Jelenlét
Videóztak farkaskölyköt a Bükkben, fotóztak medvenyomot a Mátrában, Pásztótól nem messze pedig bocsok kerültek lencsevégre. Nem kell hozzá komoly vadbiológiai ismeret, hogy kikövetkeztessük: nagyragadozóink visszatértek hazánkba.
Alapvetően a medve hazai kipusztulását a 20. század elején könyvelték el, míg a farkasok és a hiúzok eltűnését a század közepére datálták. Később, a ’80-’90-es években elvétve észleltek farkast vagy hiúzt, de csak a 2000-es évektől vált bizonyossá, hogy ez a két faj szaporodik erdeinkben.
Napjainkra hiúzból összesen pár tucatnyi élhet a Börzsönyben, a Mátrában, az Aggteleki-karszton és a Zemplénben.
Éles látásának köszönhetően ez a vadmacskaféle nagyon ritkán kerül szem elé, hamarabb észrevesz minket, mint mi őt. A három nagyragadozónk közül a hiúz volt az egyetlen, amely kis mértékben is, de mindig a hazai fauna részének számított.
Farkasok esetében a szakemberek jelenleg csak két-három szaporodó falkáról tudnak a Bükk-fennsík területén, de a nemzeti parkban összesen legalább hat falka élhet.
A medve ellenben nem szaporodik hazánkban, a felvételeken látható bocsok Szlovákiából tértek át hazánkba anyjukkal, az országhatáron átlógó territóriumuk miatt.
Európa-szerte egyre több a nagyragadozó
A kérdés adja magát, ezek a nagyragadozók miért tértek vissza? A szakemberek véleménye szerint a válasz összetett. Az egyik ok, hogy a szélvihar okozta tátrai fapusztulások miatt ezeknek az állatoknak „eltűnt a tető a fejük fölül”, így délnek indultak élőhelyet és bőséges táplálékot keresni. Más feltételezések szerint a hazai falvak elnéptelenedése, az ezáltali zavarás-mentes élőhely vonzotta ide őket.
Érdekesség, hogy egy olasz kutatóintézet készített egy rendkívül bonyolult modellszámítást a közép-európai, Kárpát-medencei medvevonulásokról. Az északról délre tartó útvonal végighúzódik az Alföldön, mint legrövidebb, ősi útvonal, amely az Északi- és Déli-Kárpátok medvepopulációit köti össze.
A hazai szakemberek rendkívül szkeptikusan álltak a modellhez mindaddig, amíg a két évvel ezelőtti medvehajsza során Robi szinte majdnem pontosan követte az olasz kutatócsoport által jelölt útvonalat.
A medve a főnök
Milyen veszéllyel kecsegtet a vadászok, kirándulók számára egy nagyragadozóval való találkozás? Nos, hiúzzal biz’ Isten, hogy nem találkozunk, olyannyira elkerüli az ember közelségét. A farkassal való találkozásnak az esélye is rendkívül kicsi, bár kétségkívül nagyobb, mint a hiúz esetében. Nem feltétlenül félnek az embertől, de elkerülnek minket, mert csak felesleges kockázati tényezőt jelentünk számukra. A medvék is rendkívül óvatosak, képesek teljesen észrevétlenek maradni. Vannak adatok olyan medvéről, aki Lengyelországból jött az Aggteleki-karsztra, és útja során senki nem vette észre, pedig még településeken is áthaladt.
A medvékkel kialakuló konfliktusok jó része abból fakad, hogy az emberek nem hajlandók tudomásul venni, hogy a medve a főnök. Ha ezt szem előtt tartjuk, elkerülhetőek az esetleges balesetek.
Több olyan kezdeményezés is van, ami segít megvédeni a farkas-medve járta települések környékén tartott jószágokat. A gazdálkodók olyan eszközökhöz juthatnak, mint napelemes villanypásztor, de a medvés élőhelyek gazdálkodói, méhészei számára is elindítanak hamarosan egy ilyen jellegű programot. Civil kezdeményezésként indult a Kuvasz-Őr program is, amelynek célja, hogy a magyar kutyafajtát eredeti feladatkörébe juttassa vissza, ezért az érintett gazdálkodók ingyen juthatnak a nagy értékű, nagytestű őrkutyákhoz, amelyek képesek megóvni a nyájat a farkasoktól és egyéb betolakodóktól.
