Azok a fajták, amelyeket genetikailag jó tartósság jellemez, általában dús, nagyméretű gyökérzettel rendelkeznek. Ugyanakkor pontosan a gyökérzet a modern mikulásvirág-fajták egyik gyenge pontja. A gyökérzet rendkívül érzékeny ugyanis a túlzott sótartalomra és a termesztőközeg rossz levegő- és vízháztartására.
Fontos megemlíteni azt is, hogy a termesztési költségek csökkentésére az utóbbi időkben azokat a fajtákat részesítették előnyben, amelyek viszonylag alacsony hőmérsékleten is sikeresen termeszthetők. Viszont lakásaink téli hőmérséklete a termesztéshez ajánlottnál gyakran magasabb, és a fényviszonyok sem épp ideálisak novemberben és decemberben a mikulásvirág számára. Ez a kettősség megnehezíti a mikulásvirág-nemesítők dolgát.
Bár a hagyományos tőzegkeverékek továbbra is gyakoriak, növekszik az igény a csökkentett tőzegtartalmú keverékek iránt, ezért kísérleteznek ezek felhasználásával.
A Geisenheimi Egyetemen a mikulásvirág fényigényével kapcsolatban folytatnak tanulmányokat, amelynek a célja, hogy a növényeket már a termesztés során olyan megvilágításban neveljék, amelyek később majd a lakásban várják őket. A későbbi tartósság szempontjából az sem mindegy, hogy a növényt hol értékesítik.
A csomagolást azonnal leveszik a növényről, majd a megfelelő tőtávolságra helyezik el a cserepeket. Ilyen feltételek mellett a növények akár több hétig is megtartják kiváló minőségüket, noha a cél természetesen a minél gyorsabb értékesítés.