségesen ingatag mézpiaci helyzetet eredményez.

Az elmúlt 10 év során a lédig méz árának csökkenése egy adott országban minden esetben párosult az adott ország unión belüli mézkereskedelmének növekedésével.

Ez a nagymértékű változás, instabilitás igencsak kedvezőtlen hatást gyakorol a méhészekre.

2019-ben a méztermés mennyisége csökkenő tendenciát mutatott a fő méztermelő és exportáló országokban, elsősorban az EU déli és keleti országaiban, köszönhetően a kedvezőtlen tavaszi körülményeknek és a szárazság következtében kialakult mézhiánynak. Ennek ellenére, ez a termelésben tapasztalható csökkenés nem jelentkezett az árak növekedésében. A piac természetes mechanizmusai, amelyek szerint az árat a kereslet és a kínálat aránya határozza meg, már nem működnek többé. Sőt, a tapasztalat az, hogy a méz felvásárlása is egyre későbbi időpontra tolódik (2-3 hónappal) a fő méztermelési időszakot követően. Ez a méhészeket egy igen nehéz anyagi helyzetbe sodorja (likviditási hiány) és így, a kedvezőtlen mennyiségű termelés ellenére kénytelenek áraikat is csökkenteni. Spanyolországban, például, 2017 júliusa óta a vegyes virágméz árának csökkenését lehet tapasztalni, amely 2019 márciusára elérte a 2,57 EUR/kg árat.

2019 októberében a lédig méz ára, amelyet a magyar méhészek kaptak a vegyes virágmézért 1,60 EUR/kg-ra csökkent, amely Romániában már csak 1,47 EUR/kg volt.

Litvániában a lédig méz ára 1,80 és 2,00 EUR/kg között mozgott 2019 áprilisában. Dániában ez az ár 2,00 EUR/kg volt 2019 szeptemberében.

Azokban az országokban, ahonnan az EU beszerzi, importálja a mézet, a méz ára folyamatosan csökken. 2013 óta az EU évente átlagosan 80 000 tonna mézet importál Kínából, amelynek ára 1,30 EUR/kg és 1,64 EUR/kg között változik. 2019-ben mindez csupán 1,24 EUR/kg volt. 2012 óta az EU 20 000 és 50 000 tonna közötti mézmennyiséget vásárol Ukrajnából, amelynek kilónkénti ára 1,69 és 2,16 EUR között mozgott. 2013 óta az EU 22 000 tonna mézet hozott be Mexikóból. Ennek a méznek a kilónkénti ára 2,53 és 3,24 EUR/kg közé esett.

Az Európai Unió átlagában egy kilogramm méz előállítása kb. 3,90 euróba kerül, de egyes országokban ettől sokkal magasabbak a költségek, például Belgiumban 10 EUR/kg körül alakul.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a virágméz előállítási költségét és a felvásárlási árát a tagországokban, akkor kiderül, hogy 12 tagországban a felvásárlási ár alacsonyabb, mint az előállítási árszint, több ország esetén pedig, éppen akörül alakul, a két érték pont megegyezik (azaz, nincs haszon a virágméz előállításán). Utóbbi országok közé tartozik Magyarország, Szlovákia vagy Spanyolország.

Ami az értékesítési láncot érinti, amint a termelő kipergette a mézet, az legalább még háromszor cserél gazdát, mire eljut magához a fogyasztóhoz, amely folyamatnak a szereplői a csomagolók és a lédig exportőrök is. A méz közvetlen értékesítése egyre nagyobb teret hódít a tagállamokban, azonban még mindig meglehetősen sok méhész függ a hordós értékesítéstől. Számos tagországban a méhészeknek csupán egy felvásárlójuk van, amely meglehetős egyenlőtlenségeket szül az áralku tekintetében.

A harmadik országok nagy mézexportőreivel folyó verseny egy kiélezettebbé válik az európai méhészek számára.

Ez a méztermelés csökkenéséhez és a szakma elhagyásához vezet szerte Európában.

Mindez napjaink európai méhészeti ágazatát sodorja veszélybe. Amennyiben a piaci helyzet nem változik kedvezően, azok az európai méhészek, akik bevételük jelentős részét a méhtartásból nyerik, nem lesznek képesek a szakmát tovább folytatni, amely így - a méhészeken kívül - veszélybe sodorja az EU-ban található és e méhészek által kezelt mintegy 10 millió méhcsalád helyzetét is. Ez súlyosan érintené a vidék bevételi forrásait és a vidékfejlesztést (generációs megújulást), továbbá a megporzást, az ökoszisztémát és a biodiverzitást is.

II. A fő okok

Az elmúlt 20 évben az EU-ban, a legnagyobb visszaesés a francia méhészeti ágazatban volt, pedig mint a képen is látható, méhlegelőből nincs hiány
A legfőbb ok a tarthatatlan versenyhelyzet, amellyel az európai méz szembenéz a növekvő, olcsó, harmadik országbéli importnak köszönhetően. Ez elsősorban Kínát jelenti.

2013 óta a Kínából érkező import mennyisége átlagosan elérte az évenkénti 80 000 tonnát. Kína a méz legfőbb importőre és az EU importpiacának mintegy 50%-át tudhatja magáénak. 2019-ben a Kínából származó méz ára lecsökkent a rendkívül alacsony, 1,24 EUR/kg értékre is.

További problémát jelent, hogy a méz kínai meghatározása eltér az EU-ban elfogadottól.

Az Európai Unióban a méz az a „természetes, édes anyag, amelyet az Apis mellifera (mézelő méh) állít elő növények nektárjából […], amelyet összegyűjtenek, átalakítanak […], dehidratálnak, tárolnak és méhsejtekben érlelnek meg.” Mindez kizár mindenféle emberi beavatkozást a méhek érlelési és dehidratálási folyamatában. A kínai meghatározás szerint viszont a dehidratálási folyamatot nem a méhek végzik, hanem az mesterségesen, aktív dehidratálási folyamat során történik. Ez a módszer felgyorsítja a termelési folyamatot, miközben sokkal költséghatékonyabbá is teszi, viszont az ebből a folyamatból nyert anyag nem más csupán, mint dehidratált és még éretlen nektár. Ez az előállítási módszer semmilyen szempontból sem felel meg az Európai Unióban elfogadott standardoknak.

Becslések szerint a Kínában előállított méz igen nagy százaléka (90%) a Kínában elfogadott meghatározásnak felel csak meg, amelyet aztán így importálnak az EU-ba.

(Azaz Kínából méz megnevezéssel olyan termék érkezik az Európai Unióba, mely a Közösségben nem nevezhető méznek. Egy teljesen más terméket importál az unió és forgalmaz mézként, mint amit saját törvényei által meghatároz! - a Ref.)

Az Ukrajnából származó import méz mennyisége a 2013-as 20 000 tonnáról 2017-re elérte a 47 000 tonnát és a behozatal mennyisége továbbra is állandó. 2019-ben az ukrán méz ára lecsökkent az 1,69 EUR/kg-os szintre.

A további okok

A méz eredetének jelölésére vonatkozó címkézési szabályok európai gyakorlata úgy elégtelen, ahogy van.

Az egynél több EU országból, vagy nem EU országból származó mézkeverékek esetén elégséges feltüntetni, hogy „EU országokból” vagy „nem EU országokból” származó mézről van szó, illetve, hogy „EU és nem-EU országból származó” mézről beszélünk. E probléma orvoslására bizonyos uniós tagországok, mint például Olaszország, Ciprus, Görögország, Spanyolország, Málta, Franciaország és Portugália, olyan szabályozást hozott, miszerint az összes származási országot fel kell tüntetni a címkén. Ez az egyéb méhészeti termékekre is vonatkozik. Számos svéd és német csomagoló és értékesítő ugyanezt a gyakorlatot kívánja folytatni.

A méhészek munkájának értéke a termékpálya többi résztvevőjéhez képest aránytalanul kicsi, szinte jelentéktelen, hiszen csak a mézértékesítés, mint élelmiszerláncnak a legvégén elhelyezkedőket favorizálja. A gazdasági előny eme kihasználása, igazságtalan kereskedelmi árképzéshez vezet.

Az elmúlt években kvázi totális árlenyomást tapasztalhattunk már nemzeti szinten is, mialatt hónapokon át, a nemzetközileg elfogadott átlagár alatt történtek a felvásárlások.

Mindez azt eredményezi, hogy a méhészetek veszteséget termelnek, és így azok túlélése forog kockán. Gyakorlatilag ezt tapasztalhattuk az elmúlt két év során Romániában, Magyarországon és Spanyolországban is.

A klímaváltozásnak közvetlen hatása van a méztermelésre. A hőmérsékletben bekövetkezett változások igencsak nagy hatást gyakorolnak a nektártermelésre, amely kiszámíthatatlan mézhozamot eredményez. Például az akácnak (Olaszország és Magyarország) és a levendulának (Franciaország) – mindkét méznek igen magas a hozzáadott értéke – meglehetősen stabil hozamot tulajdonítanak, viszont az elmúlt években a terméseredmények csökkenése volt tapasztalható (a levendula esetén 2kg/család, az akác esetén, sok helyen csaknem nulla). Ez súlyosan érinti a méhészeket, mivel e két növény az adott területeken a mézbevételük több mint 50%-át teszi ki.

A klímaváltozásnak közvetlen hatása van a piacra is. A kereskedők kevesebb mézet értékesítenek, ha az időjárás melegre fordul. A hosszabb ideig tartó magas hőmérséklet az év során a klímaváltozásnak köszönhetően a méz eladhatóságának időintervallumát csökkenti és ezzel együtt az éves fogyasztási mennyiség is esik.

Egyes országokban kötelező az élelmiszerek beltartalmi összetevőit feltüntetni, mely alapján az „emberi egészségre jó/nem jó” több fokozatú, színskálával jelölt ajánlást tesznek a címkékre.

A színkódrendszeren alapuló egyszerű jelzés a közlekedési lámpák színei szerint működik. Sajnos a méz, a piros kategóriában van (magas cukortartalma miatt). Ahol ez a helyzet, a fő élelmiszergyártó márkák nem reklámozzák a mézet, ami közvetlen hatással van a fogyasztásra. (Folytatjuk)

 

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Mikulásvirág: az eltarthatóság a fő cél

A mikulásvirág az egyik legfontosabb szobanövény, bár sokan kifogásolják tartósságát, és ez mindenképpen rontja a megítélését. A nemesítők hosszú ideje dolgoznak azon, hogy a növények eltarthatóságát növeljék, ez azonban komoly kihívások elé állítja a szakembereket.

Szellemi Tulajdon Hivatala: nemzetgazdasági érdek a magyar borok oltalmazása

Jelentős gazdasági károkat okoznak az Európába beáramló és a világban megtalálható hamis borok, ezért nemzetgazdasági érdek, hogy a hazai termesztők a különböző oltalmakkal meg tudják védeni a minőségi magyar borokat, ebben nyújt segítséget szolgáltatásaival a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) - közölte a hivatal elnöke sajtótájékoztatón, Budapesten.

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat

Elkészült egy érdekes tanulmány az Európai Unió Horizon 2020 elnevezésű kutatás és fejlesztés programjából támogatva, mely a fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlatról szól. 5 ország 6 egyeteme vett részt a munkában, melyet most közreadunk.

Lengyelország: borkereskedelem a koronavírus után

A krakkói vásár szervezői által kezdeményezett Enoexpo Online Konferencia kapcsán összefoglaló készült a rendezvényen elhangzottakból. A vásár szervezőinek célja az volt, hogy a koronavírus által érintett borászati ágazatnak platformot biztosítsanak és egy nemzetközi körképben tekinthessék át az ágazati szakértők a helyzetet, ezzel mintegy előkészítve a novemberi szakvásárt.

Nagyon visszaesett a csehországi turizmus a második negyedévben

A csehországi turisztikai szálláshelyeken a második negyedévben 988 ezer vendég szállt meg, ami éves összehasonlításban 82,9 százalékos csökkenés – közölte a Cseh Statisztikai Hivatal pénteken Prágában.

Változó fogyasztói szokások Ázsiában

Amint várható volt, az ázsiai lakosok koronavírussal kapcsolatos aggodalmaik fogyasztási szokásukra is jelentős hatást gyakorol. Az Innova Market Insight piackutató cég 2020 márciusában végzett felmérése alapján Kínában, Indiában és Indonéziában az egészséggel, a jövedelemmel, az egészségügyi ellátással és a termékek elérhetőségével kapcsolatos aggodalmak állnak a középpontban.

Júliusban kétharmadával nőtt a kínai-európai vasúti teherforgalom

Júliusban az egy évvel korábbihoz képest kétharmadával nőtt a vasúti teherforgalom Kína és Európa között a kínai állami vasúttársaság, a China State Railway Group közleménye szerint.

Mindent helyben - fellendült a házi szörp- és lekvárkészítés

Újra fellendült a házi szörp- és lekvárkészítés. A hobbiból pedig akár mellékjövedelem is képződhet, mert mind nagyobb az érdeklődés a házi készítésű termékek iránt, a családi szükségletet meghaladó fölösleg könnyen értékesíthető.

A varroa atka elleni védekezés 7 pontja

Ahhoz, hogy a méheink legádázabb ellenségével szemben, a varroa atkával csatát nyerjünk és a mézünk tiszta maradjon, az alábbi pontokat kell figyelembe vennünk.

Júliusban is emelkedtek a világpiaci élelmiszerárak

Júliusban már a második egymást követő hónapban emelkedtek a világpiaci élelmiszerárak, főleg a növényi olaj- és zsírfélék, valamint a tejtermékek drágultak.