Az előrelépés érdekében ezen a területen vagy így, vagy úgy, de valamit tennünk kell! Mindez azon a megbeszélésen hangzott el a napokban, ahol a biotechnológiai innováció lehetőségeit vitatták meg a kiskérődző ágazatban, nagyon is avatott kutatók közreműködésével.
A tanácskozást Jávor András „juhos professzor”, egyetemi tanár, rektori főmegbízott, a Debreceni Egyetem Multidiszciplináris Agrár- és Élelmiszeripari Kabinet elnöke irányította, aki egyben vezetője az „EFOP-3.6.2 Komplex Vidékgazdasági és fenntarthatósági fejlesztések kutatása, szolgáltatási hálózatának kidolgozása a Kárpát-medencében” című projektnek. Ennek egyik alprojektje a „Biológiai Innováció a kiskérődző ágazatban” című, amiben az intézményközi szaporodásbiológiai munkacsoport vezetője Monori István (Karcag). Mindez úgy jöhetett létre, úgy lett hozzá elegendő forrás, hogy a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság nyíregyházi és debreceni intézete pénzt csoportosított át.
A szakmai stábot, intézményeket képviselve, de saját jogon elismert és közismert juhos kutatók alkotják. Tagja Cseh Sándor professzor (Állatorvostudományi Egyetem), Bodó Szilárd (NAIK-ÁTHK, Herceghalom), Egerszegi István (SZIE, Gödöllő), Oláh János (Debreceni Egyetem), valamint dr. Pálfyné dr. Vass Nóra állatorvos, a Debreceni Egyetem adjunktusa. A megbeszélés apropójául az szolgált, hogy
18 millió forintért elkészült az a mobil labor és műtőkocsi, amitől most sokat remélnek a gyakorlatban.
A mobil labortól és műtőtől azt várják el, hogy az ágazatban dolgozó „pionírokkal” együttműködve hathatós támogatást tudjanak nyújtani a juhágazat előrelépéséhez. Az új eszköz működésének egyetlen külső feltétele, hogy az adott helyszínen elérhető legyen a 220 Volt.
Monori István, a munkacsoport vezetője elmondta, hogy a projektben dolgozók közötti emberi és szakmai kapcsolat kiváló, akiknek célja a kiskérődzőknél alkalmazható biotechnológiai módszerek elterjesztése a gyakorlatban. Itt elsősorban a juhról van szó, de a kecske – amelyik iránt még kisebb az igény – egyre gyakrabban kerül a fókuszba. A tanácskozás azért számít mérföldkőnek a mobil laboros és műtős csapat életében, mert létrehoztak egy használható műszaki innovációt. Ebben a bonyolultabb biotechnológiai eljárások is végrehajthatók, bármilyen mostoha feltételek között.
A hét és fél méteres pótkocsi műtőterének belső hossza ötméteres, a labornak 1,5 méter jutott. A belmagasság 2,1 méter, az egész saját vízhálózattal működik, amihez saját szennyvízkezelés tartozik. A rendszert kétkörös klímával látták el, így mind a műtött állatnak, mind a szaporító anyagnak meg tudják teremteni az optimális feltételeket. Benne hűtő és fagyasztó egyaránt megtalálható, és az egész – igaz rövid ideig – akkumulátorról is működtethető. A gépen található emelőhátfal segítségével a dolgozóknak nem kell kézzel, nagy erőt kifejtve felemelni az állatot. Nagy előny, hogy bármilyen körülmények között képes a feladatának ellátására. A műtőt és labort a Debreceni Egyetem EFOP pályázatán nyert összegből finanszírozták. Bruttó ára 18 millió forint, benne minden felszerelés egyedi. Az össztömege 2800 kg, szélessége 2 méter.
A munkacsoport prioritásnak a hazai gyakorlati igények kielégítését tartja, erre fókuszálnak. Azt vizsgálják, hogy a versenyszféra számára milyen hasznosítható megoldásokat tudnak ajánlani, amelyek egyben versenyképesek is. A tudásátadáshoz elengedhetetlennek tartják a Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetség aktív közreműködését, annak tagjai ugyanis fogékonyak mindarra, amivel ez a csoport foglalkozik.
Magyarországon ma összesen 440 ezer anyajuhot, köztük 34 fajtát tartanak. Ez lehet sok vagy kevés, de az elvitathatatlan tény, hogy nálunk azok a fajták a meghatározóak, azokból tartunk többet, amelyek a versenyképes juhászatban nem életképesek.
A tenyésztés során a húsfajták előtérbe helyezése lenne a cél, de azok jó körülményeket igényelnek és nem túl szaporák. A jobban regenerálódó szapora fajtákból mi kevesebbet tartunk. További gond, hogy az egyébként tapasztalható kedvező irányú változások ötletszerűek, egy-egy gazdától függnek.
A fejlődéshez, lehetőleg mérföldes lépésekkel, a franciák, az írek, a skótok példáját kell követnünk. Ők megtalálták, és azokat a kultúrfajtákat fejlesztik tovább, amelyek jól működnek a saját viszonyaik között. Már nálunk is tapasztalható pozitív változás: ilyen a francia BNC, az Ile de France, a Dorper (Debrecenben), vagy itt volt és még itt van a Bábolna Tetra juh. Tejelőnek ajánlható a Lacaune.
A kutatócsoport szolgáltatásai iránt, ahogy egyre többen hallanak róla, egyre nagyobb az érdeklődés és az igény.
|
Ezzel a kocsival a szakma szabályainak megfelelő feltételek mellett tudunk minden eljárást végrehajtani. Szóba jöhet az embrió kinyerése, átültetése vagy a laparoszkópos termékenyítés. Az átültetés során a kiemelkedő genetikai értékű egyedeket szuperovuláltatjuk, és a belőlük kinyert embriókat ültetjük át recipiens anyajuhokba. Így a genetikai előrehaladás gyorsítható, egy-egy kiváló anyából egy ciklusban – a szokásos 1, 2, 3 helyett – akár 20 embriót is ki tudnak nyerni, azaz egy anyának egy cikluson belül 10–15 utóda is lehet! Az asszisztált reprodukciós technikák alkalmazásának már négy évtizede volt egy aranykora az 1980-as években. Magyarországon ez a munka később elsorvadt, ám a közelmúltban a módszer ismételten szárnyra kapott. A kiváló juhtenyésztő országokban (Ausztrália, Új-Zéland, Nagy-Britannia, Franciaország) ezeket az eljárásokat napi szinten alkalmazzák. Idehaza csak a mi munkacsoportunk képes ezt a munkát kiskérődzőknél a gyakorlatban végrehajtani. A mozgólabor ebben a munkában most nagy előrelépést jelent, mert naponta akár 50–60 anyajuh inszeminálható, műthető – a legmagasabb színvonalon.” |
Pálfyné Vass Nóra állatorvos: „A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet adjunktusaként veszek részt a munkában, ami mesterséges termékenyítést, embriókinyerést és embrióátültetést kiszolgáló technológiai innovációk alkalmazását jelenti. Az új, mobil állomáson el tudjuk végezni az embriókinyerést és átültetést, mégpedig megbízhatóan, szakmailag elfogadható színvonalon. Ez azért fontos, mert a juhágazatban – ismerve a valós viszonyokat – mindez igen nagy gondot jelent. Sőt, a sebészi módszereket igénylő beavatkozásokat a helyszínen a legtöbbször nem is lehet elvégezni, a körülmények kizárják ezen technikák alkalmazását.
