Négy világbajnokságon vett részt, 2017-ben pedig világkupa-döntőt lovagolt. Emellett három gyermek édesanyja, közülük Rose komoly esélyesként indul az idei póni Európa-bajnokságon, melyet hazánk rendez Pilisjászfalun augusztusban. Tavaly Kristy ugyancsak Pilisjászfalun a CDI-W versenyen megnyerte a nagydíjat. Az idei máriakálnoki CDI-W versenyen találkoztam vele ismét, és ez alkalommal nem hagytam el a telefonszámát… Máriakálnokra lányát, Rose-t kísérte el anya és edző szerepében, ő maga nem versenyzett. A négynapos verseny alatt volt alkalmam megfigyelni, milyen szoros összhang van köztük, és mennyire szeretik egymást. Rose örökölte édesanyja tehetségét, fiatal kora ellenére is nagyon érett, komoly lovas.
Hogyan kezdődött a díjlovas pályafutásod? Ha jól tudom, nagyon fiatalon elköltöztél Németországba, miért döntöttél úgy, hogy ott folytatod a versenykarriered?
Amikor 12 éves voltam, 1991-ben Herbert Rehbeinnél kezdtem lovagolni és 1997-es haláláig ő edzett, majd Karin Rehbein 2010-ig. Nagyszüleim jöttek velem Németországba, négy hetet töltöttek ott, aztán amikor úgy döntöttünk, hogy ott is maradok, akkor egy nevelő vigyázott rám, aki egyben a tanárom is volt, és jött velem a versenyekre is.
Az edzésekért és a lovak miatt költöztem Németországba, hiszen ott sokkal jobb lehetőségek vannak, Németország volt a díjlovasvilág központja. Ha valamit el akarsz érni, a legjobb helyen kell tanulnod.
A klasszikus díjlovaglás megtestesítője, Herbert Rehbein után 2010-től 2016-ig Sjef Janssen segítette a díjlovas karriered. A két edzésmódszer közt azt gondolnánk, hogy elég nagy a különbség, igaz Sjef is klasszikus alapokat tanult.
Végül is mindkettőjük hasonló dolgokat képviselt, csak különböző irányból közelítették meg. Sjef nagyon precíz, felnyitotta a szememet, hogy sokkal jobban törekedjek a tökéletességre. Hihetetlenül pontos volt, és látta a dolgokat, mielőtt még megtörténtek volna, fantasztikus érzéke van a lovakhoz, a lovagláshoz. Alapjában véve csak a látásmódjukban van különbség.
Valahol azt olvastam, hogy Sjefnél két év, mire a lovas átveszi az edzésmódszerét.
Igen, hiszen mindent az alapokról kezdtünk, minden mozdulatot. Nekem ez másfél évbe telt. Addig, amíg az alapok nem tökéletesek, nem lép tovább. Ha az alapok rendben vannak, akkor sokkal könnyebb a következő lépés.
Tavaly Budapesten készítettem vele egy meglepően közvetlen hangvételű interjút és azt kell, hogy mondjam, nagyon pozitívan csalódtam benne, hiszen annyi rosszat lehetett róla hallani, de személyesen teljesen más embert ismerhettem meg.
Nos, igen, nekem ő rengeteget tanított, nagyon hálás vagyok a velem töltött idejéért. Igazából az fogott meg benne, hogy más nézőpontból közelít a lovakhoz, hogy nem minden ló ugyanolyan.
Négyszeres olimpikon vagy – Sydney, Peking, London, Rio –, és négyszeres világbajnoki induló. Tudom, nehéz kérdés, de ezek közül melyik versenyedre tekintesz vissza a legszívesebben?
Sydney csodálatos volt, hiszen a szülőhazámban rendezték, a legjobb olimpiai eredményemet is ott értem el (9. egyéniben, 6. csapatban – a szerk.). Minden olimpián, minden világbajnokságon más lóval indultam, minden nagy megmérettetés más és más kihívást tartogatott.
A négy olimpián való részvétellel testközelből láthattad a díjlovaglósport változását. Mi a véleményed, merre halad a sport?
Nehéz véleményt mondani erről. Mindenkinek más a véleménye. Összességében nézve, már nem csak azok a nemzetek dominálnak, amelyek hosszú időn keresztül meghatározták a díjlovaglósportot, és szerintem ez nagyon pozitív változás. A lovaglás a precizitás irányába változott, mert a lótenyésztés fejlődésével a díjlovak is sokkal jobbak ma már.
Melyik a legkedvesebb emléked a díjlovas karrieredből?
Talán a legfrissebb emlékem, a két évvel ezelőtti tryoni világbajnokság. Du Soleil csodálatos volt, nagyon sajnáltam, hogy a kűrt már nem lovagolhattam vele, mert törölték a hurrikánveszély miatt.
Ha már megemlítetted a nevét, úgy tudom, hogy ő a kedvenc lovad. Mesélnél róla, milyen a karaktere, miért ő számodra a legjobb?
A beceneve Düse, azaz sugárhajtású repülő, mert tényleg olyan, mint egy repülő. A legcsodálatosabb érzés őt lovagolni. Mindent megad, mindig. Egyszerűen elbűvölő ló, az istállóban is. Persze, mint minden jó lónak, neki is megvannak a trükkjei, de nála sohasem negatív értelemben. Ő a legédesebb ló az életemben, mindig százötven százalékot akar teljesíteni. Néha kicsit le kell lassítani őt.
Rajta kívül még milyen lovakat említenél?
Mindegyiket, akikkel világversenyen szerepeltem. Mindegyikőjük rendkívül különleges ló. Rengeteg időt töltöttem velük, ahhoz, hogy eljuss a világbajnokságra vagy az olimpiára, ismerned kell a lovad kívül-belül. A társadnak kell lennie, különben nem lehetsz sikeres.
Ronan, a gyengéd óriás mindentől félt, mivel a nagyon nagy mérete miatt sokkal többet és messzebbre látott, mint a többi ló, és olyan dolgokat is észrevett a négyszögben, amit a többiek nem. Emiatt a tulajdonsága miatt szomorú voltam, mert sokkal több rejlett benne. Quando Quando és Don Bolero is fantasztikus lovak voltak, Quando volt a legőszintébb, Bolero ménesebb, temperamentumosabb. Wall Street pedig olyan volt, mint egy kiskutya. Mindig szüksége volt a jelenlétemre, a biztonságra, hogy minden rendben lesz.
Hogyan választasz lovat? Mik a legfőbb kritériumok?
Általában először lovas alatt látom meg őket, természetesen értékelem a mozgásukat, a hátsó lábak aktivitását. Persze mindig az a benyomás dönt, amit akkor kapok, amikor felülök. Általában azonnal érzi az ember, hogy illik-e hozzá a ló, vagy sem. Ha rögtön jön az érzés, hogy igen, ez az én lovam, akkor nincs kérdés. Gyakran viszont egészen más érzés lovagolni, mint amit előtte a földről látok. Sokszor kiábrándító tud lenni, amikor látok egy nagyon jó mozgású lovat, de ahogy felülök, érzem, hogy nem ezt vártam.
Milyen lovakat kedvelsz? Az egyszerűeket vagy inkább a bonyolultabbakat?
Szeretem a kihívást, ezért gyakran választok bonyolultabb lovakat. Egy könnyű lovaglásút mindenki el tud lovagolni.
Akkor ennek ellentmond, hogy Du Soleil egy álomló, aki mindig a maximumot nyújtja? Vagy annyira mégsem egyszerű ló?
Na, nem, ő egyáltalán nem egyszerű ló! (Nevet.) Nagyon temperamentumos és tüzes. Az elején, amikor megvettem, trükkös volt, és kihívást jelentett számomra, hogyan legyen belőle könnyebb lovaglású ló. Ezt csak úgy lehet elérni, ha ráveszed, hogy dolgozzon veled. Meg kellett találnom a kulcsot hozzá, hogy kialakuljon kettőnk között a kötődés.
Mikor kezded a fiatal lovak képzését?
Mindig a lótól függ, mennyire boldog, mennyire fogékony. Ha például gyorsan tanul, akkor kicsit intenzívebb munka után adni szoktam neki pihenőt. Attól is függ persze, hogy hány éves korában kerül hozzám.
Mi a véleményed a gyors lókiképzésről, a korai versenyeztetésről?
Megint csak ismételni tudom magam, a lótól függ. A legtöbb mént hamar belovagolják, hiszen tenyészménként pénzt hoznak a tenyésztőknek. Úgy vélem, ha nincs rajtuk nyomás, akkor nincs ezzel probléma. Én mondjuk nem olyan lovas vagyok, aki igyekszik ott lenni az összes fiatal lovaknak kiírt osztályban, emellett előnyben részesítem a közeli versenyhelyszíneket.
Hogyan telik egy átlagos hétköznapod?
Korán kelés, gyerekeket az iskolába, lovaglás kora délutánig, gyerekeket felvenni az iskolából, elvinni őket a különórákra. A két fiú teniszezik, focizik, az idősebbik fiam golfozik is, Rosie természetesen lovagol, és emellett focizik is.
Focizik? Komoly? Erre is van ideje?
Igen, a fiatalabb fiammal egy csapatban játszik. Természetesen a járvány idején mindennap lovagolt, de általában öt napot szán erre egy héten, délutánonként, esténként pedig fociedzése van. A gyerekeim egészséges életmódot folytatnak.
Ez csak úgy alakult, nem volt szándékos. Mivel profi játékos volt, így ismerte a profi sporttal járó életet. Focista pályafutása befejezése után pedig profi kickboxos lett. A kapcsolatunk úgy működik, hogy mindenben támogatjuk egymást.
Olyannyira jó lovas, hogy véleményem szerint az egyik, ha nem a legesélyesebb az idei póni Európa-bajnokság győzelmére. Persze volt kitől örökölni.
Rendkívül büszke vagyok rá, hogy ilyen sikeres. Legfőképp azért, mert még csak most lett 13 éves. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen fantasztikus pónit sikerült találnunk neki Daddy Moon személyében. Rose hihetetlenül elhivatott, keményen dolgozik, nagyon bízom benne, hogy az Európa-bajnokságon is jól szerepelnek, de persze minden akkor dől majd el, hiszen mindenkinek lehet rossza napja.
Láttam, hogy nagyon szoros a kapcsolatod vele. Milyen érzés edzeni őt?
Mindhárom gyermekemhez nagyon közel állok, mindhárman gyönyörű lelkek. Nagyon kötődnek hozzám. Bonyolult anyaként és edzőként is helytállni, hiszen érzelmileg nagyon érintett vagyok, és anyaként a legtöbbet próbálom kihozni belőle. Viszont megvan az az előny, hogy tudom, mire gondol, anélkül, hogy elmondaná. Nem a pénzért csinálom, mint más edzők, hanem azért, hogy kihozzam belőle a lehetséges legtöbbet.
Rose lassan belép egy nagyon érzékeny korba, látod ennek jelét? Gondolkoztál azon, hogy mi lesz, ha egyszer azt mondja, elég volt?
Nem gondolom, hogy ezt mondaná, mert ahhoz már túlzottan benne van a versenysportban, de ha esetleg mégis kiderülne, hogy nem szeretne tovább lovagolni, akkor nem lenne muszáj folytatnia. A fiúk például elkezdték a lovaglást, de nem folytatták, és soha nem is toltam őket abba az irányba. Szeretik őket pucolni, segítenek az etetésben, az istállómunkában, de lovagolni nem akarnak, soha nem is kellett nekik.
Otthon tartjátok a lovaitokat?
Nem, boxokat bérlek. Néhány lány segít a lovak ellátásában, nélkülük nem működne így.
Profi lovasként hogyan tudod menedzselni a versenyeket, főleg, hogy a lányod, Rose is nemzetközi szinten versenyez már?
Be kell vallanom, hogy az utóbbi másfél év nehéz volt, hiszen néha választás elé kerültem, kettőnk közül ki megy versenyre. Mérlegelnem kellett, milyen versenyről van szó. Ebben az évben, ha nem lett volna a koronavírus-járvány, nagyon nehéz helyzetben találtam volna magam, hiszen az Eb most lett volna, én pedig ugyanebben az időben Tokióban lettem volna. Szóval ebből a szempontból szerencsés vagyok, hogy így alakult, mert így a lányommal tudok lenni a korosztályos Európa-bajnokságon. Borzasztóan boldog vagyok, hogy nem úgy alakult, mert iszonyú nehéz döntést kellett volna hoznom.
Említetted, hogy megműtötték a gerincedet és most a rehabilitáció szakaszában vagy. Mikor lovagolsz újra?
Most kezdtem lovagolni, de csak nagyon óvatosan, két-három lovat naponta, lovanként 20 percet.
A koronavírus miatt elhalasztották az olimpiát jövőre, de olyan vélemények is vannak, hogy talán akkor sem rendezik meg. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Hogyan készülsz?
Véleményem szerint csak úgy lehet felkészülni, ha biztosra vesszük, hogy megtartják. Gondolkodjunk pozitívan.
Hány lovad van most és melyek a legjobbak?
Van néhány lovam, de még nem tudom előre megmondani, melyik jut el majd nagydíj szintig. Jelen pillanatban Du Soleil a legjobb lovam, a többiek közül meglátjuk még, melyik ér fel.
Azt hallottam, babonás vagy. Miben nyilvánul ez meg?
Utálom, utálom, utálom ezt magamban, hogy ennyire babonás vagyok! Nem tudom, miért alakult ki. Olyan, mint egy rossz szokás, amiről nem tudsz lemondani. Rengeteg apró babonám van, nem is akarok belemenni.
Mi a legfontosabb számodra, amit a lovaglástól kaptál?
A mindennapos öröm, hogy dolgozhatok a lovakkal és láthatom a fejlődésüket mindennap.
A lányodon keresztül napról napra látod, hogyan nő fel a fiatal generáció a díjlovassportban. Milyen tanácsot adnál a fiataloknak, mit tartsanak mindig szem előtt?
Komolyan dolgozzanak keményen, mert kifizetődik. Dolgozzanak keményen. Semmit nem fognak megkapni ingyen, mindenért meg kell küzdeniük, akkor is, ha jó lovuk van.
Mi a fontosabb a jó ló, vagy a jó lovas?
A ló értékét mindig az határozza meg, hogy mennyit hajlandóak fizetni érte, vagy mennyiért vagy hajlandó eladni. De számomra a ló sokkal többet ér érzelmileg, mint bármi más. Komolyan imádom a lovaimat, nem adom el őket. Természetesen adtam már el lovat, de utálok elválni tőlük, úgyhogy inkább tartom a lovakat, mint eladom.
Akkor szerintem tényleg szükséged van egy saját istállóra.
Persze, hogy gyűjtsem őket! (Nevet.)
Tenyésztesz is?
Van néhány lovam, amelyeket én tenyésztettem, igen. Két nyugdíjas nagydíjas lovam közül az egyikkel tenyésztek.
Ez a világjárvány megmutatta, milyen hirtelen képesek a megszokott dolgok gyökerestől megváltozni. Hogyan látod a távoli jövőt, milyen terveid vannak? Mit hozott ki belőled a koronavírus okozta helyzet?
Alapvetően én hétről hétre tervezek. Természetesen vannak álmaim, de hétről hétre tervezek a lovakkal, a kiképzésükkel. Aztán gondolnom kell a gyerekeimre is, hiszen ők az elsők.
Persze, amikor az embernek van egy tehetséges fiatal lova, akkor elképzeli, hogy majd hova jut vele 2028-ban, de annyi minden történhet még addig. Ha valamihez túl nagy reményeket fűznék, és esetleg mégsem úgy alakulna az élet, ahogy elképzeltem, akkor sokkal kiábrándultabb lennék. Két évre előre tervezni sokkal jobb. Minden kihívás erősebbé tesz és tanulhatunk belőle.
